SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Képviselőtársaim! A Kormány által 5058-as számon benyújtott országgyűlési határozati javaslat általános vitájában engedjék meg – mint a Szigetköz egy képviselőjének –, hogy néhány szóban tolmácsoljam a szigetközi emberek félelmét, vívódását, üzenetét a szörny építésével kapcsolatosan. Ha tudniillik északi szomszédaink elterelik a Dunát és beindítják az erőművet, a Szigetköz meghal. Az itt élők számára az ökológia, a hidrológia, az energetika egyszerűen nem jelent kevesebbet, sem többet, mint azokat az életkörülményeket, létfeltételeket, melyeket évszázadok alatt részben a természet, részben az itt élő generációk kialakítottak.
Azt hiszem, mindenki előtt ismeretes, hogy a Szigetköz és a Csallóköz élővilágában – mely élővilágban természetesen az emberé a prioritás – milyen rombolást okoz és már eddig is okozott az erőmű építése.
A Szigetköz lakóinak üzenete egyértelmű: elutasítják a vízlépcső felépítésének bármely változatát, ugyanakkor az elutasítás mellett – hangoztatják a Szigetköz lakói – aggódnak, mert nincs egységes álláspont arról, hogy az építés jelen állapotában történt felfüggesztés után mi is fog valójában történni. Bármely oldalról is kívánjuk megközelíteni a kérdést, mindig kiderül, hogy a természeti tényezők szolgálnak kiindulási alapul.
Maga az egész vízlépcsőrendszer eredetileg a kisalföldi Duna-szakasz lefolyási viszonyainak, szabályozásának indíttatásával indult, mert az úgynevezett hagyományos folyamszabályozási beavatkozás végleges rendezést nem tett lehetővé. Ha most azt mondjuk, nem kívánunk vízlépcsőt építeni, akkor azt is meg kell fogalmaznunk, hogy milyen módon kívánjuk rendezni a kisalföldi Duna-szakasz lefolyási viszonyait, hordalékszállítását, jéglevonulását, hajózhatóságát, árvízvédelmét, vagy mint fentebb említettem, a kisalföldi emberek életkörülményeit.
Feltétlenül szükségesnek látszik, hogy a környezetvédelem, természetvédelem, tehát az ökológia oldaláról meghatározzuk azokat a tényezőket, amelyeknek létét és minőségét mindenáron fenn kell tartani, bármilyen megoldást is válasszunk a vízlépcső ügyeinek rendezésében, beleértve a teljes lebontást, mint egyébként eléggé irreálisnak tűnő célkitűzést is.
Melyek ezek a tényezők?
1. Fenn kell tartani az ezen a szakaszon természetes kialakulásban létrejött mellékágakat és azoknak a főággal való folyamatos és tartós kapcsolatát, mert ezek biztosítják az öntisztulás menetében a legkedvezőbb hatásokat.
2. Biztosítani kell, hogy a Duna teljes vízhozama vagy legalább annak túlnyomó része az eredeti mederrendszerben érkezzen és haladjon tovább.
3. Mindenképpen el kell kerülni, hogy fölöttünk tározót alakítsanak ki, és ezzel alkalmat teremtsenek a vízminőséget rontó eutrofizáció kialakulására.
Ezek azok a szempontok, amelyek nélkül semmilyen megoldási változatot nem fogadhatunk el, és amelyet önmagában a vízlépcső eddig elkészült műtárgyainak lebontása nem biztosít. Az a szabadságfok, amely döntéseinkhez rendelkezésre áll, rendkívül korlátozott. Korlátozzák természeti tényezők, amelyek feltártak, ismertek, vagy megismerhetők, korlátozzák azok a különbségek, amelyek a kérdés megoldásában szlovák és magyar részről fennállnak.
Semmiképp sem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a törekvést, mely röviden úgy foglalható össze, hogy szlovák részről egyesek igen kedvező megoldásnak tekintik, a magyaroktól és a csehektől függetlenül, ha nemzeti létesítményként építhetnék meg a bősi vízlépcsőt, oly módon, hogy sorsára hagyva a dunakiliti műtárgyakat, kizárólag szlovák területen építenék meg az oldalcsatorna feltöltését lehetővé tevő duzzasztóművet. Ebbe a műtárgyba beépítenének egy turbinarendszert is, amely lehetővé tenné, hogy valamennyi – körülbelül 350 köbméter/szekundum – vízhozamot biztosítsanak az úgynevezett Öreg-Duna mederben frissítő vízként. Bár ennek a megoldásnak több nemzetközi, jogi, de politikai akadálya is van, a szlovák fél hónapok óta ebbe az irányba tesz lépéseket, azaz nagy műszaki erővel dolgozik a fenti, az úgynevezett C variáns megépítésén.
Ha mi magyar részről továbbra is mereven csak az elutasítás álláspontját képviseljük, akkor a teljes lebontás költségeinek magunkra vállalásával, újabb ökológiai károk előidézésével, érvelési alapot szolgáltatunk a szlovák tárgyaló félnek a C variáns megvalósítására.
Mindezeken felül tudomásul kell vennünk, hogy a számunkra elfogadható hidrológiai, ökológiai állapot számottevő beavatkozás és azt lehetővé tevő anyagi fedezet nélkül már semmilyen körülmények között nem biztosítható.
A legrosszabb megoldás már nem is az eredeti terv szerinti felépítés, hanem a vázolt C változat, ez esetben ugyanis ugyanazokat a károkat kellene elszenvednünk, anélkül azonban, hogy az eredeti változatban számunkra is rendelkezésre álló előnyöket élvezhetnénk. A teljes lebontás pedig ökológiai értelemben is további költséges munkálatokat igényel, ennek a költségeit ma még megbecsülni sem lehet. Tehát a dilemma gigászi, hiszen az eredeti mederben érkező víz teszi csak lehetővé számunkra, hogy mind a talajvíz, mind a mellékágak viszonylatában fenntarthassuk, sőt javíthassuk az eredeti természetes kialakulású állapot megszokott viszonyait, Szigetköz lakosságának életfeltételeit.
A Szigetközben szükségessé váló rehabilitációs munkák megindíthatósága érdekének az 5058-as számon benyújtott országgyűlési határozatban, határozati javaslatban foglaltak felelnek meg leginkább, ezért ennek a határozatnak támogatását kérem és várom a tisztelt Háztól. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
