NYIKOS LÁSZLÓ, DR. az Állami Számvevőszék alelnöke:
NYIKOS LÁSZLÓ, DR. az Állami Számvevőszék alelnöke:
NYIKOS LÁSZLÓ, DR. az Állami Számvevőszék alelnöke: Köszönöm, Elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék négy észrevételt tett a Kormány jelentéséhez. Ezek közül itt háromra szeretném ismét felhívni a figyelmet, és ebből a háromból a miniszter úr kettőt ugyancsak már említett.
Az első problémakör ez a bizonyos adósságfinanszírozás kérdése, amelyben az Állami Számvevőszék és a pénzügyi kormányzat nem egységesen, nem egyformán ítéli meg a helyzetet és a tennivalókat.
Nekünk az a véleményünk, hogy miután 1991 és 2000 között évente várhatóan 90-125 milliárd forintnyi adósságteher nehezedik az állami költségvetésre a kamatok, illetve a törlesztés miatt, ez elengedhetetlenné teszi azt, hogy valamiféle alternatív elgondolásokban is gondolkozzék a pénzügyi kormányzat, túl azon, amit a miniszter úr említett, hogy az évi költségvetés keretében, illetőleg a privatizációs folyamatok függvényében, valamint az értékpapírpiacon fölvehető pénzforrások függvényében lehet ezt a kérdést kezelni.
(11.50)
A vita tehát azon van köztünk, hogy szükséges-e, kell-e, lehet-e hosszú távú adósságmenedzselési stratégiát kidolgozni. A mi álláspontunk az, hogy kell gondolkoznia a pénzügyi kormányzatnak azon, hogy mi lesz az ezredfordulóig ezzel a hatalmas adósságtömeggel, akkor is, ha - és ezt elfogadjuk - az információk, amik rendelkezésre állnak a privatizációval kapcsolatban, az értékpapírpiacon fölvehető pénzforrásokkal kapcsolatban, ezek az információk ma még nem számszerűsíthetők.
A másik problémakör, amit Kupa úr ugyancsak említett, az állami szerepvállalás tisztázásának a problémája, az állami feladatok csokorba gyűjtése, ismerve azt a vitát, amit ez ügyben a Parlament illetékes bizottságai is lefolytattak. Szeretnénk továbbra is fölhívni arra a figyelmet, hogy az állami költségvetési intézmények finanszírozása változatlanul báziselven történik, nem a feladatokat, nem a funkciót, hanem a báziselvű intézményt finanszírozza az állami költségvetés, ami magában rejti a pazarló gazdálkodás veszélyét.
A harmadik probléma, ami kevésbé jelentős talán, de technikailag feltétlenül fontos, itt is említést érdemel, a letéti számlák kezelésének a problémája, aminek a megoldására megítélésünk szerint az államháztartási törvényben is utalni kellene éppen azért, hogy a konkrét szabályozás úgy történhessen, hogy - miként ezt a Pénzügyminisztérium javasolja - ha lesz végrehajtási utasítása a megalkotandó államháztartási törvénynek, akkor ez a végrehajtási utasítás hivatkozhassék a törvényre, amelyben legalább egy félmondatnyi utalás szükséges megítélésünk szerint arra, hogy létezik a magyar költségvetési jogban egy ilyen pénzkezelési technika, mint a letéti számla.
Elnök úr! Köszönöm a szót és a figyelmet. (Taps.)
