MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)
MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)
MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ) Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az eddigi szónoklatokat hallva, azt hiszem, hogy én fogom talán a legkeményebb kritikát mondani ezzel a törvénnyel kapcsolatban, de ezt annak érdekében teszem, hogy a törvény átdolgozása után az betölthesse a célját, ugyanis nagyon fontos törvényről van szó, ezt az eddigi szónokok is hangsúlyozták. Más törvényekkel, a távközlési törvénnyel, médiatörvénnyel és más törvényekkel együtt a közeli és távolabbi jövő kommunikációs struktúráját fogják ezek a törvények meghatározni, és ez a modern társadalom életében és így Magyarország életében is egyre inkább kulcsszerepet fog játszani, már most is azt játszik.
Én ezért azt remélem – annak ellenére, hogy itt feles törvényről van szó, ha én is elmondom nagy vonalakban a kifogásaimat, és bizony itt alapproblémákról és alap koncepcionális problémákról is szó lesz, illetve én ilyeneket is kritizálni, említeni fogok –, hogy éppen a dolog stratégiai fontossága miatt a Kormány meg fogja fontolni és a kormánypártok meg fogják fontolni ezeket a jobbító szándékú kritikai megjegyzéseket.
Néhány dolgot, amit mondani szeretnék, az előző szónokok már érintettek, viszont néhány nagyon súlyos problémát a törvényjavaslattal kapcsolatban még nem, vagy csak kevésbé hangsúlyosan, mint ahogy én szeretném azokra felhívni a figyelmet.
Az első problémakör, amiről beszélni szeretnék, a frekvencia felosztása a két nagy tartományra: a kormányzati és a polgári célú tartományokra. Azt hiszem, hogy egy nagyon súlyos probléma, hogy a törvénytervezet csak használja ezeket a kategóriákat, de nem definiálja kellőképpen, és éppen ebből is következően fennmaradhat a jelenlegi helyzet, amikor a ferekvenciák nagyon nagy része közös használatú, kevert használatú, tehát csak a frekvenciák kisebb része, körülbelül egyharmada van elkülönítve vagy polgári vagy kormányzati felhasználásra. A csak polgári felhasználásra elkülönített frekvenciák százaléka egyébként egy számjegyű, erre hadd hívjam fel a figyelmet, és a frekvenciatartomány kétharmada közös felhasználású, ami nagyon rendezetlen helyzetet teremthet. Az egyik ismert példa erre az, hogy a leendő hármas televíziós műsorszóró hálózat egy jelentős része ma még kormányzati célú feladatokat tölt be, így kiépítéséhez meg kell várni, amíg onnan ezeket az eszközöket áttelepítik más frekvenciákra. Úgyhogy ez a keveredés mindenképpen hátrányos, átláthatatlanabb helyzetet teremt, illetve nyilván a kormányzatot hozza előnyösebb helyzetbe, a mindenkori kormányzatot és a kormányzati lobbyt a polgári célú felhasználással szemben.
Felhívnám a figyelmet arra is, hogy egyébként a fejlett nyugati országokban is sokkal kisebb, általában a ferkvenciatartomány kisebb részét jellemzi a közös felhasználás, tehát a polgári és a kormányzati felhasználás keveredése. Tehát azt hiszem, hogy a törvénynek egyértelműen külön kellene választania ezt a két szférát, és a közös felhasználást lehetőleg kisebbségi résszé kellene tenni.
Ezenkívül még csak két apró megjegyzést ehhez a témához, tehát a frekvenciák felosztásához. Azt hiszem, hogy a kormányzati célú felhasználók körét szűkíteni lenne érdemes, nem azonos körbe tartozik a hadászati, titkosszolgálati, biztonságpolitikai célra használatos frekvenciák köre megítélésem szerint az államigazgatás által használt frekvenciák körével például, a nyilvánosságnak is más mércéje vonatkozhat ezekre a külön területekre. Az utóbbiak, az államigazgatási, megfontolandó lenne, hogy ne ugyanúgy kormányzati vagy legalábbis ne ugyanabba a kategóriába tartozzon differenciálatlanul, mint az előtte említett, például titkosszolgálati frekvenciák.
Még egy dolog ezzel kapcsolatban: a frekvencia-felosztással kapcsolatban egy további probléma, megítélésem szerint súlyos probléma, hogy a javaslat lényegében kiveszi a kormányzati célú frekvenciagazdálkodást a törvény hatálya alól, és azt egészében a Kormány döntésére bízza, hogy annak szervezetét, működését hogyan szabályozza. Tekintettel arra is, hogy milyen mértékű, milyen részarányú a kormányzati felhasználás jelenleg Magyarországon a frekvenciatartományból, azt hiszem, a törvény azért bizonyos szinten ebbe a dologba bele kellene, hogy szóljon.
Tehát itt, ebben az első problémakörben, amire fel szerettem volna hívni a figyelmet, nagyon komoly változtatásokra lenne szükség, hogy a frekvenciatartomány felosztása megnyugtatóan rendeződhessen, és elősegíthesse a piacgazdaságot és a társadalmat szolgáló kommunikációs csatornáknak, kommunikációs rendszernek a kívánatos – és azt gondolom, hogy mindannyiunk számára kívánatos – és óhajtott fejlesztését.
A második problémakör, és azt kell, hogy mondjam, hogy ez még súlyosabb, mint az első, és talán erről beszéltek a legkevesebbet az előttem szólók, talán ha nem kerülte el valami a figyelmemet, csak Katona Kálmán említette – egy kicsit visszafogottan érzésem szerint –, hogy a Nemzeti Frekvenciagazdálkodási Tanács egy kicsit semmire se jó testület. Össze-vissza vannak benne delegálva különböző típusú szervezetek képviselői, a parlamenti bizottságoktól az oktatás és a tudomány képviselőiig ülnének ott emberek távközléspolitikai szakemberekkel karöltve, és mindennek tetejébe ennek a testületnek csak véleményezési joga lenne. Erről beszélt Katona Kálmán, az MDF vezérszónoka is, hogy ennek a testületnek a véleményét ezek után vagy figyelembe vennék vagy nem. Dehát elképzelhető, hogy egy ilyen komolytalan és esetleges összetételű testület véleménye nem is olyan lenne, amit különösebben érdemes lenne figyelembe venni.
Tehát ennek alapján én azt javasolnám, hogy a döntésszinteket mindenképpen külön kellene választani, és nem megoldható az, hogy valamiféle társadalmi ellenőrzést egy ilyen komoly hatáskör nélküli és nagyon esetleges, nem megfelelő összetételű Nemzeti Frekvenciagazdálkodási Tanács gyakorolja, miközben valójában a törvény mindent a szakminisztériumra és annak a szakhatóságaira bíz.
Azt hiszem, ez nem megengedhető állapot, itt nem olyan döntésekről van szó a frekvenciagazdálkodás területén, a korlátozott számú frekvenciával való gazdálkodás területén, amit egyedül azok a technikai szempontok befolyásolhatnak, amikről valóban nyilván a szakminisztériumnak és szakhatóságainak van a legteljesebb szakértelme Magyarországon.
Azt gondolom, hogy emiatt ezeket a döntéseket, ezeket a stratégiai kommunikációs döntéseket nem lehet monopolizálni a minisztériumban és a szakhatóságban, márpedig a törvény ezt teszi, a törvény átengedi ezt az egész területet a szakminisztériumnak és a szakhatóságnak, méghozzá egy semmire sem jó, nagy ellenőrző vízfej, ellenőrizni nem képes vízfej mellérendelésével vagy valahol oldalra rendelésével, akik kicsit ezzel-azzal foglalkozhatnának, de komoly kontrollt nem tudnának gyakorolni.
Ehhez képest én azt mondom, hogy koncepcionálisan és alapstruktúrájában kellene megváltoztatni ezt az intézményrendszert, és külön kellene választani a Nemzeti Frekvenciagazdálkodási Tanácsban megjelenő parlamenti, kormányzati, … és a kormányszinten belül is több szintet kellene létrehozni, tehát ezeket a különböző tényezőket külön kellene választani, és szerintem egy olyan hierarchiának kellene létrejönni, amikor a startégiai döntéseket egy kormánybizottság, távközlési szakemberekből összeálló és a lobbyérdekeket valamilyen módon becsatornázni tudó kormánybizottság döntené el részben, illetve az igazán stratégiai döntéseket pedig a Kormány elé vinné, és összkormányzati szinten dőlnének el dolgok, nem pedig csak a szaktárca és a szakhatóságok döntenének, és természetesen e fölött ott lenne a parlamenti kontroll, amit végig kell gondolnunk, hogy ez hogyan lenne megvalósítható.
(17.00)
Én azt gondolom, hogy egy lehetséges elképzelés az, hogy az ezzel a területtel foglalkozó parlamenti állandó bizottságok: a gazdasági bizottság, annak a távközlési albizottsága, illetve a műsorszórással való kapcsolat miatt a Parlament kulturális és sajtó albizottsága ellenőriznék ezeket a döntéseket, és a legfontosabb stratégiai döntések tekintetében és a nemzetközi frekvencia-felosztó konferenciákkal kapcsolatos magyar álláspont kialakításakor pedig én országgyűlési határozat formájában, országgyűlési döntés formájában is nagyon is elképzelhetőnek tartanám a parlamenti ellenőrzést a Kormány tevékenysége fölött, és az ilyen módon differenciált döntésszintekkel kialakított kommunikációs politikát és frekvenciagazdálkodási politikát alkalmazná a gyakorlatban a szakminisztérium és alkalmaznák a szakhatóságok.
Szerintem ez lenne a megfelelő elkülönítése a döntésszinteknek, és a megfelelő szervezetrendszer és persze valamennyi szinten és valamennyi szakaszában az eljárásnak és a kommunikációs stratégia kialakításának és annak a korrekcióinak, időről időre a technikai fejlődéshez igazításának minden szakaszában kellő nyilvánosságot kellene biztosítani.
Ezért is kellene különválasztani – ahogy mondtam – a most differenciálatlanul egy nagyon tág kormányzati körbe tartozó frekvenciáknak azokat a részeit, amiket tényleg kifejezetten titkosan kell kezelni.
Ez tehát, azt hiszem, egy olyan kérdés, amit tényleg át kellene gondolni, és arra kérem a törvényjavaslattal foglalkozó parlamenti képviselőket és a miniszter urat is, hogy ezt a kritikát fontolják meg, mert szerintem a törvényjavaslat által vázolt intézményrendszer – ami nem is egy komoly intézményrendszer – és a differenciálatlan, összekeveredett döntésszintek nem megfelelőek, és nem alakíthatnak ki egy olyan távközlés- és frekvenciapolitikát, -gazdálkodást, ami igazából Magyarország érdekeit kellőképpen szolgálhatja.
Hadd mondjak ez után a két problémakör után még – már csak röviden – pár szót én is egyrészt a médiatörvénnyel való összehangolás fontosságáról és hiányosságairól, másrészt még egy-két apró kérdésről, amik viszont szintén nagyon jelentősek.
A médiatörvénnyel kapcsolatban a részletekre nem akarok kitérni, de mind a frekvenciakijelölési határozat, mind a rádióengedély kiadásánál hasonló problémát találtam a frekvenciagazdálkodásról szóló törvényjavaslatban.
A 10. § (2) bekezdése, illetve a 12. § (5) bekezdése, amely a frekvencia-kijelölési határozatra és a rádióengedélyre vonatkozik, nem mondja ki kellően garanciálisan azt, hogyha egyszer a Rádó-Televízió Hivatal eldönti azt, hogy valaki műsorszolgáltatási engedélyt kaphat, akkor a frekvenciahatóság nem mérlegelheti szabadon, hogy annak ad-e frekvenciát, hiszen éppen ez a hatóság szervezi meg előzetesen azt, hogy milyen frekvenciák vannak, és milyen frekvenciákra fog pályázatot kiírni a Rádió-Televízió Hivatal. Tehát ilyen módon a döntéshez nagyon jelentős mértékben a frekvenciahatóság előzetesen hozzájárul, a kétharmados médiatörvény alapján garanciálisan létrehozott és szabályozott Rádió-Televízió Hivatal ennek alapján adja ki a műsorszolgáltatási engedélyeket.
Ha ezután még mérlegelési joga van a frekvenciahatóságnak olyan megfogalmazásokkal, hogy rádióengedély adható akkor, hogyha. és akkor föl vannak sorolva különböző műszaki fetételek, amiből nyilván az következik, hogy adható, ha megvannak ezek a feltételek, de hát nem biztos, hogy ki kell adni.
Itt olyan megfogalmazás szükséges, ami egyértelművé teszi, hogy a frekvenciahatóságok által megállapított, meglévő, rendelkezésre álló frekvencialehetőségek, műsorszórási célra használható frekvencialehetőségek azok olyan módon rendelkezésre állnak, hogyha a Rádió-Televízió Hivatal azokra műsorszolgáltatási engdélyt előzetesen kiadott, akkor azon túl a frekvenciahatóság már nem mérlegelhet, hogy ad frekvenciát, vagy nem ad. Taxatíve felsorolt feltételeket – műszaki feltételeket – megvizsgálhat, és hogyha azokat teljesíti az adott műsorszolgáltató igénylő, akkor ki kell adni a frekvenciát, illetve a rádióengedélyt.
Ez két alapkérdés, ez a médiatörvénnyel való, talán legfontosabb összefüggése a törvénynek.
A másik, amit én említenék, az a frekvenciakijelölési és a rádióengedély díjainak a megállapítása. Itt a törvény megint csak a minisztériumra hagy mindent, a díjak megállapítását. Azt gondolom, hogy ez nem megengedhető.
A törvénynek tartalmaznia kell azokat az elveket, amik alapján a minisztérium a Pénzügyminisztériummal együtt ezeket a díjakat megállapítja. Nem kaphat teljesen szabad kezet a szakminisztérium, mert ezáltal megint csak tartalmi módon befolyásolhatja például a műsorszolgáltatási engedéllyel rendelkezők lehetőségeit is, egyszer csak úgy fölemelheti a díjakat, hogy attól – mondjuk – a kereskedelmi műsorszolgáltatók vagy éppen a nonprofit műsorszolgáltatók egy része tönkremehet.
Úgyhogy azt hiszem, hogy ez a két problémakör, amit a médiatörvénnyel összefüggésben említettem, szintén feltétlenül rendezendő az előbbiekhez hasonlóan, máskülönben a törvény nem elfogadható, nem fog működni, nem azt szolgálja, hogy egy hatékony és kellően garanciálisan ellenőrizhető és demokratikus távközlési frekvenciagazdálkodási és ezen belül műsorszórási rendszer alakuljon ki Magyarországon.
Katona Kálmánnal egyetértek abban, hogy meg kellene fontolni olyan, a távközlési alaphoz hasonló, a technikai fejlesztést szolgáló alap létrehozását, ami rádió-távközlési alap, frekvenciagazdálkodási alap nevet viselhetne talán, és ezzel a díjak egy részét lehetne juttatni, és ilyen módon lehetne a fejlesztést ezeken a területeken támogatni, illetve a különböző szolgáltatókat erre ösztönözni esetleg különféle juttatásokkal, kedvezményekkel.
Befejezésül még hadd mondjak két problémát. Az egyik a 21. § (5) bekezdése, amely egészen meglepő módon valamilyen tartalmi ellenőrzésre ad lehetőséget a műsorszolgáltatásokkal kapcsolatban a rádió-távközlési hatóságnak. Azt remélem, hogy itt elírásról van szó.
Ugyanis arról van szó, hogy a rádióállomások ellenőrzése kapcsán az adásokat rögzítheti a hatóság, és ez a rögzítés, ez a lehetőség olyan nagyvonalúan van megfogalmazva, hogy egy kis jogászi csűrés-csavarással tényleg fennállhat annak a veszélye, hogy ez nemcsak egy technikai ellenőrzés lesz: úgyhogy azt hiszem, hogy ezt a veszélyt mindenképpen ki kell küszöbölni, és rögzíteni kell a törvényben azt, ami a médiatörvényben hasonlóan a Rádió-Televízió Hivatalnál egyébként ki van mondva, hogy az ilyen típusú műsorrögzítés, adásrögzítés csak a technikai ellenőrzés céljára használható föl.
Ezzel a paragrafussal, illetve ezzel a bekezdéssel más probléma is van. Itt bűncselekmények felderítéséről és bizonyításáról beszél ez a paragrafus, ami így nagyon megfoghatatlan. Nem tudom, hogy ezt nem kellene-e definiálni pontosan, esetleg a Büntető Törvénykönyvre való utalással, hogy ezen a területen egyáltalán miféle bűncselekmény valósítható meg vagy képzelhető el.
Hasonlóan súlyos problélma a 26. § (1) bekezdése, amely pedig a miniszternek, a KHVM miniszterének megint csak olyan széles jogkört adna, hogy különböző koncessziós pályázatok esetében általánosságban engedi meg számára, hogy megjelölheti a távközlési koncesszióhoz kapcsolódóan igénybe vehető frekvenciákat, frekvenciasávokat.
Azt gondolom, hogy itt is egyértelműen ki kell mondani, hogy műsorszórás céljára frekvenciákat nem rendelhet így automatikusan hozzá a távközlési koncessziós pályázatokhoz, mert az a médiatörvényhez való kapcsolódás nélkül nem valósulhat meg, nem engedhető meg, nem lehet ilyen módon még véletlenül se a médiatörvényt megkerülni.
(17.10)
Tehát itt még az apróságok rovatban is azt hiszem, hogy eléggé súlyos problémák találhatók, és természetesen a módosító javaslataimmal, a FIDESZ módosító javaslataival mindezeknek az aggályoknak, illetve alapproblémáknak az orvoslására javaslatokat fogunk benyújtani annak érdekében, hogy a törvény a magyarországi frekvenciagazdálkodás fejlesztését kellőképpen lehetővé tegye, de mindazonáltal felhívnám a törvényjavaslat beterjesztőjének, a miniszter úrnak a figyelmét is arra, hogy a Házszabály 42. §-ának (5) bekezdése alapján az általános vita lezárásáig az előterjesztő a törvényjavaslatot visszavonhatja vagy átdolgozásra visszakérheti.
A további hozzászólásoktól kellene szerintem függővé tenni azt, hogy a törvényjavaslat, anélkül, hogy az előterjesztő visszakérné átdolgozásra, olyan formára hozható-e, ahol az általam elmondott, szerintem nyilvánvaló problémák itt kiküszöbölhetők, mert hogyha anélkül nem tehető ez meg, akkor azt gondolom, hogy a miniszter úrnak is meg kellene fontolnia ezt a lehetőséget. Ez nem feltétlenül jelentene nagyon nagy időbeli csúszást vagy veszteséget, hiszen a törvényjavaslattal kapcsolatos módosító javaslatok ebben segítségére lesznek a minisztériumnak.
Köszönöm szépen a tisztelt Ház figyelmét. (Taps.)
