SZABÓ LUKÁCS (MDF)
SZABÓ LUKÁCS (MDF)
SZABÓ LUKÁCS (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslathoz 5611-es számon a 3. § (2) bekezdéséhez módosító javaslatot nyújtottam be, amelyiknek a lényege, hogy kihagyja a szövegből a "szovjet" szót, illetve módosítja a dátumot. A tervezet szövege azt mondja ki, hogy a szovjet hadifogságba esett katonát 1946. április 1-jétől kényszermunkára hurcoltnak kell tekinteni. Én az első kapcsolódó módosító javaslatomban kihagytam a "szovjet" szót. Ugyanis az a véleményem, hogy nem lehet megkülönböztetni a nyugati és a szovjet hadifogságba esett katonát.
Sajnos, Magyarországon a nyugati hadifogságnak nemhogy elég kevés irodalma van, hanem egyáltalán nincsen irodalma, biztos az elmúlt rendszernek nem volt érdeke annak a publikálása. Hogy a tényeket összehasonlíthassuk a valósággal és a közfelfogással, segítségül a genfi konvenciót hívom. 1929-ben – felhasználva az előző háború tapasztalatait – a későbbi szövetségesek rögzítették a hadifoglyok jogait és a velük szembeni bánásmódot. A genfi konvenció kimondja, hogy a hadifogságba esett katonát hasonló módon kell ellátni, mint a sajátot. A háború menetében végig, míg az be nem fejeződött, a szövetségesek ennek megfelelően jártak el. Magyarország '36-ban iktatta törvénybe a genfi konvenciót, viszont Németország '35-ben abból kilépett, a Szovjetunió pedig nem is csatlakozott hozzá. Végig betartották – mondtam –, a háború befejezéséig, feltételezve a viszonosságot. Viszont 1945. május 5-én érthetetlen ok miatt a genfi konvenció szellemével ellentétesen jogfosztottakká nyilvánították a szövetségesek a fogságukba kerülő katonákat, és velük szemben olyan mértékben megsértették a genfi konvenciót, hogy a Vöröskeresztet sem engedhették be ennek következtében oda. Az amerikai hadifoglyokat 3 hónapon keresztül, a francia hadifoglyokat pedig fél éven keresztül nem látogathatták meg a Vöröskereszt alkalmazottai. És hogy milyenek voltak ott a körülmények, egy adattal szeretném illusztrálni: a nyugati hadifogságba esett magyar katonak közül minden hetedik meghalt az első félévben. Ha valaki azt mondja erre, hogy paradicsomi állapotok voltak, akkor azt hiszem, hogy enyhén túloz.
A másik érvem pedig az, hogy bár tiltotta a kényszermunka alkalmazását hadifoglyokkal szemben a genfi konvenció, ennek ellenére Franciaország kifejezetten azzal a céllal, hogy a hadifoglyokkal kényszermunkát végeztessenek, kért a szövetségesektől kétmillió hadifoglyot. Tekintettel arra, hogy ő maga ennyit nem ejtett fogságba. És milyen céllal kérte? Egyrészt, hogy bányákban dolgoztassa őket, másrészt az újjáépítésbe vonta be, harmadrészt pedig, hogy feltölthesse az idegenlégiót. Ezt részben teljesítették is a szövetségesek: csaknem egymillió katonát bocsátottak Franciaország rendelkezésére. De látva azt a kegyetlen sorsot, amit nekik ott szántak, hogy éhenhaltak ott emberek, hogy agyonvertek vagy lelőttek az ottani táborokban embereket, a szövetségesek a további rendelkezésre bocsátást megtagadták, és a betegeket, elesetteket pedig visszavették tőlük. Azt követően, ahogy elbocsátották végül is a nyugati hadifogságból a hadifoglyokat, nem volt rózsás az itteni helyzetük sem, ugyanis politikailag megbélyegezettekké váltak, úgynevezett nyugatosokká. A politikai jogok gyakorlásától is meg lettek fosztva, például az 1947-es választásokon kollektíve bűnösnek mondattak ki, és nem vehettek részt a választásokon.
A másik kapcsolódó módosító javaslatom pedig az 1946. április 1-jei időpontot 1945. december 1-jére kívánja módosítani. Egyetértek – és tulajdonképpen szívem szerint is szólt – Zimányi Tibor módosító javaslatával, amelyben azt indítványozza, hogy 1945. augusztus 1-jétől lehessen kényszermunkára hurcoltaknak tekinteni a hadifoglyokat. De tekintettel arra, hogy a II. világháború Távol-Keleten csak szeptember 2-án ért véget, és a genfi konvenció azt mondja ki, hogy a lehető legrövidebb időn belül ezt követően az ellenségeskedés végleges megszűnését követően 3 hónapon belül, úgy gondolom, hogy már célszerű, illetve végrehajtható lett volna a hazaszállításuk. Mert ha az augusztus 1-jét fogadnánk el Zimányi Tibor képviselőtársam javaslatának megfelelően, akkor esetleg lehetne ellenérvelni ezzel szemben, hogy a hadiszállítások mégis inkább előnyt kellett, hogy élvezzenek a hadifoglyok elbocsátásával szemben. Viszont semmi nem indokolta 1945. december 1-je után a fogvatartásukat. Semmi nem indokolta. Ha pedig indokolta, kifejezetten azért, hogy ezeket a hadifoglyokat kényszermunkára alkalmazzák. Úgy véltem, hogy a törvénytervezetben ez negatív diszkrimináció volt a nyugati hadifoglyokkal kapcsolatban.
Viszont volt egy pozitív diszkrimináció is, amiről viszont célszerűnek tartanám, ha önként lemondanának a volt nyugati hadifoglyok, ez pedig az úgynevezett dollárcsekkeknek, vagy valutacsekkeknek az ügye. Köztudott, hogy kormányrendelet – hogy úgy mondjam – ezt a dolgot már elintézte. De mégis pozitív diszkriminációnak tartom a keletiekkel szemben. Ugyanis nyugaton egyik ember kapott, másik ember nem kapott. Nem is annak a függvényében, hogy ki dolgozott, ki nem, hanem kinek volt olyan szerencséje, és kinek nem volt olyan szerencséje. Viszont az biztos, hogy keleten senki nem kapott. Ha senki nem kapott keleten, akkor ez egy negatív megkülönböztetése a keletieknek a nyugatiakkal szemben. De tekintettel arra, hogy egy kormányrendelet már intézkedett erről, így a jogállami megoldás az lenne – és egy nagyon nemes gesztus is lenne a nyugati hadifoglyoktól –, ha testületileg lemondanának erről. Ez annál is inkább indokolt lenne, mivel az országnak ebből soha nem volt haszna. Bár ők megkapták ezeket a dollárcsekkeket, viszont az ország ezt soha nem kapta meg. A párizsi békeszerződés ezt hozzácsapta tulajdonképpen Magyarország adósságához. Tehát sem az ország nem kapta meg, sem pedig azok az emberek, akiket ezek az összegek megillették volna. Néhány napon keresztül fizette csak, miután hazaérkeztek – az amerikai nagykövetség –, de utána az is le lett állítva.
Tehát mindezen érvek figyelembevételével én arra kérném a tisztelt Házat, hogy támogassa mindkét kapcsolódó módosító javaslatomat, vagyis a "szovjet" szó kerüljön ki a törvénytevezetből, vagyis hogy minden hadifogoly, aki 1945. december 1-jéig nem jött haza, kényszermunkára hurcoltnak legyen tekinthető. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
