KATONA TAMÁS külügyminisztériumi államtitkár:
KATONA TAMÁS külügyminisztériumi államtitkár:
KATONA TAMÁS külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyrészt sajnálattal kell tudomásul vennem azt, hogy az alkotmányügyi bizottság még nem foglalkozott ezzel a kérdéssel. Úgy érzem, egy ilyen kényes jogi kérdéssel foglalkozó téma megvitatásakor szükség volna az alkotmányügyi bizottság véleményére is.
Ha szabad, akkor a külügyi szempontokat a részletes vita során próbálnám elmondani, mert úgy gondolom, itt az egyik legnagyobb veszély az, hogyha szent igazunkban bízva túlzottan egysíkúan, leegyszerűsítve könnyen megoldhatónak véljük ezeket a kérdéseket. Nagyon sokszor estünk áldozatul optikai csalódásnak: a Duna Kör elnöke akkor, amikor január 15-én például azt mondta, hogy ez az egész C változat egy "papírtigris".
Tudomásul kell vennünk azt, hogy nem, hogy ennek az anyagi fedezete megvan, hogy itt nagyon komoly munkák folynak, és ha ez a variáció valósul meg, az biztos, hogy a legköltségesebb lesz, a legrosszabb lesz a szlovák félnek is, a magyar félnek is és természetesen a környezetnek is. Mivel szükségmegoldás, szükségmegoldás jellegéből folyik egy csomó olyan műszaki hiányosság, ami még veszélyesebbé teszi ezt a helyzetet. Éppen emiatt úgy gondolom, hogy valóban erre az egyhónapnyi szünetre, erre az egyhónapnyi lehetőségre szüksége van a Kormánynak. Én tudniillik nem adtam föl azt a reményt, hogy a ráció, a józan ész érvényesülni fog, ha nem is könnyen, végül ennek a kérdésnek a megközelítésében. Ezért bármilyen pillanatnyi türelmetlen lépés magyar részéről valósággal bele fogja kergetni a másik felet, a láthatóan – valamennyien hangoztattuk ezt – legrosszabb, legelfogadhatatlanabb megoldásba. Azonban kivezető utat csak közösen lehet találni. Ehhez tárgyalni kell, és nagyon hálásak vagyunk a környezetvédelmi bizottságnak, hogy nagyon sokszor, nagyon türelmesen megpróbálta ezt megtenni. Minekünk is ugyanez a dolgunk a diplomácia területén, hogy a magyar álláspontnak a helytálló voltáról, az igazságáról megpróbáljuk európai partnereinket meggyőzni, hogy létre tudjuk hozni azt a közösen elfogadható – elsősorban ökológusokból álló – szakértő bizottságot, amelynek a véleményét mindkét fél a végső döntése meghozatalakor irányadónak tekintheti.
Azt hiszem, hogy egyedül egy ilyen kiindulópont az, ami elfogadható. Magától értetődő az is, hogy ez alatt az idő alatt lényegi, visszafordíthatatlanságot eredményező munkálatokat nem lehet végezni, tehát a magyar kérések vagy feltételek között a munkák leállítása is szerepel.
Úgy érzem azonban, hogy még van esélye annak, hogy közös megegyezéssel valahogy ebből a helyzetből ki tudjunk mozdulni. És ne felejtsük el, egyedül egy nemzetközi szakértő bizottságnak a véleménye, egy ökológiai szakvélemény teszi lehetővé a magyar országgyűlésnek vagy akár a szlovák vagy csehszlovák parlamentnek azt, hogy korábbi, egymást kizáró álláspontjához képest el tudjon mozdulni. Ezért én tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy a Kormány előterjesztését támogassa, és ezt az egy hónapnyi haladékot adja meg. Úgy érzem, nem reménytelen közös megegyezésű kiutat találnunk. És hadd tegyem hozzá önző külpolitikai szempontunkat, egy egyoldalú magyar lépéssel nemcsak hogy biztosan meg fogjuk valósítani a C változatot, annak minden tragikus következményével, hanem a magyar–szlovák kapcsolatokat is egy-két évtizedre el fogjuk rontani.
Ezért úgy érzem, a Kormánynak kötelessége ugyanolyan türelemmel keresni a megoldás útját, amilyen türelemmel a bizottságaink, a külügyi bizottság és a környezetvédelmi bizottság kereste. (Taps.)
