JÁVOR KÁROLY (MDF)
JÁVOR KÁROLY (MDF)
JÁVOR KÁROLY (MDF) Köszönöm szépen, Elnök Úr. A legutóbbi plenáris ülésen, amikor ugyanez a téma szerepelt napirenden, hasonlóan kedves családi körben mondtam el gondolataimat. Elnézést, hogyha most a részletes vitában elhangzott érvek, illetőleg ellenérvek arra késztetnek, hogy néhány gondolatomat ismételten elmondjam.
Annak, hogy mi néhányan újra és újra megpróbálunk vitába szállni azzal a koncepcióval, amit a Kormány beterjesztett, nincs más oka, mint az, hogy mindenkit olyan helyzetbe akarunk hozni, hogy nyugodt lelkiismerettel mondjon igent egy előterjesztésre, egy programra.
Nos, Takácsy Gyula képviselőtársam azt említette, hogy azért szükséges támogatni a lágymányosi hídról szóló programot, mert akkor egy gyümölcsöző együttműködést támogatunk, amely kialakult a Kormány és a fővárosi közgyűlés között. Nos, a mi szándékunk, és az én szándékom nem más, mint az, hogy ezt a gyümölcsöző együttműködést még magasabb színvonalra emeljük, nevezetesen, hogy ne záruljon le most ez a gyümölcsöző együttműködés, hanem folytatódjék. Folytatódjék nemcsak időben, hanem oly módon is, hogy valódi döntési alternatívákat kap a fővárosi közgyűlés is és az Országgyűlés is.
Információim szerint ugyanis a fővárosi közgyűlés képviselői nem minden információ birtokában hoztak döntést, illetőleg egy olyan információ birtokában, hogyha ezt a lágymányosi előterjesztést nem fogadják el, akkor a Kormánytól nem kapnak pénzt.
Na most, egy másik érdekességre is szeretném felhívni a figyelmet. Ugye, az már itt többször elhangzott, hogy a bizottság, a környezetvédelmi bizottság is többször tárgyalta ezt a kérdést. Nos, amikor mi arról beszéltünk, hogy a főváros vezetői szerint egy második híd megépítésére 1998-ig biztosan nem, de nem lehet megmondani, hogy utána is mikor kerül sor, ettől kezdve mi azt mondtuk, hogy jó, rendben van, egy híd, akkor nézzük meg, hogy ezt a hidat hova akarjuk tenni. Na most, hogyha mi egy hidat mondtunk, akkor a tárca képviselői azonnal azt mondták, hogy ez egy hibás nézet, hibás szemlélet, hiszen itt egy többhidas koncepcióról van szó évek óta. Ugyanakkor, amikor a módosító javaslatainkban több hídról beszélünk, lám, mit eredményezett a vita. Az összes többhidas módosító indítványt leszavazták a bizottságok, és mindenütt egy hidat támogatnak. Ez egy kicsit hasonlít ahhoz a társasjátékhoz, amiről a múltkor röviden szóltam, hogyha a Kormány képviselőit kérdeztük meg, akkor ők azt mondták, azért erre adnak pénzt, mert a közgyűlésnek ez kell, ha a közgyűlést kérdeztük, akkor azt mondták, hogy azért, mert a Kormány csak erre ad pénzt.
Nos, röviden: nem vagyunk abban a helyzetben, hogy meg tudjuk mondani, hogy hol a legkedvezőbb. Én szeretnék utalni arra, amit most Szabad György elnök úr mondott: egy hídra jó, ha telik az erőnkből. Most az lehet, hogy nem egészen pontosan így van, de gyakorlatilag így néz ki. Egy hídról van szó, a lágymányosi hídról, kétszer három közúti nyomsávon.
Na most, a döntési helyzet – ezt a múltkor is elmondtam – akkor következne be, hogyha a többek által említett szükséges több híd, tehát a változatok versenyképes helyzetben, egy hatásvizsgálattal kidolgozva kerültek volna elénk. Ez nem azt jelenti, hogy kilós tanulmányokat kapunk, hanem három-négy oldalon keresztül jellemezve egy-egy változatot, milyen területrendezési következményei vannak, milyen költségkihatásai vannak, fedezete megoldható-e, vagy nem, milyen hatása van a közlekedésre, a környezetvédelemre, és így tovább.
Ha ezt a három vagy négy változatot megkapta volna a fővárosi közgyűlés, és megkaptuk volna mi is, akkor el tudnánk dönteni, hogy melyik a leggazdaságosabb, melyik jelenti a legkisebb környezeti terhelést. Jelenleg ezt nem tudjuk eldönteni, mert még a lágymányosi hídra sem készült el az a részletes környezeti hatástanulmány, amit hiányolunk, nem is beszélve a többiről.
Kérdezem én akkor, hogy a költségvetési bizottság milyen alapon mondta azt, hogy nem lenne szerencsés nagyon eltérni a Kormány javaslatától, mert a többi változatok gazdaságilag nem megvalósíthatóak. Hát ha egyszer nincs a birtokunkban egy olyan háttéranyag, ami alapján ez eldönthető, akkor hogyan tudjuk ezt eldönteni? Számomra ez nem világos.
Többen feszegették a fővárosi közgyűlés kompetenciáját, hogy most ők döntöttek valamiről, akkor most mi történik. Egyébként, bocsánat, elhangzott, hogy ízlés kérdése, hogy tetszik-e nekünk, vagy nem, hogy egy építész zsűri ezt megvizsgálta és jónak találta.
Két legyet szeretnénk ütni egy csapásra: egyrészt hogy megvizsgálták és szépnek találták, a másik pedig, hogy született egy döntés, hát most akkor ezzel mit kezdjünk, ezt el kell fogadnunk.
Nos, én azt gondolom, hogy előadódhat egy olyan helyzet – és normális körülmények között ez így működik –, hogyha újabb információk kerülnek a birtokunkba – és mondhatnám példaként Bős–Nagymarost is –, akkor igenis meg kell változtatni.
(18.40)
Teljesen ésszerű, hogy megváltoztatjuk a döntésünket. Építészzsűri. Ha emlékeznek talán képviselőtársaim, egy nagyon friss példát tudok mondani: sevillai expo. Elkészült a lepkeház grandiózus terve, nagyon komoly építész szakemberekből álló zsűri véleményezte, és azt mondta, hogy ez jó. Hála istennek, azóta megváltoztattuk a véleményünket, és egy egész más házat építettünk fel, amelynek valóban sikere van. Ennyit a zsűriről és a döntésről. Egy döntés nem döntés, mint ahogy egy kísérlet sem kísérlet, főleg akkor nem, hogyha újabb érvek merülnek fel.
Bejczy képviselőtársam azt mondta, hogy képviselőtársai nem szóltak a lágymányosi hídnak a belvárosi hidakat tehermentesítő hatásáról. Nos, legjobb emlékezetem szerint én elég részletesen beszéltem ezekről a hatásairól, és pontosan azt próbáltam ecsetelni, hogy nemhogy nem tehermentesíti, hanem tovább terheli. Mert ha megnézünk egy Budapest- térképet, akkor arról világosan kiderül, hogy egy egyébként szervesen gyűrűsen induló és folytatódni kívánó forgalmat beleteker, mint egy spirált, belefordítja a Belvárosba. Így tehát könnyen belátható, hogy ez a belvárost a forgalom alól, a környezeti terhelés alól nem tehermentesíti. Egy délebbre húzódó nyomvonal ugyanakkor képes egyrészt tehermentesíteni, másrészt annak a feltételnek is eleget tenni, hogy szükség esetén egy-egy belvárosi híd felújítás céljára kiváltható legyen.
A mi véleményünk tehát az, hogy egy olyan koncepciót kell az Országgyűlés elé terjeszteni, amely a dél-budapesti hidakról szól, és amelyben ezek a lehetséges változatok egyenlő mértékben kidolgozottan kerülnek elénk, mert csak akkor tudjuk eldönteni, hogy melyik a legkedvezőbb, az optimális változat. Mert az viszont tény: egyfelől természetesen elvi szinten látni kell, hogy milyen irányban indulunk el. Tehát kell, hogy legyen egy hosszú távú stratégiánk, amiben azt mondjuk, hogy ezeken és ezeken a pontokon kell összeköttetést teremteni. A másik viszont egy rövid távú megközelítése a problémának, az pedig egy anyagi helyzet, amikor is tudomásul kell vennünk, hogy most valószínűleg csak egy hídra van pénzünk. Egyébként ez sem teljesen kizárt, hogy nemcsak egy hídra lenne pénzünk, de ez egész addig végeláthatatlan vita témája lehet, amíg nincsenek előttünk a kidolgozott változatok.
Ez lenne a Szeleczky képviselőtársam által már jelzett környezetvédelmi bizottsági módosító indítvány lényege, amit természetesen a képviselőknek még meg kell vitatniuk. De mindenesetre ezeket a szempontokat szeretném ismételten az önök figyelmébe ajánlani. Köszönöm szépen. (Taps.)
