SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A két kérdés konkrét megválaszolása előtt szükséges szólni a Velencei-tó vízháztartási viszonyairól.
1. A tó vízgyűjtő területe igen kicsi, a vízfelület hozzá képest nagy, mélysége csekély, így a felmelegedés gyors, és párolgása igen jelentős.
A párolgásból eredő vízszintcsökkenés egy esztendő alatt a 90 cm-t is elérheti.
2. A vízgyűjtő területen 1959–1987 között főként öntözésre és halászatra összesen már évi 3,5 millió m3 víz kivételére adtak ki engedélyt, amely maximálisan 12 cm szintváltozást okozhat.
3. A bányaműveléssel a vízgyűjtő terület egytizede érintett. Ennek megfelelően az innen eredő vízmennyiség hiányának hatása elhanyagolható.
4. A tapasztalatok szerint a jelenlegi feltételek mellett átlagosan évi 610 mm csapadék biztosítaná a szükséges 140–160 cm közötti vízszintet.
A kérdés, tulajdonképpen jobb áttekintésére a szünetben egy ábrát, egy grafikont is szétosztottunk, amely ezeket a viszonyokat egy kicsit szemléletesebbé teszi.
Tisztelt Ház! Ezzel szemben, tehát az elmondottakkal szemben, a 610 mm-es csapadékátlaggal szemben 1980-tól mindössze egy alkalommal volt ennél nagyobb csapadék, míg négyszer 80% alatt maradt, és a többi évben is az átlagosnak csak a 90%-a esett. Ezért is vált kritikussá már a tavalyi esztendő, s nem segített a helyzeten az sem, hogy a tározókat 1989 júliusától kezdődően leengedték, ami összesen mintegy hatmillió m3 vizet, azaz 24 cm emelést jelentett. Továbbá, hogy tavaly novembertől mostanáig 1,1 millió m3 ivóvíz hozzávezetésére került sor, ami mindössze 4 cm vízállás-emelkedést eredményezett.
Ez év tavasza továbbra is igen súlyos csapadékhiányt hozott, s az átlagos mennyiségnek mindössze 56%-a esett. Ezért a vízkivételnél 1992. évre ideiglenesen több mint kétmillió m3-es korlátozással, az elfogadhatóság alsó határáig elmenve, igen szigorú szabályozást hoztunk. Mindez azonban nem hozhat végleges megoldást, és sajnos fel kell készülni arra is, hogy a felmelegedés a következő években is tart, s így a vízpótlás természetes úton nem lehetséges.
Ezért is rendeltük meg a Környezetvédelmi Minisztériummal közösen 1991-ben a Velencei-tó mesterséges vízpótlásának környezeti hatásvizsgálatát.
A munka elkészült, ennek alapján napjainkban került kiválasztásra az a négy lehetséges változat, amelynek részletesebb kimunkálása után ez év őszére a kivitelezésre kerülő változatot meghatározzuk.
A Dunából vagy a Gaja-patakból történő mesterséges vízpótlás beruházási költsége várhatóan 200 millió és egymilliárd forint között alakul, míg az éves üzemeltetés költsége várhatóan – az időjárástól, a szükséges vízmennyiségtől, tehát a betáplált szükséges vízmennyiségtől függően – 50-90 millió forint között fog majd alakulni.
A végleges változat kiválasztásánál elsődleges szempontunk lesz a tóra gyakorolt ökológiai hatás mérlegelése, és csak másodlagos szempont lehet a gazdaságosság.
Tekintettel arra, hogy a Velencei-tó idegenforgalmi jelentősége a környező települések közvetlen érdekeltségén túlmutat, és megmentése nemzeti érdek, a Környezet- és Területfejlesztési Minisztérium, valamint a KHVM közös előkészítésében és a költségvetéssel is összhangban olyan javaslatot kívánunk tenni, amely szerint a költségeket is e nemzeti érték megmentésében érdekelt, érintett területek és szervezetek arányosan megosztva viseljék.
Tisztelt Ház! Az általunk őszig meghozandó intézkedések hatására és az építkezés 1993. I. felében történő elvégzése után 1993 nyarától már várható a helyzet lényeges javulása.
Kérem képviselőtársaimat, hogy a válaszomat elfogadni szíveskedjenek. (Taps.)
