PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én nagyon meglepő bejelentéssel szeretném kezdeni a törvénytervezethez való hozzászólást: alkalmasnak tartom tárgyalásra ezt a törvényt. Úgy vélem, van mód arra, hogy a bizottsági munkában és a képviselő urak hozzászólása alapján feltételezhető módosító indítványokkal átalakítva, javítva egy jó törvény szülessen ebben a témakörben.
Úgy vélem, hogy mindaz az eljárási rend, mindaz a szervezeti rend, amelyet a törvény javasol a frekvencigazdálkodás alapjainak a lerakása során, elfogadható alap, ezen kisebb módosításokkal végig tudunk menni, és a törvény egy jól használható frekvenciagazdálkodási rendszert alkot meg.
Mindemellett vannak gondjaink a törvénnyel. Ezekről a gondokról szeretnék néhány kisebb csokorban tájékoztatást adni.
Először is az egyéb kapcsolódó törvényekkel való összhang, úgy érzem, hogy továbbra is hiányzik. Elhangzott itt már a távközlési törvény tervezetének tárgyalása során, hogy vannak összefüggések a frekvenciagazdálkodási, a távközlési és a médiatörvények között, amely összefüggéseket korrektül meg kell tudnunk fogalmazni, és olyan algoritmusokat, eljárásokat kell rögzítenünk, amelyek biztosítják azt, hogy ne egymásnak ellentétes megoldások, döntések szülessenek.
Úgy érzem, hogy a jelen törvénytervezetet ebből a szempontból javítani kell, hiszen – szemben azzal, amit képviselőtársaim korábban már említettek – a műsorszórással kapcsolatos döntési mechanizmusokról leírtak és a médiatörvényben a műsorszolgáltatásokról leírtak között ellentmondás, pontosabban jelentős lyuk van pillanatnyilag.
A médiatörvény a műsorszolgáltatás feltételeit, engedélyezési rendszerét fogalmazza meg, ugye kétharmados eljárási rendben, ugyanakkor ez a törvénytervezet a műsorszórás, a műsorszétosztás szabályait fogalmazza meg feles törvénykezési rendben. A kettő közötti kapcsolat pillanatnyilag a két törvényből hiányzik, ezt meg kell teremtenünk.
A terminológiára itt utaltam, és ez a terminológiai probléma visszatér az előbb felsorolt három törvény mindegyikében, illetve a közöttük lévő viszonyrendszerben.
A távközlési törvény is használja ugyanazokat a szavakat, helyenként más értelemben, mint a frekvenciatörvény, és a médiatörvény is hasonló szavakat használ, természetesen hasonló, de mégis más tartalommal.
Nagyon komolyan el kéne gondolkodni azon, hogy a koncessziós törvény és ezen törvény között hogyan tudunk összhangot teremteni. Itt bizonyos fokig csatlakoznék a kisgazda-frakció részéről elmondott gondolatokhoz, hiszen egy alapproblémával találkoztunk.
A koncessziós törvény kimondja a frekvenciák kizárólagos állami tulajdonát – nagyon helyesen. Ugyanakkor a koncessziós törvény kimondja azt is, hogy kizárólagos állami tevékenységként, illetve koncessziós tevékenységként végezhető például a rádiótávközlés, például a cellarádiózás, például a személyhívó rendszerek használata és a többi – országos léptékben természetesen.
Na most, ha egy kicsit elmélyedünk ebben a problémakörben, kiderül, hogy az lenne a helyes, ha koncesszióba csak a frekvencia használatát adnánk, az összes többi, a használat módja, az már nem tárgya a koncessziónak. Ez egy ellentmondás a koncessziós törvényben, és szerencse, a Parlamentünk bemutatta azt, hogy kész rugalmasan viszonyulni a törvényeinkben elkövetett hibák kijavításához.
Én azt hiszem, hogy érdemes lesz a bizottsági vitában elmélyülten foglalkozni a koncessziós törvénynek az idevonatkozó szabályaival, és abban az esetben, ha meg tudunk állapodni, akkor esetleg kezdeményezni e tekintetben is a koncessziós törvény módosítását.
A következő törvénytervezet, amelyikre még szeretnék utalni, és amellyel mindenképpen összhangot kéne teremteni, ez a jelen törvénytervezet 21. § (4) és (5) bekezdésében érintett témakör. Ez a két bekezdés elmondja, hogy a frekvenciagazdálkodás keretében az információ ellenőrzésére is sor kerülhet, az adások rögzítésére. Most az adás alatt ne nyilvános rádió- és televízióadásokra gondoljanak, tisztelt képviselőtársaim, hanem például rádiótelefonon leadott személyes beszélgetésekre.
Én azt hiszem, hogy ezeknek az ellenőrzését, ezeknek a felvételi jogát más törvényben kell szabályozni, feltételezem, hogy majd a nemzetbiztonságról szóló törvény keretében. Az természetes, hogy megfelelő szabályok alkalmazása esetén a lehallgatásokra, a rögzítésekre sor kerülhet, de ez nem lehet egy ilyen eljárási jellegű törvénynek, ráadásul az Alkotmánnyal szemben egy feles megoldású törvénynek a tárgya.
Hasonló problémára utal a törvénytervezetnek egy másik pontja is, de azt hiszem, hogy itt is csak terminológiai zavar van, és erre majd áttérnék a következő témacsokorral.
Azt írja a törvénytervezet, hogy a rádióforgalmazás ellenőrzése kizárólagos állami feladatkör. Később a meghatározásokban, tehát a melléklet megfelelő pontjában azt írja az anyag, tehát ha a 21. pontot önök megnézik, azt írja a tervezet, hogy rádióforgalmazás alá tartozik bármely természetű közlemény továbbítása. Ha egyszer azt mondtuk, hogy bármely természetű közlemény továbbítása tartozik ezen kategória alá, és a másik oldalon azt mondjuk, hogy ez a kategória – mármint a rádióforgalmazás – állami ellenőrzés alá tartozik, ez azt jelenti, hogy minden egyes rádión vagy rádió típusú berendezésen – beleértve a telefont – menő közlemény ellenőrzése az itteni definíció értelmében állami feladat. Azt hiszem, hogy ez nem volt a szándékában a törvény fogalmazóinak, de sikerült a terminológia pontatlanságai révén ezt bevezetni a tervezetbe.
Végül a terminológia egyéb kérdéseire szeretnék még utalni, és úgy érzem, hogy itt nagyon sok tennivaló van. Nagy valószínűséggel kizárólagos képviselői munkával ez el sem végezhető. Itt megfelelő tudományos háttér szükséges ahhoz, hogy a terminológiát még egyszer áttekintsük. Csak néhány példát emelnék ki a meghatározások problémaköréből, és azért tartom ezt fontosnak, mert utána az eljárások ellentmondásaiba keveredünk, hogyha a meghatározások között nem csinálunk rendet.
Van egy terminus technicus: azt mondja, hogy nagyfrekvenciás tartomány. Nagyon sok helyen tartalmazza a törvény ezt a meghatározást. Utána a fogalom magyarázatában azt írja, hogy nagyfrekvenciás tartomány a nagyfrekvenciás spektrum két meghatározott értéke közé eső rész. Ezek után megnéztem, hogy mit jelent az, hogy nagyfrekvenciás spektrum – mert a tartományt azt nem értettem, a spektrumot kéne értenem, mert nem szerepel az anyagban. Gondolom, ez szintén nem volt célja a tisztelt fogalmazónak, de hát így sikerült.
Vagy: a rádiószolgálatokat a 26. pont körülbelül 30 tételben definiálja. A 30 tétel többségét én értem, bár meg kell, hogy mondjam, nem mindent, hiszen a rádiószolgálat első pontja mindjárt úgy szól, hogy rádiótávközlési szolgálat. Ezek után megnézi az ember, hogy mit jelent a rádiótávközlési szolgálat, és kiderül belőle, hogy ugyanazt jelenti, mint amit definiálni akartak vele. Ez is önmagába csatlakozik viszsza. Például nem tudom, hogy beilleszkedik-e a rádiótelefon vagy a személyi hívórendszer.
Ugyanebben a felsorolásban, tehát rádiószolgálat címen szerepel egy ilyen meghatározás: biztonsági szolgálat. Hát, gondolom, hogy nem a Nemzetbiztonsági Hivatal munkakörét értette alatta a törvény alkotója. Lehet, hogy egy saját rádióbiztonsági szolgálat is létezik, de egy fogalommeghatározásnál nem lehet ilyen felületesen eljárni. Vagy: különleges szolgálat. Gondolom, különleges szolgálat alatt más országok biztonsági szolgálatait is lehetne érteni, de hát, azt hiszem, ez is eléggé pontatlan.
Tehát az a javaslatom, hogy ezeket a terminológiai problémákat igyekezzünk rendbe tenni, annál is inkább, mert ha nagyon pontosan szeretném kiolvasni a törvényben helyenként leírtakat, akkor eljutunk odáig, hogy nem csak a frekvencia, hanem az én nagyfrekvenciát alkalmazó háztartási készülékeim is kizárólagos állami tulajdonba tartoznak. Tudom, hogy nem ezt kívánták leírni, de a pontatlan fogalomleírásokból ilyen következtetés is származik, beleértve a mikrohullámú sütőt és egyebeket. Azt hiszem, hogy ez nem volt célja a tisztelt tárcának.
Nem szeretném tovább szaporítani a terminológiával kapcsolatos kérdéseket. A dolog lényege az: tárgyalásra alkalmasnak tartjuk az anyagot. Úgy érezzük, hogy nagyon sok munka van más törvényekkel való összehangolásában, és nagyon sok feladat van még a pontos, precíz fogalommeghatározások területén. Köszönöm szépen. (Taps.)
(16.50)
