SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1896 márciusában a világon elsőként továbbított rádiótávirat történelmi jelentőségű volt. Az üzenet egyetlen nevet, az elektromágneses hullámok kutatásában múlhatatlan érdemeket szerzett tudós, Heinrich Hertz nevét tartalmazta. E kísérlettel kezdetét vette a távközlés e rendkívül dinamikusan fejlődő ágának még napjainkban is tartó diadalútja.
A műszaki fejlődés rendkívüli gyorsaságát mutatja, hogy 1897-ben 14 km, 1899-ben több mint 100 km volt az áthidalható távolság, és 1910-ben létrejött a rádió-összeköttetés Európa és Észak-Amerika között. Mindezt a Hertz által vizsgált elektromágneses hullámok – közismert elnevezéssel a rádiófrekvenciák – tették lehetővé. 1906-ban harminc ország részvételével sor került az első nemzetközi rádiótávíró értekezletre. Itt fogadták el a ma már mindenki által ismert nemzetközi vészjelzést is, az S.O.S. jelet. E jelzés gyakorlati használatának elhúzódása bizonyítottan közvetlen oka volt a Titanic 1912-ben bekövetkezett katasztrófáját követő mentés késői megkezdésének és több mint másfél ezer ember halálának.
Az 1912-ben Londonban rendezett második nemzetközi rádiótávíró értekezleten aláírt egyezmény már kimondta, hogy rádióállomásokat úgy kell telepíteni és üzemeltetni, hogy azok egymást ne zavarják. 1927-ben Washingtonban készítették elő az első frekvenciakiosztást, majd 1947-ben létrehozták a nemzetközi frekvencia-nyilvántartási bizottságot az egyes országok érdekeinek nemzetközi összehangolására. A rádióhullámok felfedezése, tulajdonságaik megismerése rendkívüli fejlődést eredményezett a tudomány és az ipar egyes területein. A felfedezés gyökeres változásokat hozott többek között a csillagászat, a navigáció, a haditechnika, a gyógyítás, s nem utolsósorban a távközlés területén. Az elektromágneses rezgések ugyanis alkalmasak információk hordozására, és ez lehetővé teszi távközlési célú hasznosításukat is.
A rádióhullámok az elektromágneses hullámok meghatározott tartományát képezik. Bizonyos feltételek mellett képesek a légüres térben, a levegőben, illetve az anyagok egy részében különböző mértékben terjedni. A rádióhullámok különböző célú felhasználásai erőteljes hatást gyakorolnak az emberek életére, kapcsolatrendszerére, szokásaira, a társadalom politikai, gazdasági és kulturális életére.
A társadalmak egyre nagyobb mennyiségű és sebességű információ továbbítását igénylik. A fizikailag rendelkezésre álló rádiófrekvenciás tartomány korlátozott nagyságú. Ezért az igénybe vehető frekvenciasávokban egy adott területen csak korlátozott számú berendezés működhet. A frekvenciakészlet nemzetközi természeti erőforrás, a nemzet kincse, amellyel tervezetten és ésszerűen kell gazdálkodni.
A frekvenciagazdálkodás meghatározott műszaki és igazgatási tevékenységek összehangolt egysége. Kezdetben a kevés számú tengeri és földi rádiótávíró állomás működési feltételeit kellett biztosítani. A ma működő és a holnap megjelenő igényeket azonban szinte felsorolni is lehetetlen. A jelenlegi feladat a távbeszélőjeleket továbbító földi és műholdas mikrohullámú összeköttetés, a rádiótelefon-szolgáltatás, a személyhívás, a CB-berendezések, a repülőgépek irányítása, légi és tengeri katasztrófák esetén a segélyhívás, és a sáv egy kis részében a rádió és a televízió műsorszórás zavartalan működésének biztosítása.
Már ebből is érzékelhető, hogy a rendkívül sokféle rádiótávközlési tevékenység összehangolása pontosan szabályozott, fegyelmezett, gondos munkát követel. A rádióhullámok fizikai sajátosságaiból adódóan elkerülhetetlen az egymásra hatás az azonos és különböző rádiószolgálatok között, függetlenül attól, hogy saját vagy más országok rádiószolgálatáról van-e szó.
Ezt a munkát az önálló országokra osztott Európában csak szomszédainkkal együttműködve végezhetjük eredményesen. Ezért a hazai szabályozásunk nem lehet független a nemzetközileg elfogadott elvektől, nem hagyhatja figyelmen kívül mások érdekeit és lehetőségeit sem. Adott és korlátozott körülmények között kell biztosítani az ország rádiótávközlési igényeit, s így kell kielégítő lehetőséget teremtenünk a gazdaság, a társadalom fejlődéséhez, a tájékoztatás, a kultúra terjesztéséhez.
A frekvencia olyan nemzeti kincs, mely használata során nem semmisül meg. Azonban a helytelen, pazarló igénybevétele vagy kihasználatlanul hagyása egyaránt kárt okoz a gazdaságnak és a társadalomnak. A véges mennyiségű frekvencia használatát nemcsak a polgári távközlés, hanem az ipar, az orvostudomány, a honvédelem és nemzetbiztonság, a közigazgatás egyaránt igényli. E nemzeti tulajdon megőrzéséért és hatékony használatáért az állam a felelős.
A frekvencia-felhasználás és -gazdálkodás szabályait tehát önállóan, az egyes szakterületektől függetlenül magas szintű jogszabályokban kell rögzíteni. Ezt kívánjuk megvalósítani az önök elé terjesztett törvényjavaslattal.
Tisztelt Ház! A frekvenciagazdálkodás feladata a különböző rádióeszközök működtetéséhez szükséges frekvenciasávoknak és sugárzási jellemzőknek a meghatározása és ellenőrzése. Célja az igények lehető legnagyobb mértékű kielégítése, valamennyi rádiós eszköz zavartalan működésének biztosítása.
(16.00)
A rádiófrekvenciás tartománynak mint természeti erőforrásnak a hatékony kihasználása és kellő védelme nemzeti érdek. A frekvenciagazdálkodásnak meg kell teremtenie a lehetőségeket a termelést, a kereskedelmet, a kulturális tevékenységet, a magánéletet támogató rádiótávközlés megvalósítására.
Figyelembe kell vennie az állam irányításához, a nemzet biztonságához, az ország védelméhez szükséges távközlés igényeit, és meg kell teremtenie e két fő felhasználási terület közötti helyes arányokat. Elő kell segíteni a távközlés piacának minél gyorsabb kialakulását, a távközlési monopólium minden fajtájának megszüntetését.
A törvényekben biztosított eszközök igénybevételével meg kell teremtenie és fenn kell tartania a rendet a rádiótávközlésben. A frekvenciagazdálkodás azonban nemcsak az engedélyezés vagy tiltás adminisztratív eljárását jelenti, hanem tervezést is, részvételt a frekvencia-felosztás nemzetközi tevékenységében. Ezeket a feladatokat ma Magyarországon csak centralizált, független és megfelelő szintű, kellő súlylyal és hatáskörrel rendelkező frekvenciagazdálkodás képes megoldani. Ugyanakkor meg kell szüntetni a frekvenciagazdálkodás körül kialakult félreértéseket, el kell kerülni a hatósági jogkörrel való visszaélés gyanúját is. Erre a széles nyilvánosság bevonása, az adatok, döntések, határozatok kihirdetése, a jogorvoslati lehetőségek teljes körű biztosítása a legalkalmasabb.
Végezetül: a frekvenciagazdálkodásról szóló törvényjavaslat kidolgozásakor figyelembe vettük a nemzetközi szervezetek ajánlásait, az Amerikai Egyesült Államok és Európa több államának tapasztalatait is. A társadalom különböző csoportjainak véleményét nyilvános vitákon és az egyes szervezetektől, intézményektől kért vélemények alapján ismertük meg.
Egy európai színvonalú, demokratikus frekvenciagazdálkodás kialakítása és működési feltételeinek megteremtése volt a cél, amikor a most önök elé terjesztett törvény tervezetét elkészítettük. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a frekvenciagazdálkodási törvényjavaslat összefüggéseit és hatását alaposan vitassa meg és a vita után fogadja el. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
