PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről és az államháztartás viteléről szóló 1992. évi törvény VI. számú melléklete, amely a helyi önkormányzatok által felhasználható, központosított előirányzatokat sorolja fel, a 14. sorszám alatt az alábbiakat tartalmazza: "Nevelési segély 2 milliárd 850 millió forint."
A települési önkormányzat saját vállalását és a település szociális feltételeit figyelembe vevő normatív számítás alapján illeti meg a helyi önkormányzatokat a Népjóléti Minisztérium által 1992. február 20-ig közzétett pályázati feltételek alapján.
A pályázatot az 1992. május 18-ai Népjóléti Közlönyben jelentették meg. Azt gondolom, a május 13-án beadott interpellációnkkal ennyit már sikerült elérni.
Ezek alapján első kérdésünk az államtitkár úrhoz a következő.
Miért nem írták ki a pályázatot 1992. február 20-áig? Mindezekre figyelemmel hogyan tudják az önkormányzatok a most már csak legfeljebb négy hónapra odaadott pénzösszeget a határozatlan időre megállapítandó rendszeres nevelési segélyre felhasználni, tudniillik a megjelent Népjóléti Közlönyben is csak augusztusra ígérik a pénznek a folyósítását.
Félő, hogy ezzel a meghatározott és ezzel a késedelmes eljárással a minisztérium meghiúsítja a költségvetésben központosított, önkormányzatok részére szánt pénzösszeg célirányos felhasználását, továbbá ismét olyan helyzetbe kerülnek az önkormányzatok, mint 1991-ben. Tavaly ugyanilyen módon járt el, illetve nem járt el a népjóléti tárca. Akkor, az 1991. május 10-i Népjóléti Közlönyben jelentette meg a pályázatot, amely a kitűzött határidő után, május végén került az önkormányzatokhoz.
Meg kell jegyezni, hogy már amelyik önkormányzathoz eljutott, hiszen a kisebb települések önkormányzatainak nem futja valamennyi tárca szaklapjának a megrendelésére. Így sokan nem is szerezhettek tudomást e pályázati lehetőségről.
Az 1991-ben megpályázott és elnyert összegeket július hónapban utalták át az önkormányzatokhoz. Úgy látszik, hogy ahogy haladunk előre az időben, úgy késik ez az átutalás, hiszen az idei évben ez augusztusban történik meg.
Tisztelt Államtitkár Úr! Mit kíván tenni e feladat végrehajtása végett? Kérjük tegyen javaslatot a mulasztás következményeinek kiküszöbölésére.
Államtitkár Úr! A mulasztások miatt lehetőség van-e arra, hogy a nevelési segélyezésre központosított előirányzatot szélesebb körben használják fel, pl. rendszeres és eseti segélyezésen túl térítési díjak támogatására és átvállalására?
Államtitkár Úr! Módosítható-e úgy az igénylési feltétel, hogy azt ne kössék a saját rész felhasználásához? Ez az év elején még rendkívül logikus és természetes volt, mivel azonban a minisztérium mindeddig nem gondoskodott a pénz felhasználásáról, az önkormányzatok a betervezett saját részükkel rendkívül takarékosan, sokszor a rászorulók kárára takarékosan kénytelenek úgy gazdálkodni, mintha a teljes gazdasági évre csak az állna rendelkezésükre.
A második félévben, illetve most már csak az év végére, ha mégis kapnának pályázat útján egy központilag rendelkezésre álló összegből, akkor sem tudnák azt már célirányosan felhasználni. Marad számukra a szabálytalan felhasználás vagy a minisztériumhoz való visszautalás.
Államtitkár úr! Megoldható-e a pályázati összegeknek a rendszeres juttatása. Ezért javasoljuk annak megfontolását, hogy a nevelési segélyezettek létszámára vetített normatív támogatásban részesüljenek az önkormányzatok. Így ezzel a pénzzel az év elejétől a célnak megfelelően lehetne gazdálkodni, és ez kiküszöbölné azt a sok hátrányt, visszásságot, amit 1991-ben és most már sajnos 1992-ben is a pályázati késedelem okoz.
Várom válaszát, államtitkár úr. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék padsoraiban.)
