NÉMETH BÉLA (a Független Kisgazdapárt-i képviselők 35 tagú csoportja)
NÉMETH BÉLA (a Független Kisgazdapárt-i képviselők 35 tagú csoportja)
NÉMETH BÉLA (a Független Kisgazdapárt-i képviselők 35 tagú csoportja) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénytervezet speciális területet kíván szabályozni, az elektromágneses hullámok bizonyos tartományának használatát. A javaslat preambuluma meghatározza a törvény célját és alapvető formáját. Amennyiben ezt elfogadjuk, úgy már csak jogtechnikai és célszerűségi megfontolások maradnak. Mivel azonban a preambulum szövege egyáltalán nem magától értetődő, célszerű a preambulum szövegét elemezni. Ennek érdemi részét most megismétlem.
Az elektromágneses rezgés rádiótávközlési, valamint ipari, tudományos, orvosi és háztartási célokra szolgáló frekvenciás tartományok kizárólagos állami tulajdon, amelyet nemzeti és nemzetközi szinten védeni kell, és amellyel a frekvencia-felhasználás tervszerűségének, egységének biztosítása érdekében gazdálkodni szükséges. A mondat számos megjegyzése érdemel vizsgálatot. Néhány kérdést itt most felsorolok.
1. Mi itt a kizárólagos állami tulajdon tárgya?
2. Valóban fennáll-e a kizárólagos állami tulajdon, és akár igen, akár nem, ez célszerű-e?
3. Valóban szükséges-e a frekvencia-felhasználás tervszerűsége és egysége?
Előrebocsátom, hogy bár az idézett megfogalmazást nem tartom különösen szerencsésnek, a tulajdon tárgya meghatározható és formája indokolható.
Mi is a kizárólagos állami tulajdon tárgya? A preambulum szerint a kizárólagos állami tulajdon tárgya az elektromágneses rezgések valamilyen nagyfrekvenciás tartománya. Szokásos, hogy egy tartomány valamiféle tulajdonban legyen, mondjuk államiban. A szokás esetében azonban a tulajdon tárgyát képező tartomány egy földdarab, melynek tulajdonlása már a 12 táblás törvény óta megszokott.
(16.30)
Itt viszont a tartomány átvitt értelmű. A törvény címe és későbbi szövege végig frekvenciagazdálkodást emleget, tehát a kizárólagos állami tulajdon tárgya a frekvencia, illetve bizonyos frekvenciák.
De mi is az a frekvencia? A frekvencia magyarul rezgésszám, esetünkben az elektromágneses rezgések rezgésszáma. A preambulum szerint tehát az elektromágneses rezgések bizonyos rezgésszámai képeznek kizárólagos állami tulajdont – ami a tulajdonnak legalábbis szokatlan formája. A frekvencia egy természeti vagy mesterséges jelenség mérhető adata, olyan, mint például valaminek a hőmérséklete. Mármost, általában nem szokás hőmérsékleteket állami tulajdonná nyilvánítani – hacsak nem azért, hogy adót lehessen szedni annak élvezőjétől. Tehát magát az elektromágneses rezgések egy tartományát nemigen tudja senki állami tulajdonban tartani.
De miért van szükség a frekvenciagazdálkodás szabályozására? Az elektromágneses hullámok természetéből adódóan egyetlen központi adóval egy nagy összefüggő területet csak hosszú és középhullámon lehet besugározni, ami összesen 100–200 komolyabb adót tesz lehetővé. Ultrarövidhullámon elvileg egy belátható területen is ennél több adó férne el, viszont országnyi területen átjátszó hálózatot kellene kiépíteni. Az URH-adók lehetséges számát csökkenti az, hogy ugyanezt a tartományt használják a sokkal szélesebb sávú tévéadók, valamint tartományokat kell szabadon hagyni a rádiótelefonoknak, CB-adóknak.
A mikrohullámok terjedési tulajdonságai sokkal rosszabbak: egymás zavarása irányított nyalábok esetén kicsi, mert azok egymást elkerülik. Hosszú és középhullámok ilyen irányítása gyakorlatilag lehetetlen. Az URH- és mikrohullámok parabolaantennákkal jól irányíthatók, ilyen nyalábokkal azonban általános használatra való adás nem továbbítható, csak valamilyen központi antennák érhetők el, ahonnan vezetékkel vihető tovább az adás.
Az eddigiekből következik, hogy egymás zavarása nélkül csak véges számú és nem túl sok rádió- és tévéadó létesíthető. E határ túllépése esetén az új adó egy régi vételét akadályozza, de saját vétele nem lesz jó. A használható frekvenciasávok számának tehát van egy politikai rendszertől, politikai filozófiától vagy pártállástól független felső határa. Ezen ravasz és drága technikák valamit javíthatnak, de a létezés, az tény. A létező tény tagadása pedig célhoz nem vezet: semmibevétele esetén a rádió-műsorszórás sikertelenné válik. Ez esetekben az első bizonyos számú adó létrejön, aztán a működőket az újak zavarni kezdik, amiért a régiek perelni próbálnak. Rendezetlenség esetén az ököljog uralkodna el, míg sikeres perek esetén az elsők monopóliumot szerezhetnének a műsorszórásra. A zűrzavar nyilván nem célszerű; a korán indulók későbbi monopóliumának megítélése a politikafilozófia része. Ha az állam a kérdést bárhogyan, de egyértelműen rendezi, az azzal a jogbiztonságot szolgálja. Ha az állam engedélyhez köti a frekvenciák igénybevételét, azzal befolyásolhatja a monopóliumok kialakulását, és bizonyos fajta engedélyezési eljárással ezek kialakulását meg is gátolhatja. Kívánatos fajtája a szabályozás-kiválasztásnak politikai filozófia kérdése.
A kisárutermelőket képviselő pártnak, mint a Kisgazdapártnak, célszerű támogatni egy közszolgálati nemzeti adóhálózat létét, amely megbízható központi információkat nyújt az egyes polgároknak. Ha a frekvenciagazdálkodás nincs, az üzleti adók hamar betöltik a használható sávokat, és a nemzeti hálózat tovább nem építhető.
Az elmondottakból világos, hogy miért kell gazdálkodni a használható frekvenciákkal, és a beszórt terület nagysága indokolja, hogy miért legalábbis nemzeti szinten. Fennmarad azonban még egy kérdés, mi lehet esetünkben a szabályozás tárgya, és mi képezhet kizárólagos állami tulajdont, ha a nemzetet képviselő állam a szabályozást a tulajdonos jogosítványain keresztül végezhetné célszerűen. Nyilvánvaló, hogy a frekvenciát a maga fizikai valójában még birtokolni sem lehet, nemhogy tulajdonban tartani. Amit tulajdonba vagy birtokba lehet venni, az az adott frekvencia használatához való jog. Ennek középkori analógja a király által osztogatott kiváltság, modern megfelelői olyan megfoghatatlan tulajdonok, mint a szerzői jog.
Tisztelt Ház! Szerintem a tulajdon tárgya köznapi fogalmazásban a frekvenciahasználat joga, aminek szabályozott elosztása kiküszöböli egymás zavarását.
Középhullámon a hullámok távolra jutnak, ezért nemzeti egyezmények szabályozzák a frekvencia-felhasználást, és a tartomány gyakorlatilag már megtelt. A frekvenciagazdálkodás szabályozásának vizsgálata során a hazai előzmények vizsgálata nem vezetne messze. A magántulajdonon alapuló rendszerek idején – tehát kb. 1947-ig – a használható frekvenciákban még nem volt szűkösség. Utána az állam nem a frekvenciák elosztójaként szabta meg a rádióállomások helyét és fenntartóját, hanem egyéb módon és politikai meggondolásból.
Az eddigekből nyilvánvaló, hogy a természeti törvények nem teszik lehetővé a kibúvást a szűkösség alól, tehát szabályozni ajánlatos. Ezek után széles nemzetközi összehasonlítás felesleges, mert a fizika törvényei a földön mindenhol azonosak – csak megemlítem két olyan liberális mintaország esetét, mint Nagy-Britannia és az Egyesült Államok. Nagy-Britannia széles körű rádióműsor-szórására a BBC-nek évtizedekig monopóliuma volt. A tévéadásra a 60-as években a BBC mellett az üzleti ITV is engedélyt kapott. Az utolsó években a szabályozás kevésbé lett szigorú. Az Egyesült Államokban az állam nem tarthat fenn hazai műsorszóró hálózatot, kivéve a szükségállapotban beinduló adókat. Az Amerika Hangja rövidhullámú hálózat, és az amerikai vevőkészüléken általában nincs rövidhullám – viszont a frekvenciahasználati jogokat a magánvállalkozóknak szigorúan szabályozott pályázati rendszerben osztja el. Az elosztás módja az eltérő társadalmi viszonyok és az ország egészen más mérete miatt itt most számunkra nem fontos.
Tisztelt Ház! A tervezet szövegének részletes véleményezését majd a részletes vitában, a módosító indítványok kapcsán fejtem ki. Most még csupán két megjegyzést kívánok tenni.
A melléklet 19. pontjában a definíció a rádióállomások közé sorolja a rádiócsillagászati szolgálatot is. E helyt valamilyen fogalmi zavar van: rádiócsillagászati szolgálat nincs – a rádiócsillagászat tudományos kutató tevékenység nem szolgáltatás vagy közhasznú hálózat. Továbbá, amit rádiócsillagászatnak hívnak, az túlnyomórészt passzív, azaz csak rádióvétel, ami rádiótávcsövekkel történik. Ilyen tevékenység frekvenciát nem használ, ezért analóg a 17. § 1. pontjában kivételként említett műsorvevőkkel. Ilyen tevékenység frekvenciaengedélyhez kötése felesleges, mivel adott frekvencián sugárzást nem kelt, továbbá lehetetlen, mert a rádiócsövek egy része többféle frekvencián is észlel. Ezért mindezek alapján a rádiócsillagászat törlését javaslom a melléklet 19. pontjából.
A melléklet 29. pontjában a szöveg a törvény hatálya alá tartozó frekvenciák alsó határát 3 kiloherzben állapítja meg. E frekvenciához 100 kilométer hullámhossz tartozik. Ilyen jelekkel rádiótávközlés soha nem folyt – és nem is fog –, mivel ilyen jelek leadásához és vételéhez több tucat kilométeres antenna kellene. Ilyen frekvenciák elosztása felesleges – bár, persze, gyakorlatilag bajt sem okoz. A közhasznú rádióvevők 150 kiloherz alatt nem működnek. A rendelkezésemre álló táblázat a sáv alsó határát 30 kiloherznél adja meg. Valószínűtlen, hogy a 3 és 30 kiloherzes tartomány katonai célokat szolgálhat.
Összefoglalva: a tervezetet egészében alkalmasnak tartom. Javaslom a preambulum átfogalmazását az elmondottak szerint, tehát arra tekintettel, hogy a frekvencia helyett mi az, ami a tulajdon tárgya lehet – mondjuk, a használati jog. Javaslom annak megfontolását, hogy vajon nem ennek a törvénynek kellene-e kimondani, hogy bizonyos frekvenciákat el kell különíteni az állampolgárok személyes használatára – személyi adó-vevők, CB-rádiók és effélék –, amely sávokon, persze, az állam nem tudja garantálni ezek zavartalan működését.
(16.40)
Tisztelettel ennyiben kívántam a Kisgazdapárt részéről a frekvenciatörvény általános vitájában hozzászólni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
