VILÁGOSI GÁBOR, DR. (SZDSZ)
VILÁGOSI GÁBOR, DR. (SZDSZ)
VILÁGOSI GÁBOR, DR. (SZDSZ) Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nem véletlen, hogy az interpellációnkat nem miniszter urakhoz nyújtottuk be, hanem a miniszterelnök úrhoz, mert meggyőződésünk, hogy a Velencei-tó és környékének problémája nem helyi, s nem is csak regionális, hanem országos probléma, amely nem helyi, nem regionális, és nem is miniszteri megoldásra vár, hanem kormányzati megoldásra vár.
(15.40)
Az elmúlt évtizedekben sok-sok milliárd forint állami és magánbefektetés hazánk második legfontosabb üdülőterületévé tette a Velencei-tavat és környékét. Ma még elmondhatjuk, hogy ez a tó és környéke nemzeti értékünk. Sajnos azonban szakértői véleményekkel alátámasztott álláspontunk az, hogy ez a nemzeti érték egyre nagyobb veszélybe kerül. A tó kiszáradóban van. Ez az állapot egyébként mintegy 100 évenként megismétlődik. Normális, szabályozott vízszintje 140 és 160 cm között van, de jelenleg alig haladja meg a 100 cm-t.
Egyikünket se tévesszen meg a mai, valamint az elmúlt napok bőséges évi áldása, ugyanis szakértői vélemények szerint az elmúlt évek csapadékmennyiségének 5%-kal növelt értéke is csak mintegy öt év múlva hozná meg azt az eredményt, hogy a kívánatos szintet elérné a tó vízszintje.
Az elkészült és jelenleg rendelkezésünkre álló szakvélemények egyöntetűek abban, megállapítják, hogy mesterséges vízpótlásra van szükség, mert amennyiben az elmarad, abban az esetben ellehetetlenedik az idegenforgalom, és ezzel részben összefüggésben, a tó és környéke lakóinak megélhetési lehetőségei nagymértékben csökkennek, és a felbecsülhetetlen természeti értékek is pusztulásra vannak ítélve.
Felvetődik a kérdés: ki vagy mi okozta a jelenlegi kritikus állapotot?
Tény, hogy a több mint fél évtizede tartó aszály jelentős közrehatása a tó jelenlegi állapota. De ne áltassuk magunkat azzal, hogy kizárólag a természet a felelős. A vízkészlet, vízbevétel és vízkiadás adatai egyértelműen bizonyítják az ember közrehatását. A bányaművelés, a tározók nem megfelelő üzemrendje, a tó vízgyűjtőjének kizsákmányolása mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy ma ezt az interpellációt el kell mondanom.
Ma már úgy tűnik, hogy az emberi hibák kiküszöbölése, a vízkészlet-gazdálkodás felülvizsgálata szükséges, de nem elégséges feltétele a tó és környéke megmentésének.
Az elmúlt időszak intézkedései, beleértve a 20 millió forint értékű vízpótlást, nem elégségesek. Végleges megoldásra van szükség, és ehhez a végleges megoldáshoz kormányzati szintű döntésre van szükség. Szükséges tehát a mesterséges vízpótlás, amelynek több változatát tartalmazzák a szakvélemények. Dönteni kell, hogy ezen változatok közül melyiket lehet és kell megvalósítani a természeti katasztrófa és egy újabb válságövezet kialakulásának meggátolása céljából.
Kérdéseink: milyen szerepre vállalkozik a Kormány – és nem az egyes minisztérim – a tó és környéke megmentésében, és mikorra várható döntés a műszaki megoldás és finanszírozás kérdésében? Várom válaszát. (Taps.)
