SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP) Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Szomorú, de egyben emelkedett feladat a nemzeti gondoskodásról szóló törvény megalkotása. Szomorú, mert nagyszerű emberek halála, szenvedése miatt kell ezt a törvényt megalkotni; szomorú, mert tudjuk, hogy az elvesztett, megsérült életet e törvény pótolni nem tudja. Emelkedett és nemes feladat azonban, hogy a nemzet a sérelmek orvoslására legalább részlegesen vállalkozik.
Gondolom, joggal lehet itt most idézni Zimányi Tibornak egy korábbi törvényjavaslatnál elhangzott szavait: "Tisztelettel adózunk azok emlékének, akik a legdrágábbat, amellyel ember rendelkezik, az életüket áldozták Magyarországért, Magyarország demokratikus berendezkedéséért. Tisztelet illeti azokat is, akik éveiket, egészségüket áldozták fel e célokért." A törvényjavaslatnak e tiszteletet, ezt az alázatos tiszteletet kellene kifejeznie. Ezért nem értem azt a felületességet és zavart, amit már több képviselőtársam is említett itt, ami benne van ebben a javaslatban. Nem értem, hogy miért csak most, több mint egy évvel a határozat után kerül napirendre. Mert tisztába kell tenni, hogy itt nem jutalmazásról, nem kárpótlásról van szó, hanem a nemzet gondoskodásáról van szó, azoknak a gondozásáról, akik már nem tudtak vagy nem tudnak ma sem magukról gondoskodni.
Nem értem azt sem, hogy miért lett olcsóbb a nemzet megbecsülése. 1991-ben az Országgyűlés arra adott felhatalmazást a Kormánynak, hogy dolgozza ki a végrehajtás szabályait annak érdekében, hogy a nemzeti gondozási díjnak megfelelő díjban részesüljenek azok, akik részt vettek a nemzeti antifasiszta ellenállási mozgalomban és akik az 1945 és 1963 közötti törvénysértések miatt életüket vesztettek, áldozatok özvegyei, szülei, árvái, valamint e törvénysértések következtében megrokkantak. Ma ez az összeg több mint nyolc-, illetve hétezer forint, és jelen javaslat ennél sokkal kisebb összegre tesz javaslatot. Én azt gondolom, mikor 1991-ben szavaztunk, azt akartuk, hogy az önkény áldozatai, az önkény ellen fellépők megbecsülést kapjanak. Lehet, hogy nehéz gazdasági helyzetben van az ország, de olyan nehéz helyzetben nem lehet, hogy nem tudja a nemzet megbecsülését anyagilag biztosítani azok számára, akik a fasiszta, a Rákosi-diktatúra ellen küzdöttek, akik fegyverrel fordultak az önkény ellen, akár 1940-ben, akár 1956-ban. A Kormány felhatalmazása arról szólt többek között, hogy a nemzeti antifasiszta ellenállási mozgalom résztvevőire terjedjen ki a szabályozás. E felhatalmazás nem kötötte dátumhoz – és e javaslat sem teheti meg! –, hogy '44–'45-re szűkítse le a nemzeti antifasiszta ellenállási mozgalom elismerését. Nem tehette ezt, mert a fasizmus már sokkal hamarabb megjelent, nemcsak nálunk, hanem Európában is. Az ideiglenes nemzetgyűlés szózatában 1944. december 24-én a nemzet érdekei ellenére folytatott három és féléves bűnös háborúról beszél; a Márciusi Front 1937-ben antifasiszta jelleggel alkult meg; Teleki Pál 1941-ben lett öngyilkos; a Népszava Szekfűvel és Bajcsy-Zsilinszkyvel 1941-ben tárta ki ünnepi számát a nemzet önállóságának és függetlenségének gondolatával. 1991-ben a tisztelt Ház név szerinti szavazás során, 309 "igen" és 5 tartózkodás mellett ismerte el és foglalta törvénybe, hogy a két világháború között, illetve a második világháború időszakában végzett fasisztaellenes tevékenység során szerzett érdemek, a nemzeti ellenállási mozgalomban és a náciellenes szabadságharcban résztvevők érdemei elismerésre méltóak, jutlamazandók.
Rendkívül sajnálatos a tervezet alkotóinak görcsös akarása, kísérlete, hogy jogtechnikai eszközökkel, ezeknek a felhasználásával, egységes törvényi szabályozás ürügyén egy kis történelmi revíziót hajtsanak végre. A népjóléti tárca már harmadjára próbálkozik azzal, hogy a náciellenes, antifasiszta mozgalom tagjait törölje a törvénykezés emlékezetéből. Kérdés, hogy mi indokolja, milyen újonnan felmerült történelmi tény vagy kutatási eredmény azt, hogy a szabadon megválasztott Parlament egy évvel ezelőtti döntését módosítsa. Lehet, hogy ez az elgondolás része annak a tendenciának, amely fel akarja menteni azt a vezetést, amely a bűnös háborúba sodorta a magyar népet. És ha ők nem lehetnek bűnösök, akkor nem lehetnek hősök azok, akik e háború ellen szóltak.
De figyelni kell arra, hogy Európa eldöntötte ezt a kérdést. Európa a háborút, a fasizmust elítélte, és nem akarja rehabilitálni. A háborúellenes mozgalmakat, az antifasizmust viszont megbecsüli.
Azt gondolom, hogy rendkívül nagy felelősség terheli a javaslatok azon kidolgozóit, akik a figyelmet nem arra fordították, hogy a nemzeti gondozás minél gyorsabban, valódi értékét kifejezve kerüljön a Parlament elé, hanem a javaslatot más politikai célok megvalósítására akarták felhasználni. A mi felelősségünk ma itt az, hogy módosító javaslatainkkal a nemzeti gondoskodás minden formájában és tartalmában fejezze ki a nemzet megbecsülését; fejezze ki a megbecsülést a diktatúra áldozatai, a diktatúra ellen küzdők iránt.
Köszönöm szépen. (Taps.)
