GADÓ GYÖRGY (SZDSZ)
GADÓ GYÖRGY (SZDSZ)
GADÓ GYÖRGY (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bejczy képviselő úr szavaihoz szeretnék először is kapcsolódni, aki azt mondta, igen helyesen, hogy nem az Országgyűlés feladata eldönteni, hol épüljön meg a híd.
A sajátságos helyzet mégis az, hogy mi fogjuk eldönteni. Igaz, hogy a választék nem túl nagy, amit elénk tettek, mert egy közül választhatunk. De úgy látszik, kialakulóban van egy olyan többség, amelyik számára ez az igen szerény választék is több mint elégséges. Legalábbis erre lehet következtetni a bizottsági jelentésből, a gazdasági bizottság, valamint a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság együttes jelentéséből, amely már az asztalon fekszik és amelyből kitűnik, hogy a közel húsz módosító indítványból 18 elvérzett a bizottságon, a módosító javaslatok vágóhídján.
Ez kissé furcsa helyzet, s talán szokatlan arány, nem tudok most hirtelen példát mondani arra, hogy más törvényjavaslatokhoz benyújtott módosító indítványok közül hasonló arányban elvérzett javaslatokról van-e kimutatás. Nincs ilyen statisztika a kezem ügyében, de attól tartok, hogy ez az arány igen kedvezőtlen.
Felmerül a kérdés, hogy az a 18 javaslattevő, akinek az indítványát a bizottságok így, nemcsak hogy elvetették, hanem legtöbbször még egyharmados támogatásban sem részesítették, tehát ezek a javaslattevők mind abszolút laikusok, abszolút hozzá nem értő emberek volnának, csupa képtelenséggel álltak volna elő. Hogy-hogy az ő javaslataik ennyire nem találtak meghallgatásra?
Vagy talán azt kell feltételeznünk, hogy a módosító indítványok szerzőit pusztán valami helyi érdek vezérelte, valami szűk lobbynak a szószólói?
Nem hinném, hogy ennyire borúlátóan kellene megítélnünk a képviselői munkát.
Schiffer képviselőtársam azt hangoztatta az imént, hogy a Parlamentnek ebben az ügyben azt kell vizsgálnia, hogy a főváros közgyűlése megtett-e minden szükségeset ahhoz, hogy ez a javaslat hiteles, megalapozott legyen. Mert hiszen, amint mondotta képviselőtársunk, nem a Parlament felelőssége ez, hanem a fővárosi közgyűlés felelőssége.
Nos, én ezzel igen egyet is értenék, mégis az a helyzet, hogy ezzel a döntéssel a Parlament vállalja át a felelősséget a fővárosi közgyűléstől, anélkül azonban, hogy meggyőződhetnék róla, hogy valóban megtett a főváros mindent, ami szükséges.
Nekem nincs különösebb okom kételkedni abban, hogy a főváros közgyűlése körültekintően járt el, lehetséges. Azonban itt az asztalunkon nem fekszenek olyan dokumentumok, amelyek ezt valószínűsítenék, amelyekből egyértelműen és meggyőző módon derülne ki, hogy mind pénzügyi szempontból, mind a belterületek forgalmi megterhelésének enyhítése tekintetében, mind pedig környezetvédelmi szempontból ez az előttünk fekvő megoldási javaslat a legjobb. Erről semmiképpen nem vagyok meggyőződve.
Nem tudom, önök talán ismerik a lágymányosi Duna-híddal kapcsolatos beható és átfogó, részletes környezeti hatásvizsgálat eredményeit. Ismerik öszszehasonlítólag azokat a pénzügyi kihatási vizsgálatokat, amelyek a különböző híd-koncepciók, a különböző helyeken felépítendő hidak megvalósításának pénzügyi kihatásait elemezték volna. Én nem ismerem ezeket. Annyira semmiképpen nem ismerem, hogy nyugodt lelkiismerettel határozhatnék ebben az ügyben.
Az a fonák helyzet állt elő e határozati javaslat ún. részletes vitájában, hogy a részleteken, éppen a részleteken nem áll módunkban vitatkozni, mert nem ismerjük azokat.
Takácsy Gyula képviselőtársunk, a gazdasági bizottság részéről az imént úgy fogalmazott, hogy ha a főváros úgy ítélte, hogy ez helyes, akkor nyugodjunk meg ebben. Ez igen szép dolog és méltányolok sok szempontot, azt, hogy az idő sürget, az expo a nyakunkon van – bár én nem kívántam –, azt is méltányolom, hogy a főváros körültekintően járhatott el, azonban mindez így hitbéli megítélés dolga, hinni pedig a templomban kell, tisztelt uraim és hölgyeim. Itt konkrét tények, dokumentumok alapján kellene tudni határozni, azonban épp ez nem áll módunkban.
A határozati javaslat preambulumába, ha ilyen terjedelmesebb szövegezésben előttünk állna, talán be lehetne venni ilyen megállapításokat, hogy az Országgyűlés, tekintettel arra, hogy az idő sürget, tekintettel arra, hogy az expo a nyakunkon áll, tekintettel arra, hogy nem állnak rendelkezésünkre meggyőző és összehasonlító alternatív dokumentumok, kénytelenségből elfogadja ezt az egyetlen javaslatot.
Ha így fogalmazunk, lelkünk rajta. Én nem óhajtok így fogalmazni és nem óhajtok ilyenféle döntés látszatkényszerébe belenyugodni. Az a véleményem, amit már a múlt héten is kifejtettem, hogy ezt az ügyet így nyugodt lelkiismerettel a Ház nem rendezheti, ezt a határozati javaslatot, tekintet nélkül az idő sürgetésére, az idő sürgetése ellenére sem fogadhatja el változtatások nélkül.
(18.30)
Az a változtatás pedig, amit a bizottságok itt elfogadtak – Schiffer János és Török Ferenc egyébként igen helyes és szükséges módosítványa – nem elégséges ahhoz, hogy ebben az ügyben meggyőzően és nyugodt lelkiismerettel határozzunk.
Kérem, hogy ezt fontolják meg, amikor majd dönteni kell. Én ellene fogok szavazni. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
