BILECZ ENDRE, DR. (független)
BILECZ ENDRE, DR. (független)
BILECZ ENDRE, DR. (független) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat, mely a Munkavállalói Résztulajdonosi Program címet viseli, köztudottan a legeslegújabb kori fejlett piacgazdaságok produktuma, tehát a számunkra mintául szolgáló világrész jellegzetes társadalompolitikai, pénzügyi csúcstechnikáját adaptálja ez a törvényjavaslat.
Engedjék meg, hogy mindenekelőtt gratuláljak, az úgynevezett ISOP-kontrukció bravúros, hazai viszonylatainkhoz idomított változatát terjesztette a tisztelt Ház elé a Kormány.
Ezúton is elismerésem tolmácsolom mindazoknak, akik részt vettek az előkészítő munkálatokban. A kormányzati bölcsesség manifesztálódásán túl, ami önmagáért beszél ezúttal, elsősorban az úgynevezett felbujtókra gondolok, nevesítve pedig az Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldalán működő privatizációs albizottság gondosan összehangolt fellépésére, mely tudomásom szerint lényeges pontokon befolyásolta a végeredményt.
Nem titok, hogy az elmúlt másfél-két esztendő műhelyvitáinak és háttértárgyalásainak tapasztalataiból merítettem jómagam is. Mondanivalóm kellő megalapozásához mint független képviselő, a szakszervezetek bizonyos részével folytatott konzultációk során jutottam. A dolog természetéből adódóan az érdekelt munkavállalói szervezetek véleményének parlamenti tolmácsolására is vállalkoztam tehát, amit vállalok.
Visszakanyarodva a tárgyra, ott tartottam, hogy az úgynevezett ISOP a fejlett ipari társadalmak olyan komplex módszere, amely a társadalompolitikai szerepét tekintve a tagadhatatlan tőke-bérmunka ellentét kezelésére szolgál. Az úgynevezett alapellentmondás kezelésére óhatatlan szükség lenne gyenge magyar demokráciánkban is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Egy közhellyel fogom érdemi mondandómat kezdeni, mely így szól: nem szabad figyelmen kívül hagyni a nyugati világ és a kelet kötelékéből épphogy kiszakadt hazánk alapvető különbözőségét. Arról van szó, ugyanis, hogy ott, ahol az úgynevezett ISOP kialakult, és a viszonyok egyik kevésbé jelentékeny, színes összetevőjeként működik, merőben különböző állapotok dívtak és dívnak, mint manapság mifelénk. Ezt mellesleg már a tervezet címe is jelzi, hiszen az ISOP tükörfordításáról, azaz részvényvásárlási programról van szó, nálunk pedig résztulajdonosi programról van szó. A tervezetből viszont további szerintem logikus következtetések már hiányoznak, melyek a viszonyok másságából fakadnak.
A fejlett ipari társadalmakban az úgynevezett ISOP-konstrukció rendeltetése két, piaci viszonyok között kivételes anyagi okra vezethető vissza. Az első, hogy a tulajdonos számára a vállalkozás nem kielégítő szinten nyereséges és pótlólagos tőkét igyekszik bevonni, más mozgósítható forrása nem lévén, a saját alkalmazottaitól, pontosabban az alkalmazottakon keresztül központi célhitelekből szubvenciót teremt.
A másik ok foglalkoztatáspolitikai. Az ISOP érdekeltté teszi az államot, hogy segítsen a munkahelyek megőrzésében. A munkahely megtartása különben a munkavállalóknak is elemi érdekük, amihez ők hitelfolyósítási ürüggyel az ISOP keretében könynyebben hozzájuthatnak.
Akárhonnan is nézem tehát a dolgot, a hitelkonstrukció az ISOP, illetve az MRP kulcsa. A hitel azonban itt és most olyannyira bizonytalannak tűnik, hogy a tervezet indoklása sem tér ki rá. Tudom, hogy ez a csütörtöki kormányülés tárgya, de jó okom van tamáskodni. Ugyanis, ha a jelenleg ismert hitelkondíciók mellett vesz fel valamely MRP-szervezet kölcsönt, akkor a hitelkamatok és az adózott nyereség közötti különbségből kellene az üzletrészt vagy a részvényvásárlást fedezni. Márpedig az ismert kamatfeltételek és nyereségarányok közepette az adókedvezményekkel együtt is vajmi kevés esély mutatkozik a sikerre. Valamilyen megvalósíthatósági kalkulációt tehát célszerű lenne az indokláshoz illeszteni.
Úgy vélem, ezt az illetékes tárca könnyen elkészítheti a részletes vitáig. Szerintem tehát a dolog ott fordul meg tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a magyar gazdaságban az előbbiekben vázoltakkal mint korántsem kivételes helyzettel kell számolnunk.
Itt és most általánosságban merül fel a profitabilitás gondja, egyben a munkavállalók érdekeltsége munkahelyük megőrzésében. A mi munkavállalói résztulajdonosi programunkat tehát úgy kellene szabályozni, mint széles körben bevezethető, vonzó eszközt. A tőke és munka ellentétének tompítására, oldására, és egyúttal az akut foglalkoztatási problémák enyhítésére is alkalmas lehet az MRP.
Kérdéses, hogy a később kiépítendő állami garanciavállalás, hitelnyújtás milyen mértékben lesz képes az MRP-t népszerűsíteni, elterjeszteni. Mindenesetre a munkavállalók értetlenül és bizalmatlanul viszonyulnak szinte mindenhez. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a radikális baloldal nyugaton pontosan az úgynevezett szent osztályharcát féltve ódzkodik a munkások tulajdonhoz juttatásától.
Ugyanakkor rá kell mutatni, tisztelt képviselőtársak, arra is, hogy az MRP nem tekinthető egyszerűen a tőkebevonás eszközének, hiszen a munkavállalók megtakarításai, sajnos, mind kevésbé jelentősek. Ez a ténymegállapítás kiolvasható a törvényjavaslatból is implicite. Ugyanis nem mondható magasnak a megkövetelt saját forrás értéke. 5 millió forinthatárig 2%, 10-ig 15%, 10 millió felett 25%. Ezzel együtt mérlegelnünk kell, hogy össznemzeti közös érdekünk a program mind szélesebb körben való elterjesztése. Így legalábbis nyitva kellene hagyni annak lehetőségét, hogy a társadalmi béke megőrzése érdekében akár ingyenesen is hozzájuttassuk munkavállaló polgárainkat valamilyen termelővagyonhoz.
Nem volna helyes, ha jelen törvényben eleve kizárnánk ezt a megoldást, tudniillik az ingyenes átengedés vagy mondjuk a lízingbérlet, haszonbérlet lehetősége, akár a hitelkonstrukciók kiváltására is alkalmas lehet.
Ezen felül jómagam, akárcsak Tellér Gyula képviselőtársam, nem értem azt a korlátozást sem, miszerint a munkavállalói részhányad nem léphet át bizonyos százalékot. Amerikában és Nyugat-Európában akár 100%-os értékhányadot is szerezhetne a dolgozó MRP keretében. Semmivel sem indokolható olyan szűkkeblű törekvés, mely eleve behatárolná a munkavállalók tulajdonszerzési lehetőségét.
További problémát jelent, hogy nem került a tisztelt Ház elé a Kormány tulajdonosi stratégiája, s az azzal természetesen összehangolható vagyonpolitikai irányelvek megtárgyalása pedig még függőben van. Nem lehet célszerű a jelen törvényben megelőlegezni egyes olyan döntéseket, amelyeknek a privatizációs stratégia témakörében van a helyük. Ez a fajta törvényalkotás, tisztelt Ház, kész helyzetet teremtene, ami nem más, mint csapdaszituáció.
Az ily módon lefektetett szabályokat később korrigálni nehézkes és kényelmetlen is lehet. Mindez indokolná, hogy a törvény bevezetőjében szögezzük le: a munkavállalói tulajdonszerzés egyéb lehetséges formáit az MRP nem váltja ki, és nem is helyettesítheti. Tehát, hogy a dolgozói tulajdon kérdése az MRP-törvénnyel nem lesz végleg lezárva.
Elnök Úr! Képviselőtársaim! Szükségesnak ítélem továbbá konkrét határidő megállapítását az MRP végrehajtásához szükséges hitelkonstrukció kialakítása tekintetében. Ennek két okát is látom. Egyfelől, hogy ne keltsen indokolatlan elvárásokat, illúziókat az állampolgárokban a törvényszöveg közzététele. Vagyis láthatóvá váljék számukra a megvalósítás realitása, másfelől, hogy a törvény ne maradjon sokáig holt betű, a felelős állami szervek, intézmények az ezzel öszszefüggő feladataikat megfelelően ütemezhessék.
Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Külön ki kell térni az MRP-szervezet létrehozásához szükséges társasági tulajdonosi hozzájárulás kérdésére. Nem meghatározott a tervezet szövegében, hogy milyen indokok alapján lehet a hozzájárulást megtagadni, és egyáltalán kell-e azt indokolni? Logikusnak tűnne, amennyiben egyetértünk azzal, hogy közérdek fűződik ennek a privatizációs technikának az elterjesztéséhez, hogy ne lehessen a hozzájárulást megtagadni bizonyos esetekben.
Természetesen jól tudom, hogy erre csak az állami tulajdon alapján kerülhet sor, jelesül ott, ahol a munkavállalók több mint 50%-a csatlakozik a programhoz. A tulajdonosi hozzájárulás csak akkor lenne szerintem szükséges, ha a dolgozók fele sem csatlakozik az MRP-szervezethez. A gyakorlatban szerintem ez lesz a tipikus eset. Mindezzel összefüggésben kifogásolható a javaslat szövegében szereplő, sőt előfeltételül szolgáló határérték is. Tudniillik, hogy az MRP-szervezet csak ott jöhet létre, ahol a dolgozók több mint fele kívánja. Ennek a behatárolásnak csak annyiban látom a létjogosultságát, hogy ily módon különválasztjuk az MRP-t és az úgynevezett menedzseri kivásárlást.
Az elhatárolás szerintem egyszerűen megoldható úgy, hogy az MRP-szervezet létrehozását annál nagyobb százalékban meghatározott létszámhoz kötjük, minél kisebb a szóban forgó gazdálkodó szervezet munkavállalói létszáma. Például ezer főt, vagy ennél többet foglalkoztató üzem esetében elegendő lenne 25%-os részvétel, százfős üzem esetében viszont már szükség lehet 50%-os, törvényben megállapított limitre is. De ez már a részletes vitához tartozó módosító javaslat, amelynek az általános vitában nincs helye.
Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a figyelmüket és a türelmüket. (Taps.)
