DÉNES JÁNOS (független)
DÉNES JÁNOS (független)
DÉNES JÁNOS (független) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem vagyok könnyű helyzetben a médiákról szóló általános vitában, különösképpen tekintetbe véve azt a két évet, amely lehetőséget ad arra, hogy kellő higgadtsággal és nyugodtsággal felmérjük a médiák szereplését az utolsó kettő esztendőben, és én egy nagyon egyszerű képpel szeretnék önöknek beszámolni, mégpediglen, hogy nálunk, a Magyar Televízióban egy időjárás-jelentés napjainkban miként kerül a magyar közvélemény elé.
Reggel fél hét, ébred a polgár, és a következőt hallja: borús felhők, helyenként ugyan lehetséges napsütés, de a szél is egyre erősebb lesz, de azért bárhogy is lesz, azért mégis csak egyre rosszabb lesz estig – és ezt addig-addig variálják, nem tudom hétköznapi szavakkal jobban kifejezni, különösképpen ilyen szomjasan… (Derültség.) …, mert közben szomjas a föld! Hallottuk, kérem szépen, Pintér István képviselő úr jelentését, hogy milyen aszályveszedelem fenyegeti az országot! Tisztelt időjárás-jelentőnknek nem jut eszébe, lévén május, hogy jön, következik az életet adó májusi eső! Örüljünk, magyarok! (Derültség és szórványos taps.)
Hát kérem, valahogy itt kéne ma tartani a Magyar Televíziónak kettő évvel az 1990. március 25-i és április 8-i választás után.
Engedjék meg, hogy egyéb részletekbe ne menjek, mert ez olyan apróság, amely ezt két év után teljesen nyilvánvalóvá teszi.
Ezek után, ha már itt tartok, egy nagyon kis rövid pillanatban engedjék megemlíteni, ha már az öntözésnél, szárazságnál, aszálynál tartunk, hogy igencsak módosítandó, és ajánlom Filló képviselőtársam holnapi interpellációjához, hogy említse meg beszédében a kiskertek locsoló, öntöző polgárságát is, aki, kérem szépen, fantasztikus nagy vízdíjat fizet a csatornadíj révén. Magyarul, nem érdemes a borsót meglocsolni, mert többe kerül a csatornadíj, mint a leszedett velőborsó.
És most térjünk, kérem szépen, a Magyar Televízió állapotára. Eme szakszerű előadás után, amit az előbb hallottunk, bármilyen nyugodtan hallgattuk végig, mégis csak úgy kell tekintsük a dolgot, mint a nagyidai cigányok esetét. Mert az történt, miután teljes egészében figyelmen kívül hagytuk a magyar Parlament első törvényalkotását, hogy 1956 forradalom és szabadságharc, mert ebből következett volna, hogy a TV urai még, akik különleges szerszámmal rendelkeznek… (Derültség.) …, nemcsak egy suszterárral, ami a megnyújtott kezének a kifejező eszköze, amivel egy cipőt lehet, kérem, böködni és csinálni, hanem magas értékű tárgyi, műszaki felszerelés van a kezükben! De ezt, kérem, nem ők spórolták meg, nem ők keresték meg! Sőt, hogy ilyen jeles pozícióba kerültek, ezt is ennek az országnak a népe izzadta ki. Azonkívül, kérem szépen, elvetettük a munkástanácsokat, de nézzék meg, hogy TV-s uraim milyen mohósággal vették birtokba a gyárat! Melósok, figyeljetek, úgy kell csinálni, mint a TV-ben! Vegyétek birtokba a gyárat, mint a TV-s urak a TV-t! Ez 2x2=4, kérem, ebben az országban.
Amikor ezt a kedves figyelmükbe ajánlottam, akkor el kell, hogy mondjam azt, hogy én a magam részéről így, ahogy van, azért csak tudomásul veszem a történteket. Volt, ugyebár, 1990. április 29-e – említette Ilkei képviselő úr –, én említettem, kérem szépen, május 2-át, 3-át, de az azután történteket sem lehet figyelmen kívül hagyni. És most itt vagyunk, itt tartunk, ahol vagyunk. Ebben a pillanatban, ugyebár, az illetékes bizottságok általános vitára javasolták a törvényjavaslatot. A magam részéről itt nyilván nem kívánok szembeszállni egy bizottság, sőt számos bizottság javaslatával. Én is az általános vitában olyan értelemben szólok most hozzá, hogy kérem, valami módon jussunk el a részletes vitáig, valami módon bölcsességgel próbáljuk javítani, és valami épkézláb dolgot kihozni ebből a törvényjavaslatból.
És ehhez annyit tudnék csak hozzátenni, hogy TV-s uraimnak bizonyos önmérsékletet kell tanúsítani. Hát végső soron kié a Magyar Televízió? Hát akárhogy is vesszük, ha jól tudom, még mindig nem valami magántársaságé… Uraim, ha magántársaság lesz a TV-ben, ott egy nap alatt fölmondanak ám valamelyik TV-s atyaúristennek! (Derültség.) Gondolkodás nélkül! Tehát gondolják meg, kérem szépen, hogy kell a maszek TV. Mert bekövetkezhet!
És kérem szépen, a jelenlegi vita stádiuma… Hát tessék elképzelni, milyen ízlésre vall például tisztes SZDSZ-es barátaim részéről, hogy pont arra a képviselőre bízzák TV-s szempontjaik védelmét, aki tulajdonképpen egy nagyon finom és rafinált cipőkanállal került a Parlamentbe! (Derültség a jobb oldalon.) Hát nem volna jobb ezt egy nagyobb súllyal rendelkező képviselő úrra bízni? Ezt csak ajánlom a tisztelt SZDSZ figyelmébe, teljes tisztelettel egyébként Haraszti Miklós úr képességei és képviselői tevékenysége iránt. (Közbeszólások az SZDSZ soraiból: De elnök úr! – Moraj, tiltakozások.)
Engedjék meg, hogy ne éljek vissza a kilenc perccel, még jó, ha van egy-két percem… Én a magam részéről azt ígérem a tisztelt Háznak, jóllehet, nem vagyok olyan szakértő, mint Ilkei Csaba úr meg számosan mások, ennek ellenére próbálok eligazodni azon a szellemiségen, azon az erkölcsiségen, ahogy ez ily sok munkával és ilyen másféléves huzavonával ide került elénk, hogy azt, amit meg kellett volna oldanunk 1990. május 2. és október 23. között, most sokkal több kínnal, verejtékkel, sokkal több anyagi és pénzáldozattal és igen sok erkölcsi veszteséggel, de valami módon megoldjuk.
Én a Háznak, minden egyes tagjának a figyelmét arra a képviselői felelősségre és bölcsességre hívom fel és egyben ajánlom, hogy az általános vitát minél hamarabb lezárjuk, hogy valami módon tudjunk megoldást találni erre, ami tulajdonképpen az egész ország közvéleményét érdekli. Ennek a törvényjavaslatnak olyan törvénnyé kell válnia, amelyik a Magyar Televíziót, a Rádiót tulajdonképpen visszaszármaztatja azoknak, akikért van. Ennek az országnak, Magyarországnak a televíziójává kell, hogy váljon! Nem kell szégyellnie ennek az országnak erkölcsét, színeit, kultúráját, képességét! És van még egy másik szempont: egy olyan jeles úr például, mint Konrád György úr, a B'nai B'rith rendezvényen – ha helyesen mondtam ki; ha nem, akkor valakit kérek, hogy segítsen ki – tulajdonképpen Fekete György államtitkár úrnak nem tudott mást benyújtani, csak egy ilyen cechet, amit a pincér, kérem, ad a fogyasztásnál a vendéglőben. Hát azon az erkölcsi szinten, ahol Konrád György áll, egy ilyen két és félnapos nemzetközi rendezvényen, szembetalálván magát a tárca felelősével, jelen esetben Fekete György államtitkár úrral, hát úgy gondolom, más mondanivalója is lett volna, mint elővenni a ceruzát és azt mondani, hogy más dolgotok nincsen, csak fizetni, és mi majd elköltjük.
(17.00)
Hát kérem a kultúra és a televízió nem így működik: felelősséggel, tisztességgel, társadalmi, nemzeti hovatartozással. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
