MORVAY ISTVÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
MORVAY ISTVÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
MORVAY ISTVÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Ház! Az Európa Tanácshoz való csatlakozásunk nyomán jogrendszerünknek az európai jogrendszerhez történő igazítása, és ennek eredményeként az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezmény ratifikálásának egyik alapvető feltétele a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény megalkotása. E törvény azonban csak az alapvető adatvédelmi garanciákat tartalmazza; az egyes állami feladatokhoz kötődő egyedi adatok kezelésének szabályozását külön törvények körébe utalja. E törvények között a legfontosabb, és az állampolgárok legszélesebb körét a most tárgyalandó törvényjavaslat érinti.
A jelen javaslattal olyan nyilvántartásokat és adatkezeléseket kívánunk az európai normáknak megfelelően és egységes rendszerbe foglalva szabályozni, amelyek nem előzmény nélküliek. Ezek: a népességnyilvántartás, a lakcímnyilvántartás, a személyiigazolvány-nyilvántartás és az ezekhez kapcsolódó eljárások.
A legátfogóbb rendszer a népességnyilvántartás, amelynek kialakítása svéd, illetve finn mintára 1975-ben indult meg. Az akkori politikai rendszerből, illetve jogalkotási gyakorlatból eredően azonban a svéd rendszer mintegy kétszáz éves adatvédelmi hagyományait sajnálatosan nem vettük át. Ennek, valamint a korábbi hatályos jogszabályban foglalt korlátokon is túlterjedő gyakorlatnak, ezen belül elsősorban a személyi szám általános elterjedésének volt a következménye az Alkotmánybíróság közismert határozata. Az Alkotmánybíróság sem hagyta azonban figyelmen kívül azt a tényt, hogy a közigazgatás nem nélkülözheti az információkat és az adatokat, mert ezek nélkül nincs döntéselőkészítés és nincs döntés. Ezért nyitva hagyta az utat egy új, alkotmányos nyilvántartási rendszer kiépítését megalapozó törvény megalkotása előtt.
Az önök előtt lévő törvényjavaslattal egy közigazgatási, hatósági jellegű nyilvántartás törvényi feltételeit kívánjuk megteremteni, amely - Magyari Zoltán szavaival élve - abban a szellemben fogant, hogy a közigazgatás az emberekért van. Ennek megfelelően a személyes adatok legszűkebb körének gyűjtését, kezelését és szolgáltatását olyan célokhoz kötöttük, amelyek a társadalom javát, és így közvetve vagy közvetlenül az egyén érdekét szolgálják: például társadalombiztosítás, választójog gyakorlása, szociális juttatás, bűnözés elleni küzdelem.
A törvényjavaslat általános adatvédelmi garanciákat - mint például a bírói út igénybevételének lehetőségét - nem tartalmaz. E tekintetben teljeskörűen a személyi adatok védelméről s a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényben meghatározott szabályok alkalmazandók. Az abban foglaltakon túlmenően azonban szigorúbb ellenőrzési és ehhez kapcsolódó személyi felelősségi rendszer kialakítását javasoljuk. Előírjuk továbbá, hogy a kiszolgáltatott adatokról pontos nyilvántartást kell vezetni. Ebből a polgár tájékoztatást szerezhet arról, hogy adatait a hivatalok mikor, kinek és milyen célból szolgáltatták ki.
A nyilvántartásvezető szervezetek kialakításakor, illetőleg az igazgatási rendszerben való elhelyezésekor szintén a rendszer közigazgatási jellegéből indultunk ki. Ezért javasoljuk azt a jelenlegi helyzettel egyezően a belügyminiszter, mint a közigazgatás fejlesztéséért felelős miniszter irányítása alá helyezni.
A törvényjavaslat egyik legvitatottabb része várhatóan a személyi szám használata lesz. Az azonossági szám használata sem múlt nélküli a hazai és a nemzetközi gyakorlatban. Szintén Magyari Zoltántól tudjuk, hogy a harmincas évek végén Magyarországon is történtek lépések az egységes személyazonosító jel bevezetésére, ennek teljes körű megvalósítását azonban a történelmi események meghiúsították. A nemzetközi gyakorlat a személyi szám használata területén igen eltérő, a legtöbb fejlett ország használ valamilyen személyazonosító jelet. Svédországban például a személyi számnak mintegy százéves hagyománya van. Ugyanakkor az adószám vagy a társadalombiztosító azonosító szám az Amerikai Egyesült Államokban lényegében hasonló funkciókat tölt be, mint a svéd vagy a magyar személyi szám.
Mint láttuk, az azonosító szám használata még csak csíráiban volt jelen. A személyi szám használatával történő visszaélések esetén kétségtelenül fennállnak azok a veszélyek, amelyeket az Alkotmánybíróság prognosztizált. Ezek azonban a hazai technika fejlettségi, illetve fejletlenségi szintje miatt ma még nem valósak. Az új rendszer kiépítésekor e jelet már kizárólag technikai azonosítóként kívánjuk használni, annak érdekében, hogy a most már nálunk is rohamos léptekkel fejlődő informatika lehetőségeivel senki se élhessen vissza.
A törvényjavaslat az adatok jogi és technikai védelmét egyaránt biztosítani kívánja. Ezzel a jövőben sem alakulhatnak ki olyan adatkapcsolatok, amelyekre törvény nem ad konkrét felhatalmazást. Kétségtelen tény, hogy a személyi szám beszélő jellege és a közigazgatás körén kívüli elterjedtsége - amit e törvényjavaslattal is meg kívánunk akadályozni - személyiségi jogokat sérthet, ezért 1995-től új személyazonosító mód kialakítását tervezzük. Az új rendszerre történő áttérést azért javasoljuk ilyen határidővel megvalósítani, mert a személyi szám használatán alapuló közigazgatási rendszerek átalakítása elsősorban pénzügyi, másrészről pedig rendszerszervezési okokból csak fokozatosan valósítható meg.
A személyi szám használatára feljogosított szervek körét illetően alternatív javaslatot terjesztünk elő. Az egyik alternatíva szerint a két, önmagában is önállónak tekinthető nagy rendszert képező ágazatban, az adóigazgatásban és az ehhez kapcsolódó adatszolgáltatási rendszerben, valamint a társadalombiztosításban és vele összefüggésben az egészségügyi, munkaügyi és szociális igazgatásban hosszú távon önálló nyilvántartási rendszer kialakítása látszik célszerűnek, és ez felel meg az európai normáknak és ajánlásoknak is. Az erre történő átállás azonban mindkét ágazatban egyrészt az adatszolgáltatási rend teljes átalakítását, másrészt jelentős pénzügyi ráfordítást igényel. A társadalombiztosításnál az új biztosítási rendszer informatikai és nyilvántartási hátterét az általunk javasolt új rendszer figyelembevételével kívánják kialakítani, azonban az áttérés hosszabb időt vesz igénybe, és a kezdeti időszakban még elkerülhetetlennek látszik a személyazonosító jelen történő adatszolgáltatás igénybevétele. Javasoljuk ezért az új rendszerre történő átállást 1995. december 31-ig megvalósítani.
Ugyancsak ebben az időpontban javasoljuk az adóigazgatás új azonosító jelre történő átállítását. Az adóigazgatás területén azonban - bár kétségtelen, hogy az ehhez kapcsolódó adatszolgáltatási kör érinti a társadalom legszélesebb rétegeit - meggondolandó a teljesen új, önálló rendszerre történő áttérés, mert ez a költségi kihatások mellett adóbevételi kiesést is eredményezhet.
Ezért másik alternatívaként azt javasoljuk, hogy ez a rendszer 1995 után is használhassa az egységes közigazgatási személyazonosító jelet. Az új rendszer bevezetésével egyidejűleg korszerűsíteni javasoljuk a lakcímbejelentés rendszerét, erősítve annak regisztratív jellegét.
Alternatívaként vetjük fel az ideiglenesen külföldre távozás nyilvántartásának lehetőségét. Ennek azért lenne jelentősége, mert ezzel megkíméljük mind a polgárokat, mind az igazgatási szerveket attól, hogy e személyeket különböző okokból - például szűrővizsgálat, beiskolázás, egyebek - keressék.
A technikai feltételek megteremtésével 1995-től új, úgynevezett kártya személyazonosító igazolványt javasolunk bevezetni. Ennek adattartalma megfelelne a jelenlegi szűkített adattartalmú személyi igazolványénak, azonban kiadását szintén 1955-től a települési önkormányzatok jegyzőinek hatáskörébe kívánjuk utalni.
(11.00)
Végezetül arra kívánok kitérni, hogy a törvény záró és hatályba léptető rendelkezéseiben különböző egyéb törvények - például az államigazgatási eljárásról szóló törvény és a honvédelmi törvény - módosítását javasoljuk, annak érdekében, hogy ezeket összhangba hozzuk a jelen törvényjavaslattal, illetve az adatvédelmi törvénnyel.
Tisztelt Ház! Emlékeztetem Önöket arra, hogy az Országgyűlés múlt év decemberében fogadta el az állami népességnyilvántartás működésének átmeneti szabályairól szóló 1991. évi LXXXVII. törvényt. E törvény június 30-án hatályát veszti. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a javaslatot ennek figyelembevételével vitassa meg és fogadja el.
Köszönöm szépen. (Taps.)
