PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tekintettel arra, hogy a napirend előtti hozzászólások igencsak sok időt elvettek a délelőttünkből és elnök úr meghirdette, hogy 12 órakor a bős–nagymarosi kérdéssel kívánunk foglalkozni, én megkísérlem lerövidíteni mondandómat, ezzel is elősegítve a Parlament munkájának operativitását. Azért is tehetem ezt, mert két héttel ezelőtt a miniszter úr az expozéjában, illetve a múlt héten a bizottságok előadói és a frakciók vezérszónokai számos kérdésben foglalkoztak már az MRP történetével, annak nemzetközi tapasztalataival és a privatizáció általános összefüggéseivel. Így nincs szükség arra, hogy ezekben a kérdésekben mi is ismertető álláspontot foglaljunk el.
A miniszter úr expozéjával kapcsolatban azonban két kérdésre szeretnék külön kitérni. Az egyik kérdéskör az az, amit miniszter úr elmondott, hogy milyen sorrendben teljesülnek a privatizációval öszszefüggő események Magyarországon. Szeretném ezt aláhúzni, mert úgy érzem, ez tökéletesen jellemzi a kormánykoalíciónak e kérdéskörben elfoglalt álláspontját. Az expozéban a következő rangsor hangzott el, sorrendként is, és ezzel elhelyezte az expozé a munkavállalók tulajdonhoz való jutásában a kormánykoalíció súlyozását. Tehát elsőként a magánvállalkozások robbanásszerű fejlődését említette meg, másodikként a külföldi érdeklődés minden várakozást felülmúló voltát, harmadikként a kárpótlás ügyének rendeződését, negyedszer a szövetkezetek új alapokra helyeződését, ötödször az önkormányzati tulajdon kialakulását, és hatodiknak említette azt, hogy most már eljött az ideje, hogy a dolgozók is tulajdonhoz jussanak, illetve erről a kérdésről is beszéljünk.
Én azt hiszem, ez nem egy helyes sorrend, ez egy, a Parlamentben soha ki nem tárgyalt sorrend. Az, hogy mi előnyben részesítettük például a kárpótlási ügyek rendeződését a dolgozói tulajdonhoz jutással szemben és előtérbe helyeztük például a szövetkezetek teljes átalakítását, én azt hiszem, hogy jelentős hibát követtünk el ezzel, és jelentős hátrányban részesítettük a dolgozókat, illetve amit a törvény maga is sugall: a jövőt.
Egy második gondolatkör, amelyikre én szeretnék rámutatni, szintén összefüggésben áll a miniszteri expozéval is, de összefüggésben a sajtóban kialakult állásfoglalásokkal is. El kellene oszlatni itt egy téves nézetet, egy félrevezető beállítást, amely szerint ez a program tulajdonhoz juttatja a dolgozókat, illetve a dolgozók nagy tömegét teszi tulajdonossá. Én azt hiszem, egyik sem igaz, és egy teljes tévedésben van a dolgozók nagy része, amikor azt hiszi, hogy ez a törvény most megoldja a társadalom nagyon széles körének tulajdonossá válását. Valószínű, hogy a sajtó nem véletlenül nem egészen precíz, hiszen miniszter úr is azt említette, hogy az a célja ennek a törvénytervezetnek, illetve törvényjavaslatnak, hogy terjesszük ki a magyar lakosság lehető legszélesebb körére a privatizációban résztvevők szféráját. Hát ez nem így lesz, nem várható az, hogy ettől a programtól tömegesen válnak a magyar dolgozók tulajdonossá.
Ez a program végeredményben egy új privatizációs technikát tartalmaz – a magyar gyakorlat számára újat –, és ezt a technikát a maga helyén kell tudni kezelni. Mi támogatjuk azt, hogy ez a technika létrejöjjön, szükségesnek tartjuk éppen ezért a törvény megalkotását, csak éppen nem tekintjük sem csodaszernek, sem valami rendkívül széles körben ható elemnek.
Hogy mennyire nem széles körben hat majd ez a módszer, arra jellemző, hogy 1989-es adatok bázisán körülbelül a munkahelyek 7%-a tekinthető olyannyira gazdaságosnak, hogy ezekben a dolgozói kivásárlás a jelen törvényjavaslatban elfogadott módszer szerint effektíven, hatékonyan megvalósítható legyen. 1990-ben és '91-ben ezeknek a munkahelyeknek a száma nagy valószínűséggel csökkent, hiszen ebből a '89. évi 7%-ból több munkahely már privatizációra került, tehát kikerült abból a körből, amelyből a dolgozók kivásárolhatnak további tulajdonrészeket, illetve – sajnálatos módon – ezeknek a teljesítménye részben vissza is esett, és ahol viszszaesett a teljesítmény, ott ismételten az adott feltételek mellett nem lesz gazdaságos a dolgozói kivásárlás.
Mindezt figyelembe véve a frakciónk egy olyan kezdeményezéssel kíván élni, amely egy szélesebb kör számára teszi lehetővé, hogy gazdaságosan, hatékonyan működtessenek dolgozói részvényprogramokat a jövőben. Ennek megfelelően állítottunk öszsze egy módosító indítványcsomagot, és ezt a napokban elő fogjuk terjeszteni a tisztelt Ház számára.
A csomagunk a következő főbb elemeket tartalmazza. Abból indulunk ki, hogy helyes az, hogy a törvény megfogalmazza valamennyi tulajdonfajta számára a kivásárlás módszerét, egységesen határozza meg, azonban érdemes lenne a különleges, a speciális tulajdonfajta, az állami tulajdon esetében speciális törvényelemeket is beemelni a javaslatba. Különben úgy érzem, hogy ebben más frakciók is egyetértettek vagy egyetértenének velünk, hiszen csak példaképpen említeném meg Pásztor képviselő úrnak a hozzászólását, ahol hasonló gondolatokat fejtegetett. Tehát mi azt mondjuk, hogy az állam speciális tulajdonos, és az állami tulajdon lebontásában speciális szerepet kell, hogy kapjon a dolgozói tulajdonhoz jutás. Ennek megfelelően a speciális szabályok szükségesek.
Négy kérdéskörre csoportosítanánk ezeket a különleges szabályokat. Elsősorban úgy látjuk, hogy az állami tulajdon esetében elő lehet írni törvényben, hogy az állami tulajdonos – kivételesen indokolt esetektől eltekintve – köteles legyen felajánlani a dolgozók számára a részvényvásárlási program megvalósítását. Ez természetes magántulajdonos esetén nem írható elő, és nem is lenne helyes törvényben előírni, de az állami tulajdon esetében, a jelenlegi speciális magyar helyzetben ez megtehető, és szerintünk megteendő.
2. Az állami tulajdonos esetében elő lehet írni törvényben – semmiféle hátrányt nem jelent az állami tulajdonnal való gazdálkodás szempontjából –, hogy az állami szerv, az állami vagyonkezelő működjön együtt a dolgozói résztulajdonosi szervezettel. Az együttműködésnek az üzleti tervek kialakítására, a feasibility studyk elvégzésére kellene irányulnia, és közösen kell megtalálni azt, hogy néhány éven belül hogyan fizethető vissza, vagy fizethető ki gazdaságosan a tulajdonrész.
3. Az állami tulajdon esetében – és erre utal a miniszter úr expozéja is, és ezzel egyetértünk, de szerintünk célszerű lenne a törvénybe is beemelni – célszerű lenne az MRP-szervezetek számára kedvezményes áron felajánlani az üzletrészek megvásárlásának lehetőségét.
4. Az a javaslatunk, hogy az állami tulajdon esetében a visszafizetés módszereit is előnyösebbé érdemes tenni. Előnyben lenne célszerű részesíteni a részletfizetéses megoldásokat a hitelre történő vásárlásokkal szemben, erre az államnak, mint tulajnak, megvan a lehetősége.
Úgy véljük, hogy egy ilyen javaslatcsomag elfogadása esetén körülbelül a javaslatnál három-négyszer, esetleg ötször szélesebb kör kerül olyan helyzetbe, hogy gazdaságosan vásárolhatja ki a tulajdont, tehát társadalmi hatásaiban is jelentős lenne.
Még egy rövid kérdéskörre térnék ki. Az általános szabályokkal kapcsolatban is lenne néhány módosító indítványunk, ezt is előterjesztjük a tisztelt Ház számára. Tehát ezek a javaslatok érvényesek lennének: a magántulajdonos, a társasági tulajdon és az állami tulajdon esetében egyaránt.
Úgy látjuk, hogy valamivel kedvezőbbé tehető a költségvetés károsodása nélkül a sajáttőke-biztosítási feltételekről szóló előírások köre. Erre vonatkozóan egy olyan skálára teszünk javaslatot, amelyik emlékeztet a személyi jövedelemadónál alkalmazott technikai megoldásokra.
Úgy érezzük, hogy kedvezőbb hitelnyújtási feltételekre van lehetőség valamennyi tulajdonos esetén, és úgy érezzük, hogy az MRP-szervezet alapítási szabályaiban – véleményem szerint ez nagyon sok, eddig elmondott frakcióvéleménnyel esik egybe – liberálisabb megoldásokat lehet alkalmazni, nagyobb szabadságfokot lehet adni az MRP alapítóokmányok számára. Tehát a törvényből kiemelve és oda átadva a jogokat, szerintünk a résztvevők köre a kilépésekkel összefüggő szabályok esetében és más kérdésekben a helyszíni szereplők számára adott nagyobb szabadságfok jobb lehetőséget biztosít az MRP elterjedésére.
Végezetül annyit említenék még meg, hogy – amint mondottam – ez nem csodaszer, ez nem egy olyan program, amelyik tömegesen teszi a dolgozókat tulajdonossá, és szerintünk vannak olyan lehetőségek, amelyek kiszélesítenék a program adta módszereket, és mi ezekre javaslatot is kívánunk a jövőben előterjeszteni. Köszönöm szépen. (Taps.)
