SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bár a kárpótlási törvényt és a szövetkezetek átalakulását szabáyozó törvényt, ami szervesen kapcsolódik a kárpótlási törvényhez, hosszú ideig tartó ádáz politikai vita előzte meg, mégis sajnálatos módon bekerültek a törvénybe olyan részek, ami már a törvény meghozatalakor biztosan mutatta, hogy ehhez a törvényhez a végrehajtás közben vagy a végrehajtást megelőzően feltétlenül hozzá kell nyúlni.
Pásztor Gyula, a Független Kisgazdapárt frakcióvezetője, képviselőtársam Békés megyében, jómagam pedig Csongrád megyében kiterjedt vizsgálatokat folytattunk, adatokat gyűjtöttünk és szakemberek segítségét kértük, vontunk be szakembereket a nyilvánvaló joghézagok és azoknak a problémáknak a feltárására, amelyek a mezőgazdaság célszerű kialakulását és az okszerű gazdálkodást akadályozzák, illetve lehetetlenné teszik.
(16.20)
Az adatgyűjtés során, amire nagyon jó lehetőséget adott az érdekegyeztető fórumoknak a munkája, nagyon érdekes adatok jöttek elő. Békés és Csongrád megyében például, ahol összegyűjtöttük hektár, aranykorona és a kárpótlásra kijelölt táblák száma szerint, hogy 400 000 hektárt jelöltek ki kárpótlásra; amennyiben ezeket a számokat az ország többi megyéiből gyűjtött adatok szerint kivetítjük az ország egész területére, 2300 kvalifikált gyakorlati földmérő-szakemberre és mintegy 1000 közjegyzőre lenne szükség, hogyha a törvényt a jelenlegi formájában kívánnánk határidőre végrehajtani. Ezt azonban csak akkor lehetne megtenni, ha a kárrendezési hivatalok 1992. október 1-jére kiadnák az összes kárpótlási jegyet.
Három ponton kívánjuk a törvényt módosítani.
Az első az átmeneti törvény 13. §-ára vonatkozik. Ugyanis az átmeneti törvény nem tartalmaz rendelkezést arról, mi történik akkor, ha a 13. § (1) bekezdésében biztosított vételi és a (2) bekezdés a) d) pontjaiban meghatározott földkijelöléssel érintett jog ütközik egymással, ilyen esetben melyik jog az erősebb, mi a különböző jogok között a prioritás.
Ezek a kérdések a törvény szövege alapján nem válaszolhatók meg, ezért erről a jogviták elkerülése érdekében indokolt rendelkezni.
Megítélésünk szerint a vételi joggal szemben elsőbbséget kell biztosítani a tulajdonosi jognak, akár részarány-földtulajdonról, akár kárpótlásra jogosultságról van szó.
Az átmeneti törvény 13. §-a (3) bekezdésében foglaltak szerint a szövetkezet csak a tagjával állapodhat meg a részarány-tulajdon visszaállítására. Véleményünk szerint nem indokolt, hogy e megállapodásra vonatkozó lehetőségből azok a kárpótlásra jogosultak, akik a szövetkezetnek nem tagjai, ki vannak zárva. A megállapodás lehetőségét és egyben kockázatát valamennyi kárpótlásra jogosult részére egyformán indokolt biztosítani.
Véleményünket arra alapozzuk, hogy az Alkotmánybíróság a 28/1991. VI. hó 3. AB számú határozatában kimondta, hogy önmagában nem alkotmányellenes a kárpótlási törvényen alapuló, a termelőszövetkezeteket terhelő vételi jog, és ennek folyamataként jelentkező érdekeltek, jogosultak megállapodása sem.
S az átmeneti törvény 14. §-ához javasolt módosításunkat különösen fontosnak tartjuk a most kialakuló mezőgazdaság racionális, okszerű lehetőségeinek a kialakítására, és nagyon fontosnak tartjuk azért is, mert a most kialakuló földhasználati viszonyok hosszú időre meghatározzák ezt a lehetőséget. Csupán arról van szó, hogy biztosítani kívánjuk a törvényben, hogy a különböző jogcímen kapott földeket egy tagban lehessen az érdekeltek részére kimérni.
Kérem az Országyűlés támogatását. Köszönöm szépen. (Taps.)
Határozathozatal
