UGRIN EMESE, DR. az FKgP vezérszónoka:
UGRIN EMESE, DR. az FKgP vezérszónoka:
UGRIN EMESE, DR. az FKgP vezérszónoka: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Én nagyon röviden talán az előbb elhangzott vitához szeretném hozzáfűzni, hogy nekem eszembe jutott Don Albertónak az a megjegyzése, aki a Costa Rica-i ESOP-program bevezetésével kapcsolatban – Don Alberto volt a szolidaritási mozgalom megteremtője a világban, és mint közgazdász – azt mondta, hogy az MRP-típusú programoknak az egyik legnagyobb jelentősége és fontossága az, hogy kiszélesíti a tőketulajdonban való részesedést, mégpedig a hitel demokratizálása révén.
Én azt hiszem, hogy az egyik kulcskérdése az MRP-programoknak Magyarországon is, hogy hogyan tudnak szélesebb dolgozói rétegeknek olyan hitelkedvezményeket és lehetőségeket adni, amelyek a tulajdonossá válást teszik lehetővé.
Miért mondom azt, hogy tulajdonossá válás?
Én nem értek egyet teljesen azzal a véleménynyel, amely a törvény preambulumában van, amely azt mondja ki, hogy a privatizációt felgyorsítja és valódi tulajdonosokat teremt.
Én úgy gondolom, hogy résztulajdonosnak lenni és tulajdonosként létezni, működni, ez két különböző dolog. Ez egy pszichológiai fejlődés: nem biztos, hogy azért, mert nekem részvényem, vagy házam, vagy tulajdonom van, hogy én tulajdonosként is tudok működni, hiszen a tulajdonos tőkekockázattal dolgozik, s amikor tőkekockázatot merek vállalni, akkor már egy egészen másfajta mentalitású emberré válok.
De egy bizonyos, és ez meggyőződése a Kisgazdapártnak, hogy az MRP-típusú privatizációs programok megnyitják, kitágítják a lehetőséget a társadalom széles rétegei körében, hogy valódi tulajdonosokká válhassanak.
Ilyen értelemben mi mindenképpen támogatjuk ezt a programot. Azonban Pál Lászlóval teljesen egyetértünk abban, hogy mi sem csodát látunk ebben a programban. Ez egy a sok privatizációs technika között, amelynek nagyon nagy jelentősége van, de nem ez fogja megoldani a magyar privatizációt. Annál is inkább nem, hiszen a gazdasági bizottság ülésén a feltett kérdéseknél ugye, amikor arról volt szó, hogy milyen vállalatok fognak kerülni ilyen privatizálás alá, akkor kiderült, hogy először ugye azok a vállalatok, amelyek a piacon könnyen elkelnek és sikeresek, azokat az állam is el óhajtja adni. És azok között a vállalatok között, amelyek a szabadpiacon nehezen kelnek el, azoknak a sorsában fogják majd kijelölni azokat az üzemeket, vállalatokat, ahol a dolgzók is vásárolhatnak ki résztulajdont.
Ez az egyik kérdés.
Tehát önmagában véve azt hiszem, hogy a Kormány sem úgy tekinti, mint egyedülálló privatizációs technikát.
A másik kérdés, a másik nagyon fontos rész, gondolat, ami minket érdekelne, az az MRP-szervezeteken belül, ugye. Az MRP-szervezetek ugyan megalakulnak, de ahhoz, hogy megalakulhassanak, a társtulajdonosnak a beleegyezése kell.
Mi nem látjuk teljesen tisztázva az MRP-szervezetek és a tulajdonos között – legyen az az ÁVÜ, vagy pedig más tulajdonos, nem látjuk ezek között – a kapcsolatokat, a függőségi helyzetet.
Félünk tőle, hogy az MRP-szervezetek függő helyzetbe kerülhetnek majd az eredeti tulajdontól.
A tulajdonosi minőségű beleszólást, részvételt emlegetnek a szakértők, és emleget ez a törvény, de én úgy gondolom, hogy a tulajdonosi minőségű részvétel nem azonos a tulajdonosi részvétellel. S nagyon jó lenne, hogyha ezeket a fogalmakat valahol tisztázni tudnánk. Egyébként majd a dolgozókban, azokban, akik valóban hajlandók lennének ilyen résztulajdonokat vagy vállalati részeket kivásárolni, illúziókat keltünk, ahelyett, hogy valóban valóságos, világos jogokat tudnánk eléjük tárni.
A másik, amit én szeretnék elmondani, az a többi törvényhez kapcsolódó probléma.
Az egyik: a vagyonpolitikai irányelvek tervezete és az MRP tervezetében foglaltak úgy gondoljuk, hogy az MRP-program lehetőségeit le fogják szűkíteni. Ez kedvezőtlen is lehet a törvény szempontjából. Amíg korábban az átalakított állami vállalatok vagyonának 20%-át érhette el, úgy tűnik, hogy ma ez csak 10%-ot jelent.
Ez a törekvés aláhúzza a bevezetőmben is elmondottakat, hogy a törvénytervezet inkább demagógiákat hordoz magában, mert a gazdaságpolitikáért felelős szervek, személyek már most sem akarják komolyan venni az MRP rendelkezéseit. Én inkább úgy mondanám, hogy nem komolyan venni, hanem nem egyedül üdvözítő útnak tekinti, pontosan a más törvényekkel összehasonlítva, a Kormány ezt a fajta tulajdonrendezési formát.
A másik, úgy tűnik, azt szeretném elmondani még, hogy amikor a Kisgazdapárt a kivásárolható résztulajdonokról beszél, mi úgy gondoljuk, hogy a dolgozói résztulajdonok akkor tudnak igazán eredményesen működni egy vállalaton belül, ha 25%-ot elérhetik ezek a kivásárlások, mert akkor már valóban egy komolyabb részaránynak a nevében lehet dönteni.
A másik, ami nagyon fontos kérdés számunkra, és nem tisztázott a törvényben, hogy az MRP-szervezetek felállítását melyik szervnek kell jóváhagynia: az ÁVÜ-nek, az alapítónak, az ÁTI-nek, a bankoknak? Tehát igazában nem tisztázott az MRP-szervezetek felállításával kapcsolatos problémakör.
Képviselőtársaim az előbb már beszéltek a hitelproblémákról. Én azt hiszem, hogy ezt jobb, hogyha én most nem érintem. Inkább arról szeretnék beszélni, hogy a tervezet kettős feltételt tartalmaz: a tulajdonos előzetesen elfogadja a részletfizetési ajánlatot a törvény szerint, valamint utána megalakul az MRP-szervezet.
Minthogy az MRP létrejöttét a szervezet a társtulajdonos, valószínűleg az ÁVÜ hozzájárulásához köti, aligha állítható, hogy a munkavállalók szabadon képesek vállalkozási szándékukat érvényesíteni. Egyszerűen kiszolgáltatottá válhatnak a vállalkozni akaró közösségek, és mert a részben ellenérdekelt tulajdonos a most megalkotott törvény betűje szerint fog élni a jogával, már csírájában képes elfojtani a kezdeményezést.
Úgy gondoljuk, hogy ezen szövegrészt mindenképpen módosítani kell. Erre vonatkozóan egyébként módosítóan indítványokat adtunk be.
A másik gondolat, hogy különbséget kell tenni az alapításban és a működő társaságban részt vevő MRP-szervezet jogi helyzete között. Az alapítás esetén eleve értelmetlen a társtulajdonosok hozzájárulása az MRP-szervezet létesítéséhez. Az állami vállalat, szövetkezet átalakulása esetén viszont indítható MRP.
Én feltenném a kérdést még azon vonatkozásban, hogy a törvény miért nem érinti az önkormányzati tulajdonban lévő vállalatoknak az ilyen típusú dolgozói részvénytulajdonosi jogát. Ezeket a szervezeteket nem lehet a tervezet egyes jogi személyek vállalatainak semmitmondó kifejezése alá rendelni. Lehetséges ugyanis, hogy valaki majd úgy értelmezi ezen paragrafust – ez az 1. § (5) bekezdés –, hogy az önkormányzat vállalatai nem egyesek, és ezért ott MRP pedig nem indítható. Tehát úgy gondoljuk, hogy a törvényt itt is pontosítani kellene.
A program, amint erről már itt szó volt, többek említették, messze nem részvénytársaságokhoz kapcsolódik, hanem a korlátolt felelősségű társaságokhoz, és úgy gondoljuk, hogy ez az üzletrészt is érinti.
Még egyet szeretnék elmondani, de erről már megint képviselőtársaim beszéltek. Mi teljesen egyetértünk azokkal a gondolatokkal, amelyeket Tellér Gyula említett a vezérszónoklatában még a múlt héten, amely a hitelkonstrukciók kérdésköréhez fűződik. Ezzel kapcsolatosan is nyújtunk be módosító indítványokat. De ha megengedik, akkor én erről nem beszélek, hiszen képviselőtársam ezt nagyon világosan és érthetően már elmondotta előttünk. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
