MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Jó néhány kérdésre próbált választ adni államtitkár úr, de szerintem ezek messzemenőkig nem elégségesek a felvetett kérdések megnyugtató válasza szempontjából.
Az első kérdés kapcsán: nemcsak a költségvetési hiányt tervezi folyamatosan alul a Kormány, hanem a társadalombiztosítás hiányát is. A tavalyi évben mintegy 22 milliárd volt a kormányzat várakozásához képest a megnövekedett hiány összege. Ebben az évben is várhatóan a tízmilliárdot jóval meg fogja haladni a hiány összege, aminek a finanszírozása nem megoldott. Ugyanis, biztos tudják, képviselőtársaim, hogy a költségvetési garancia megszűnt a társadalombiztosítás mögött, mindössze a nyugdíjkiadások 1%-a mögött van költségvetési garancia, így ennek következtében teljesen bizonytalan a finanszírozása. Bár elfogadom azt a magyarázatot, hogy a Kormány nem teremtheti meg azt a helyzetet, hogy nem fizet nyugdíjakat és nem fizet egészségügyi ellátást. Ugyanakkor azzal, hogy a Kormány a megelőlegezett családi pótlékot visszaadta, hárommilliárd forint kamattól fosztotta meg a társadalombiztosítást, ami költségvetési szempontból nyilvánvalóan indokolható, de a társadalombiztosítás szempontjából ez bizony egyértelműen elmaradt pénzbevételt jelent. Az idén is jelentős hiány várható – ebben az évben –, amikor is a kormányzat megint csak nem tanult abból, amit tavaly tapasztalt: a járulékbevételeket túlzottra tervezte, és már az elmaradás közel tízmilliárdos a járulékbevételekből. Ugyanis nem szabad elfelejteni, ugyanaz a gazdasági környezet hat a társadalombiztosításra is, amelyik a költségvetés felé, a központi költségvetésre, mint az egyéb gazdasági szférában dolgozó szervezetekre és a költségvetésre. A kormányzat csak beszél, csak szavakat használ a nagy elosztási rendszerek átalakításáról, azok reformját, miközben szinte semmi nem történik. Semmi olyan dolog nem történik, ami egy átfogó helyzetképet jelentene, és egyértelműen végiggondolt lépéseket jelentene, hiszen a tavalyi országgyűlési határozat nem elegendő válasz ezen problémák kezelésére.
Azért kell ezt elmondanom, mert a társadalombiztosítás költségvetésének várható hiánya ebben az évtizedben lineárisan növekszik a prognózisok szerint, 1995-ben eléri a 110 milliárdot, 1998-ban pedig a 200 milliárdot.
Tisztelt képviselőtársaim! Nem kevés pénzről van szó, még akkor is, hogyha a Kormány nem teheti meg, hogy nem fizet nyugdíjakat. Nemcsak a 41,2 milliárd forint az, ami egyértelműen a költségvetési részvállalást jelentené a társadalombiztosítás költségvetésében, gondolok más tételekre is: például a közgyógyellátás sokkal inkább szociálpolitikai jellegű kiadás, mintsem biztosítási, társadalombiztosítási jellegű kiadás. Több más ilyen apróbb tétel is van.
Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy az állami vállalatok adó- és vámtartozásának behajtása egyértelműen azt a helyzetet teremti meg, hogy a társadalombiztosítási bevételekkel maradnak el a különböző vállalatok és cégek, és ez a társadalombiztosításra nézve igen-igen kedvezőtlenül hat. Azonkívül azon állami vállalatok nem fizetik be a járulékokat, amelyek nem magánkézben vannak, tehát a költségvetésnek bizony ott kellene állni ezen állami vállalatok mögött, vagy pedig ha nem, akkor egyértelmű és tiszta helyzetet kellene teremtsünk. A hiány magunk előtt görgetése – tisztelt képviselőtársaim – nagyfokú felelőtlenséget mutat a jövő generációival szemben. (Közbeszólások: Idő! Az elnök csenget.)
Örülnék, hogyha nemcsak a formai, hanem a tartalmi jegyekre is figyelni tudnának tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hiszen a felelősségükről van szó. Arról van szó, hogy a következő ciklusban a hiány mértéke kezelhetetlen lesz, s azzal, hogy önök elhárítják a felelősséget maguktól, és nem mernek felvállalni bizonyos népszerűtlen intézkedéseket, Magyarország esélyeit rohamosan és drasztikusan rontják.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)
Határozathozatal
