GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter:
GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter:
GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! 1990 tavaszán helyzetelemzéssel és az erdészeti politika megfogalmazásával kezdtük el az erdőtörvény tervezetének előkészítését. A tervezet első, belső szakanyagigényű szakmai szövege 1991 februárjában készült el, és ez év elején fejeztük be az egyeztetést a szakmai érdekképviseleti szervekkel. Várhatóan a közeli hetekben lesz a minisztériumon belüli és az azt követő tárcaközi egyeztetés folyamata.
Ami az erdőgazdálkodás és az erdei nagyvadgazdálkodás kapcsolatát illeti, abból az alapelvből indulunk ki, miszerint az erdőgazdálkodás hosszú távú, a környezetre és az emberek egészségére kedvező hatásait kell elsődlegesnek tekinteni, és ennek érdekében biztosítani kell a tartamos erdőgazdálkodás feltételeit. Ennek érdekében úgy értékeljük, hogy az erdei vad az erdő életközösségének szerves része, ezért az erdei vadgazdálkodás az erdőgazdálkodás része kell, hogy legyen. (Taps.)
Az erdőben folyó speciális, sportcélú vadászat, illetve a vadgazdálkodás piaci terméket előállító tevékenysége erdei haszonvételnek minősül, melyet az erdőgazdálkodó maga gyakorol vagy értékesít.
A vadgazdálkodás általános, valamint a vadászattal kapcsolatos valamennyi kérdését a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló törvényben kell szabályozni. Az erdei vadgazdálkodás speciális szakmai kérdéseit természetesen az erdőtörvényben szükséges taglalni, és ennek betartását az erdészeti hatóságnak is ellenőriznie kell. Ennek alapján a törvény elfogadása esetén kulturált és világos módon lehet rendezni az erdőgazdálkodás és az erdei vadgazdálkodás kapcsolatát.
Az erdőgazdálkodás és a természetvédelem kapcsolatának alapvető és véleményünk szerint kedvezőtlen motívuma az, hogy a korábbi évek során e két tevékenység főleg a múltban gyökerező okok miatt erőteljesen elszakadt egymástól, a célkitűzésekben látszólagos ellentét alakult ki, alapvető kérdésekben konfliktusok születtek, és végeredményben az erdőgazdálkodásról, illetve az erdőkezelés feladatairól levált a természetvédelmi tevékenység. Úgy látom, hogy már az új erdészeti politika megfogalmazásában és ennek megfelelően az ennek alapján kidolgozott törvénytervezet szellemében is a természetvédelmi szempontok alapvetően érvényesülnek.
A tulajdonviszonyok rendezése az erdőgazdálkodás stabilizációjának is alapvető feltétele. A kárpótlási és a szövetkezeti törvények lehetővé teszik, hogy az ország erdőterületének egyharmadát kitevő szövetkezeti erdők valódi magántulajdonná váljanak. A fennmaradó kétharmad rész a Kormány agrárpolitikájának és privatizációs stratégiájában rögzítetteknek megfelelően továbbra is állami tulajdonban marad.
Ebből következik, hogy a törvényben is garantálni kell a nagyobb, összefüggő erdőtömbök és különösen a természetszerű erdők állami tulajdonban tartását. Rövid időn belül a KTM-mel közösen javaslatot terjesztünk a Kormány elé egy egységes államerdészeti szervezet struktúrájára és működésére vonatkozóan. Ez az új vagyonérdekeltségű szervezet az állami gazdaságok jogutódjaként alkalmas lesz mind a természetvédelmi erdők, mint a ma még HM-felügyelet alatt álló erdők kezelésére. Az állami erdők tehát a középtávon megmaradnak állami tulajdonban, kezelésüket pedig az egységes államerdészeti szerv látja el, melyet az érintett tárcák által delegált tagokból álló bizottság felügyel.
A hazai nagyvadállomány meghatározó élettere az erdő. A vad az erdő szerves része, életközösségének nélkülözhetetlen eleme. Konfliktushelyzet akkor adódik, ha ezen életközösség valamelyik elemének hiánya vagy túlszaporodása révén a természetes egyensúly felborulása jön létre. Ez következett be Somogy megye egyes térségeiben is a nagyvadállomány túlszaporodása miatt. Ennek csökkentésére az elmúlt évben elindítottunk egy erőteljes, ugyanakkor a génmegőrzés érdekében körültekintő szarvasállomány-apasztási programot, amely ez évben is folytatódik.
Az erdők kárpótlásra történő kijelölése során megfelelő kijelölés és megegyezés esetén az egykori tulajdonosok, a volt erdőbirtokossági társaságok tagjai licitáláskor visszakapják eredeti erdeik nagy részét. Ez nem zárja ki azt, hogy bárki, aki bármilyen címen kárpótlásra jogosult, az őt megillető kárpótlási jegy ellenében árverésen erdőtulajdont szerezzen.
Az 1991. évi XXV. törvény 25. § (1) bekezdése értelmében az aranykorona-értékben ki nem fejezett értéknövekedést az árverési vevőnek meg kell térítenie.
(14.40)
Az erdőtelepítés költségei célcsoportos állami beruházásként 100%-os állami támogatásnak minősülnek, ezért az árverési vevőnek az ilyen állami beruházásként megjelenő faállomány értékét, bár azt az aranykorona-érték nem fejezi ki, nem kell megtérítenie.
A tulajdonlás valójában eredményes licitálás útján jön létre, melynek során az új tulajdonos nem terület-, hanem értékarányosan jut termőföldhöz és így erdőhöz, hisz az ingatlanhoz valóságos értékén jutott hozzá, beleértve az azon található faállomány értékét is.
Mindezek alapján – kérem, tudom, sietek, Elnök Úr – tehát az erdővagyon védelme – volt ilyen kérdése a képviselő úrnak – a szakma egyik legfontosabb, amellett az utóbbi időben egyik legneuralgikusabb pontja. A fakitermelést engedéllyel csak a tulajdonos, illetve erdőgazdálkodó hajthatja végre, ezt az erdőfelügyelőség engedélyezi és ellenőrzi.
A képviselő úr által felvetett konkrét ügyhöz annyit teszek hozzá, hogy a Balatoni Halgazdaság egy Kft.-vel termeltetett, s a Kft. egy olyan erdőrészt is levágott, amely nem a halgazdaságé, hanem a Dél-Somogyi Erdőgazdaságé volt. A dél-somogyi gazdaság a hárommillió forintot a Kft.-től megkapta, és arra befizetési kötelezettsége van az Erdőfenntartási Alap felé.
Sajnos, ezzel az esetet már nem lehet meg nem történtté tenni.
Egyébként igyekszünk az engedély nélküli termeléseket megakadályozni és szigorúan büntetni, s erre felhívtuk az erdőfelügyelőségek figyelmét.
Köszönöm képviselő úrnak, hogy elmondhattam véleményemet, és köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a jobb oldalon.)
