ILKEI CSABA, DR. (független)
ILKEI CSABA, DR. (független)
ILKEI CSABA, DR. (független) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A kérdés úgy is megfogalmazható, hogy van-e a Földművelésügyi Minisztériumnak kimunkált és egyeztetett erdőtörvény-javaslata, amely megnyugtatóan rendezné az erdőgazdálkodás, az erdei nagyvadgazdálkodás és az erdészettel kapcsolatos természetvédelem helyzetét, egymáshoz való viszonyát. Ezen alapkérdést a következő alkérdések indokolják, részletezik és motiválják:
A gazdálkodás stabilitása mindenekelőtt megkövetelné a rendezett tulajdonviszonyokat, ezekről azonban nem beszélhetünk. Mi lesz a sorsa a privatizálandó állami gazdaságok csaknem százezer hektárnyi állami tulajdonú erdőterületének? Mikorra várható döntés a több mint 950 000 hektár erdőgazdasági erdők ügyében, megmaradnak-e tartós állami tulajdonban? Szükség van-e a Czinege Lajos minisztersége idején kialakított erdőgazdaságok további elkülönítésére? Több mint 80 000 hektárról van szó.
Továbbá: elodázhatatlan az erdő- és a vadgazdálkodás egymáshoz való kritikus viszonyának törvényi szabályozása. A nagyvad túlzott elszaporodása erdeink leromlásához vezet, a normális gazdálkodás körét messze meghaladó többletköltségek árán sem biztosítható az igényes újraerdősítés, az erdőfelújítás, a legértékesebb fiatal erdők nevelése. Csak Somogy megyében 18 379 hektár olyan erdősítés van, amelyet majd kizárólagosan a vadrágás miatt már soha többé nem lehet olyan biológiai fejlettségi szintre hozni, hogy abból értékes erdő legyen. Az erdőművelés veszteségei a túlzott vadállományból eredő többletköltségek miatt majd mindenütt felemésztik a fakitermelés nyereségét. Közismert, hogy a polgári demokráciák többségében a vadászati jog a földtulajdonhoz kötött. Mit kíván tenni a Földművelésügyi Minisztérium a tarthatatlan helyzet rendezéséért?
Továbbá: mint ön is tapasztalhatja, Miniszter Úr, a vidéki lakosság ismereteiben meglehetősen keverednek a kárpótlási, a szövetkezeti és az átmeneti törvények előírásai. A kárpótlási törvény figyelmen kívül hagyja az erdők faállományának értékét, noha az erdők becsét már Mátyás király korában tanították, és Werbőczy Hármaskönyvében is szükségesnek találták szerepeltetni.
Az erdő valódi értékét nem az aranykorona, hanem a faállomány vagy a terület fekvése adja. Ha csupán aranykorona szerint kerül árverésre vagy kiadásra az erdőterület, úgy azonos összegű kárpótlási jegyért rendkívül különböző értékű vagyonhoz lehet jutni, ami már most is sok elégedetlenséget szül. Lényegében ezért tömeges jelenség a fakitermelések elleni tiltakozás. Ezért fordulnak elő olyan esetek, hogy a leendő és a volt tulajdonosok olykor szinte a tettlegességig jutva a munka beszüntetésére szorítják a jelenlegi törvényes használatot gyakorlókat.
Terveznek-e – Miniszter Úr – a faállomány értékére vonatkozó ésszerű korrekciókat? Nem lenne-e célszerű a szakigazgatási szerveket bevonni a végrehajtásba?
És végül: nemzeti kincsünk, az erdő vagyonvédelme aggasztó. A csoportosan elkövetett, szervezett, jogsértő magatartásformák terjedése ijesztő méreteket ölt. Az élőfában és a felkészített erdei fatermékekben a tulajdon sérelmére elkövetett cselekményeknek nincs kellő szankciója, a megelőzést szolgáló intézkedéseknek pedig kellő visszatartó ereje.
Befejezésül egy példát hadd említsek Somogy megyéből. Az eset ismert, megtörtént. Nagyatád közelében 2,8 hektáron engedély nélkül kiirtottak egy értékes kőriserdőt. Az elpusztított terület 3 kilométer hosszú, 10 méter széles erdősávnak felel meg. Az egyik legkeresettebb fafajtából, a kőrisből 100 vagonnyi tűnt el. Az 1000 köbméter zöme 35 év átlagéletkorú volt. A kőris vágásérettsége köztudottan 70 esztendő. A több millió forintos anyagi kárhoz tehát még hozzá kell számítani a 35 évi növedékkiesés értékét.
A Földművelésügyi Minisztérium meglepetésre eltörölte azt a 3 millió forintos bírságot, amelyet a kaposvári erdőfelügyelőség szabott ki az engedély nélküli fakitermelésért a Balatoni Halgazdaságra mondván: a halgazdaság nem saját maga és nem a saját területén végezte a fakitermelést, így az nem engedély nélküli kitermelés, hanem tulajdon elleni vétség, ami viszont a redőrségre tartozik. A rendőrség pedig megszüntette a nyomozást, mivel a kárt szenvedett tulajdonos és a kitermelést a halgazdaság megbízásából végző Kft. üzletileg és barátilag szépen megegyeztek egymással. Látszólag tehát minden rendben van, jogi és anyagi felelősségre vonás nincs, csak éppen az ország lett szegényebb egy értékes erdővel.
Köszönöm türelmét. Mit kíván tenni Miniszter Úr ezen állapot megszüntetéséért? (Taps.)
