ZSEBŐK LAJOS, a környezetvédelmi bizottság előadója:
ZSEBŐK LAJOS, a környezetvédelmi bizottság előadója:
ZSEBŐK LAJOS, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt napokban a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban három indítvány született. Kettőt a környezetvédelmi bizottság terjesztett elő 5014-es, illetve 5015-ös szám alatt, a harmadikat pedig a Kormány 5058-as szám alatt. Bizottságunk az 1992. március 3-ai ülésén megtárgyalta az indítványokat és úgy döntött, hogy a két, azonos célt maga elé tűző határozattervezet közül a Kormány 5058-as szám alatt benyújtott tervezetét támogatja. Az 5015-ös szám alatt benyújtott bizottsági indítványunkat ennek megfelelően visszavontuk.
Az indítványok szerint a dunai vízlépcsőrendszer megvalósításáról 1977-ben Csehszlovákiával kötött államközi szerződés felmondására kapna felhatalmazást a Kormány. Bár bizottságunk indítványa előbb született, a Kormányé mellett döntöttünk, mivel ez a diplomáciai cselekmények tudomásulvételével, a már megtett kormányzati lépésekhez igazodik. Bizottságunk lassan két éve folyamatosan foglalkozik a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer problémakörével. Ezért örömünkre szolgál, hogy az ügybe később bekapcsolódott a gazdasági és a külügyi bizottság, és örülünk annak, hogy a Kormány határozattervezetét támogatják, hasonlóan bizottságunkhoz.
Ugyanakkor felhívom a figyelmet én is arra – Takácsy Gyulához hasonlóan –, hogy a bizottságunk által 5014-es szám alatt benyújtott törvényjavaslat az 1977. évi államközi szerződést és az 1983. évi módosítást kihirdető törvényerejű rendeletek hatályon kívül helyezéséről szól. Ennek jogerőre emelkedése szükséges a szerződés felmondásához. Bizottságunk ezért ezt változatlanul fenntartja és kéri, hogy tárgyalására a megfelelő időben kerüljön majd sor.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy tizenöt éve aláírt, formailag mind a mai napig érvényes szerződésről beszélünk. Azonban ez a szerződés tartalmát tekintve már régen kiüresedett. Ennek a szerződésnek a sorsáról kell döntenünk a mai napon. Annak idején a pártállami gyakorlatnak megfelelően fontos szakmai szempontok figyelmen kívül hagyásával, az érintett térség lakosságának megkérdezése nélkül döntöttek a dunai vízlépcsők megvalósításáról. Az igazi építőmunka csak évekkel a szerződés megkötése után, 1986–87-ben kezdődött. Így hosszúra nyúlt az előkészítés időszaka. Ma már tudjuk, hogy ennek ellenére felelőtlenül alapvető vizsgálatok maradtak el.
A tervezést és az építést irányító szűk szakmai csoport gőgösen semmibe vette az ellenvéleményeket, és a médiákat is elhallgattatta. Az építkezéssel együtt azonban az ellene való tiltakozás is felerősödött. A természeti környezeti értékekért elszántan küzdő civil mozgalmak és szakértő testületek mellett felsorakozott jóformán az egész magyar társadalom. A vízlépcsők ügye összefonódott a rendszerváltással.
Végül 1988–89 fordulóján az akkori kormány felülvizsgálatot rendelt el. Ez '89 tavaszán a nagymarosi, '89 nyarán pedig a dunakiliti építési munkák felfüggesztéséhez vezetett. 1989 nyara óta, két és fél éve az Országgyűlés felhatalmazásával folynak a tárgyalások a csehszlovák kormánnyal a dunai vízlépcsők és az 1977. évi államközi szerződés sorsáról.
Tisztelt Képviselőtársaim! 1991. áprilisában hoztunk határozatot az 1977. évi államközi szerződés sorsáról. Figyelemmel a közösen megoldandó problémákra, valamint arra, hogy a dunai vízlépcsők ügye elsősorban szakmai kérdés, az 1977. évi szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetésére és új szerződés megkötésének kezdeményezésére hatalmaztuk fel annak idején a Kormányt.
Itt jegyzem meg, hogy aki napjainkban azt állítja, hogy a Kormánynak nem lehet szándéka új szerződést kötni, és a kormányszándék csupán az, hogy a C variáns építését megakadályozzuk, az ezt a korábban elfogadott és hatályos országgyűlési határozati javaslatot, valamint a közbenső kormánydöntéseket tagadja és szegi meg. És itt utalnék arra, hogy a C variáns építésébe pontosan nem a magyar lépések, az országgyűlési határozatnak megfelelő magyar lépések kergették bele a csehszlovák felet, hanem ők egyoldalúan eldöntötték, hogy mindennek ellenére és mindentől függetlenül megvalósítanak egy olyan megoldást, ami önállóan engedi üzembe helyezni az erőművet.
A tavalyi évi, tehát az 1991. évi országgyűlési határozat elfogadása óta eltelt időben bebizonyosodott, hogy a két fél a munkák leállításának és új szerződés megkötésének tekintetében nem tud megállapodásra jutni. Míg a magyar álláspont szerint az ökológiai katasztrófa csak a vízlépcsőrendszer egészének elhagyásával előzhető meg, addig a cseh és szlovák fél szerint a káros környezeti, ökológiai következmények a bősi vízlépcső üzembehelyezése után pótlólagos műszaki intézkedésekkel elviselhető mértékűre csökkenthetők.
A magyar tárgyaló delegáció az álláspontok különbözőségének feloldására közös szakmai bizottság létrehozását javasolta. Ezzel összefüggésben áprilisi határozatunknak megfelelően kérte, hogy a vizsgálatok időtartamára a cseh és szlovák fél függessze fel az építkezéseket. A legutolsó, 1991. decemberi tárgyaláson a közös megegyezésre irányuló magyar szándék komolyságának bizonyságául a magyar delegáció már csak az 1977. évi államközi szerződéssel össze nem egyeztethető munkák felfüggesztését kérte a vizsgálatok idejére, hiszen ezek a munkák megkérdőjelezik a vizsgálatok értelmét és a vizsgálatok célját is.
Az azóta történtek ismeretesek önök előtt, tisztelt képviselőtársaim. 1991 decemberének közepén a szövetségi kormány határozatot hozott a bősi erőmű csak cseh és szlovák területen történő befejezéséről, a Duna nemzetközi jogot súlyosan sértő egyoldalú eltereléséről. Az építkezések üteme a tavalyi év vége óta felgyorsult és a mai napon is folyik.
Bizottsági küldöttségünk február végén tárgyalt a szövetségi parlament környezetvédelmi bizottságainak küldöttségével, és itt bizonyos egyező vélemények mellett lényegi kérdésekben külön véleményt kellett megfogalmaznunk. Nem tudtunk egyetérteni az alapvető kérdésekben, az új szerződésben és a munkák leállításának kérdésében.
Ezt követően az elmúlt hét péntekjén a Cseh és Szlovák Köztársaság szövetségi parlamentjének egésze tárgyalta az ügyet, és a kormányt felhatalmazta a C variáns, tehát az államközi szerződéstől eltérő munkák további folytatására. Ebben az új helyzetben kell értékelnünk a Kormány előttünk fekvő javaslatát.
A jószomszédi kapcsolatok őrzésének jegyében az államközi szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetésének lehetőségét a végsőkig fenntartva Antall József miniszterelnök úr február végén Marian Calfa szövetségi kormányfőhöz fordult, még egyszer kérve őt a magyar szempontok átgondolására, a szakmai bizottság létrehozására. Amennyiben azonban ésszerű, a diplomáciai szokásoknak megfelelő időn belül nem érkezik pozitív válasz, akkor a természeti, környezeti értékek megóvása, valamint a Duna elterelésére irányuló jogsértő cseh és szlovák lépések miatt kényszerhelyzet áll elő. A térség népei létfeltételeinek megőrzése, a Duna egyoldalú elterelésének megelőzése érdekében a magyar fél nem tehet mást, mint hogy egyoldalúan felmondja az 1977. évi államközi szerződést. Indítványában ehhez kéri a Kormány az Országgyűlés felhatalmazását.
A szerződés felmondásával egyidejüleg azonban a magyar fél készségét fejezi ki a következmények közös rendezésére, az áprilisi határozatunkban már korábban lefektetett értéksorrend és a két ország közötti határt megállapító nemzetközi szerződések betartásával.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Kormány javaslatát a környezetvédelmi bizottság támogatja. Kérem önöket, tisztelt képviselőtársaim, hogy szavazatukkal emeljék az indítványt az országgyűlési határozatok sorába. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
