KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Az önök előtt lévő 5502-es számú törvényjavaslattal a Kormány az adó- és vámfizetés terén kialakult kedvezőtlen helyzet javítását, illetve a további romlás megelőzését kívánja biztosítani.
A törvényjavaslat részben a vámról szóló 1966-ban hozott törvényerejű rendeletet, részben – és ezzel is összefüggésében – az adózás rendjéről szóló törvényt módosítja. A vámot érintő módosítások indokát röviden a következőkben lehet összegezni. A vámjog új, teljes körű szabályozásra szorul. Az utóbbi évek változásai, a külkereskedelmi monopólium megszüntetése, az import szabaddá tétele, a devizagazdálkodási előírások könnyítése a külkereskedelmi forgalom ugrásszerű növekedésével járt, és sokszorosára nőtt a vámhatósággal kapcsolatba kerülő vállalkozások száma.
A több mint 20 éves szabályozás nem felel meg a mai követelményeknek. A vámjog megújítása, az új törvények előkészítése a Kormány ezévi munkaprogramjában szerepel, előkészítése folyamatban van, és a második félévben kerül a Parlament elé. Egyes előírások módosítása azonban nem tűr halasztást, azokkal a törvény megalkotásáig nem tudunk várni. Sajnálatos ugyanis, hogy a vámfizetési készség a külkereskedelmi forgalom kedvező változásaival ellentétes tendenciát mutat, a fizetési fegyelem jelentősen romlik. Sajnálatos az is, hogy ez nemcsak a fizetési nehézségekkel küszködő vállalkozásokra jellemző. Sőt! A vámhatóság ellenőrzései során egyre többször találkozik a jogszabályok tudatos és szándékos megsértésével. Előfordul, hogy egy-egy cég csak egy jelentős ügylet lebonyolítására alakul meg, és az áru behozatala után, de a vám és az egyéb adók megfizetése előtt megszűnik, így a vám és a többi adó behajthatatlan marad. A korszerűtlen vámigazgatás mellett döntően a fizetési morál romlására vezethető vissza az is, hogy a vámtartozások az utóbbi időben jelentősen megnövekedtek. Ez a jelenség nemcsak a költségvetés bevételeit érinti érzékenyen, de joggal sérti az előírásokat betartó, megbízható és hosszú távra tervező vállalkozásokat is.
A vámhatóság a hatályos jogi kereteken belül intézkedik a tartozások behajtásáról, és törekszik arra is, hogy új tartozások ne keletkezzenek. Nincs azonban módja arra, hogy a külkereskedelmi forgalomban behozott árut vámfizetés hiányában visszatartsa, a vámtartozást zálogjoggal biztosítsa, vagy biztosíték hiányában a vám összegét azonnal beszedje.
Tisztelt Országgyűlés! A felsorolt jogok és lehetőségek a nemzetközi gyakorlatban ismertek, alkalmazottak, és az új szabályozásban is megfelelő teret kell kapniuk. A vámfizetést garantáló intézkedések azonban az új törvény hatálybalépéséig nem halaszthatóak. Ez a módosító törvényjavaslat kívánja felruházni a vámhatóságot az áruvisszatartási és zálogjoggal, és felhatalmazni a vám azonnali végrehajtásának elrendelésére is.
Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Az említett módosítások mellett a beterjesztett törvényjavaslat szerint módosulna az adózás rendjéről szóló törvény két rendelkezése is. E módosítás – amint arra már utaltam – részben a vámjogszabályokkal függ össze, részben pedig, miután az adók végrehajtásának eszközei adottak, a tartozások további halmozódását akadályozzák meg.
Az áruk belföldi forgalmazásához nemcsak a vámot, hanem az általános forgalmi adót és a fogyasztási adót is meg kell fizetni.
Miután ugyanazon áru után fizetik mindhárom tételt, indokolt az adót a vámmal azonos módon és egyidejűleg beszedni, ezért az adófizetési szabályokat is módosítani kell. Sajnálatos módon az adótartozások összege is növekszik. Úgy látjuk, hogy ez a halmozódás, a tartozások és a tartozásokra eső kamatok csökkenthetőek, ha az adóhatóság a költségvetéstől igényelhető támogatásokat, vagy például a visszaigényelhető általános forgalmi adó összegét az adótartozásokba beszámíthatja.
Külön is említést kell tenni – és itt a Parlamentben is elhangzott – az utóbbi időben tapasztalt igen kedvezőtlen jelenségről, nevezetesen arról, hogy az adózás rendje szerint a munkáltatók a kifizetett bérekből levont jövedelemadó előleget és az egyéb munkavállalói járulékokat át kell, hogy utalják az adóhatóságoknak. Egyes munkáltatók azonban nem ezt teszik: nem utalják át ezeket a levont előlegeket, annak ellenére sem, hogy a késedelem után a bankkamatok kétszeresét kitevő pótlékot kell kifizetni. A levont összegek az önkormányzatok, például a társadalombiztosítás, a szolidaritási alap, bevételei, ezért mindenképpen meg kell akadályozni, hogy a munkavállalóktól levont összeget a munkáltatók felhasználják.
Jellemző egyébként, hogy a hatályos büntető törvénykönyv szerint ez nem bűncselekmény, nem minősül sikkasztásnak. Csak megjegyzem: és nem lehet büntetőeljárást indítani ilyen esetekben. Ennyit a szabályozásról, amiről itt az előbb szó volt.
Indokolt tehát, hogy az adóhatóság szigorú és gyakori ellenőrzése mellett, ha súlyosabb jogsértés nem történt, ezekben az esetekben külön büntetést is kiszabhassanak.
Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett törvényjavaslat várakozásunk szerint javíthat a kialakult helyzeten. Gyorsíthatja, eredményesebbé és tisztességesebbé, egyenlőbbé teheti a közpénzek beszedését, javíthatja a fizetési morált. Kérem ezért, hogy a törvényjavaslatot támogassák és fogadják el. Köszönöm, elnök úr. (Taps.)
