FRAJNA IMRE (FIDESZ)
FRAJNA IMRE (FIDESZ)
FRAJNA IMRE (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Munkavállalói Résztulajdonosi Program – röviden MRP – törvényjavaslat vitája méltán válthatna ki nagy érdeklődést a választópolgárok széles rétegeiből, hiszen olyan javaslatról van szó, amely azt ígéri, hogy a dolgozók nemcsak alkalmazottai lehetnek az őket foglalkoztató vállalatoknak, hanem megfelelő feltételek mellett tulajdonosává is válhatnak. Azonban a parlamenti vita nem teszi lehetővé – hiába a közvetítés és a sajtó –, hogy megfeleljünk ezen érdeklődésnek.
Gondolják csak el tisztelt képviselőtársak, hogyan lehet követni azt a vitát, amely esetében az előterjesztő két hete, három párt vezérszónoka egy hete, a többi vezérszónok meg most fejti ki véleményét. Ilyen vitában pont az a lényeg, hogy az érvek és az ellenérvek ütköztetése vész el, hacsak nem jegyzeteli valaki a vezérszónoklatokat vagy nem emlékezőművész az illető, esetleg mind a kettő. Ennek a valószínűsége azonban – lássuk be – meglehetősen csekély. Éppen ezért nem tehetek mást, mint az eddig elhangzott véleményeket némileg figyelmen kívül hagyva, általánosságban fejtem ki frakciónk véleményét a törvényjavaslatról.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat véleményünk szerint része annak a privatizációs javaslatcsomagnak, amit a Kormány a tisztelt Ház elé beterjesztett. Azonban az MRP speciális jellegű privatizációs technika, hiszen szigorú szabályokhoz köti a privatizációban való részvételt, és ezek a szabályok nem feltétlenül pénzügyi értelemben szigorúak. Ilyen szabály az, hogy csak a legalább hat hónapja munkaviszonyban álló dolgozók vehetnek részt az MRP-szervezetben.
A másik nagyon szigorú szabály, hogy csak annál a vállalatnál lehet MRP-szervezetet alakítani, amelynek a tulajdonosai ehhez hozzájárultak. Feltételezhető, hogy azon dolgozók, akik tulajdonosaivá szeretnének válni vállalatuknak, ehhez nem rendelkeznek elegendő tőkével.
Éppen ezért a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a vállalatot hitelből vásárolja meg az MRP-szervezet, azonban a hitel visszafizetéséért a társaság kezesként felel. Abban az esetben, ha az MRP-szervezet részletre kívánja megvásárolni a tulajdonrészét, a tulajdonosnak a részletfizetés teljesítéséért kell kezességet vállalnia.
Ezen szabályok szigorúsága arra utal, hogy csak olyan vállalatnál lehet MRP-t szervezni, amelyik vagy nagyon jó pénzügyi helyzetben van, vagy a vállalat piaci pozíciója és fejlődési lehetőségei az átlagosnál sokkal jobbak. A magyar vállalatok jelentős része nem ilyen. Ebből következik, hogy meglehetősen szűk az a vállalati kör, ahol egyáltalán értelmes dolog MRP-szervezetet létrehozni. Így a törvényjavaslat az MRP-t nem hozza kivételesen kedvező helyzetbe a többi befektetővel szemben. Ha ez nem így lenne, vagyis az MRP messze a legkedvezőbb feltételekkel induló privatizációs technika lenne, valószínűleg kiszorítaná az egyébként is kínálati pozíciójú privatizációs piacról az egyéb vásárlókat.
A törvényjavaslat azonban megfogalmaz bizonyos kedvezményeket az MRP-ben résztvevők számára. Ilyen az adókedvezmény, amely az MRP keretében az adóalany által az adóévben az MRP-szervezet részére átadott összegre vonatkozik, magyarul arra a pénzre, amit a dolgozó saját vállalatának megvásárlására fordít.
Az adókedvezmény a következő problémát veti fel. Amennyiben valaki adókedvezményben részesül, értelemszerűen mindenkivel szemben kedvezményezett helyzetben van. Azonban ezt a kedvezményt csak ott tudják a dolgozók igénybe venni, ahol lehetőség van az MRP-szervezet létrehozására. Ez pedig csak az egyébként is jó helyzetben levő vállalatok jó helyzetben levő dolgozóira igaz, vagyis az adókedvezmény önmagában a preferált helyzetben levő dolgozókat részesíti előnyben. Éppen ezért az adókedvezmény mértéke rendkívül kényes pénzügyi és szociális kérdés ebben a törvényjavaslatban.
Tisztelt Ház! A magyar vállalatok zömének tulajdonosa az állam, és az MRP esetében az állam partnere a dolgozóknak. Ezzel szemben a külföldi tapasztalatok zöme arra az esetre vonatkozik, amikor a dolgozókkal szemben magántulajdonos áll. Minden döntése értelemszerűen saját kockázatára történik.
Az állam – mint tulajdonos – az MRP esetében sem csak saját kockázatára dönt, hanem mindannyiunkéra. Ez a helyzet is arra utal, hogy nem alkalmazhatók közvetlenül a külföldi tapasztalatok a hazai MRP-szervezetekre. Akkor, amikor a tisztelt Ház az MRP törvényjavaslatról dönt, sajátosan kell a hazai viszonyokra alkalmazni egy működő piacgazdaságban már bevált privatizációs technikát. Éppen ezért érthető a törvényjavaslat óvatossága, az, hogy nem igyekszik hamis illúziókat kelteni a munkavállalók esetleges tulajdonszerzésével kapcsolatban. Az MRP valószínűleg fontos intézménye a magyar privatizációnak, de ezen törvényjavaslat szerint a privatizációban csak mellékszereplő lehet. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
