GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter:
GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter:
GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Urak! Tisztelt Országgyűlés! Annak előrebocsátásával kezdem válaszom, hogy az interpellációban elhangzottak, sajnos, nem egyedi jelenséget takarnak, nemcsak Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területéről, hanem más megyékből is ilyen vagy ehhez hasonló jelzések érkeznek szórványosan.
A magyar élelmiszergazdaság jelenleg nehéz helyzetben van, az élelmiszeripari vállalatok többsége likviditási problémákkal küszködik. A keleti országrész megyéinek vállalatai – ide tartoznak a képviselő úr által említett vállalatok is – fokozottan hátrányos helyzetbe kerültek azáltal, hogy a termelési kapacitásaik a korábbi időszakban szinte teljes egészében a volt Szovjetunió és a KGST-országok piacaira épültek ki. A keleti piacok összeomlása ezeket a vállalatokat pénzügyileg kritikus helyzetbe hozta: fizetési kötelezettségeiknek alig, illetve csak késleltetve tudnak eleget tenni.
A piacvesztés ténye mellett azonban még azt is meg kell említenem, hogy megszűnt a rubelelszámolás, és az ezzel járó azonnali fizetést jelentő úgynevezett promptinkasszó-rendszer. Ezzel szemben a konvertibilis elszámolás keretei között a vevők csak bizonyos átfutási idő után tudnak fizetni.
A tavalyi év második felében megindult barterkereskedelemben is egy sokkal lassúbb fizetési rendszer érvényesült.
Az említett problémák az utóbbi egy-másfél évben szinte teljesen egyszerre, hatásukat tekintve pedig összegződve jelentkeztek, és végiggyűrűztek az egész élelmiszergazdaságban, beleértve a mezőgazdasági nagy- és kistermelőket is.
A fentiekből adódóan a mezőgazdasági termelők csak a korábban megszokottnál hosszabb idő alatt jutnak hozzá a pénzükhöz, előállított termékeik ellenértékéhez.
Sajnos, jónéhány jelentős élelmiszeripari, illetve felvásárló vállalat esetében – és ezek közé tartozik több, az önök által felsoroltak közül – nemcsak ilyen átmeneti nehézségekről beszélhetünk. A tartósan veszteséges, kötelezettségeiket határidő után sem teljesítő vállalatoknál a nemrégen elfogadott, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991-es IL. törvény értelmében megindul az eljárás.
Az említett törvény szerint ezeknek a vállalatoknak a lejárt tartozásaik miatt kötelező csődöt jelenteni, melyről a bíróság a bejelentéstől számított 15 napon belül végzéssel határoz. Az adóst az eljárás alatt 90 napig megillető fizetési haladék mellett, az érdekeltek között remélhetőleg megegyezéssel végződő egyezkedés kezdődik, tehát megindul egy szabályos eljárás.
Sikertelenség esetén ezeknek a vállalatoknak a felszámolását rendeli el a bíróság, melynek keretében újabb egyezkedésre nyílik lehetőség, illetve végső soron a tartozásoknak a vagyonból történő teljes, illetve részleges kielégítésére kerül sor.
A képviselő urak által említett, a megyei termelőknek 215 millió forinttal tartozó vállalatokat illetően azonban ki kell hangsúlyozni, hogy azok ugyan döntő részben még jelenleg is állami tulajdonúak, de nem állami irányításúak. Közvetlen utasítás formájában az állam vagy a minisztérium már nem tud beavatkozni, a termelőkkel kötött szerződést pedig a két fél közötti megállapodásnak tekinti.
Ennek a szerződésnek, mint ahogy minden szerződésnek, az egyoldalú megszegése természetesen jogtalan. Ha az adós állami vállalat, s a szerződésben vállalt kötelezettségét nem teljesíti, a jogosultak bírósághoz fordulhatnak jogorvoslásért.
Természetesen az a körülmény, hogy a jogsértésekkel kapcsolatos eljárás minden körülmények között a bíróságra tartozik, nem jelenti azt, hogy minisztériumunk nem próbál segíteni annak érdekében, hogy a képviselő urak által is jelzett tartozási problémák mérséklődjenek.
Az interpellációban említett üzemek közül – megnéztük – konkrét példaként, a hozzánk már korábban érkezett jelzés alapján a Nyírség Konzervipari Vállalat tartozásaival kapcsolatban megpróbáltunk segíteni. Közbenjárásunkra a vállalat vezetése a követelések jogosságát újólag elismerve, három lépcsőben április végéig történő fizetést tudott vállalni, s egyben jelezte, hogy a kistermelők tartozásainak kiegyenlítése soronkívüliséget élvez.
A debreceni Tartósítóipari Kombinát Részvénytársaság és a Békéscsabai Konzervgyár ugyancsak jelentős veszteséggel zárta a múlt évet, az összes rövid és hosszú lejáratú tartozásaikból az 1991. december 31-én esedékes rész lényegesen magasabb, mint a december 31-i összes követelésük. Ennek ellenére tudomásunk van egy mentőakcióról a csabai gyárnál külföldi tőke részleges bevonásával.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, valamint a kabai Cukorgyár Rt nyereségesek voltak 91-ben, 90 napon túli tartozásuk gyakorlatilag minimális, összes tartozásuk kevesebb, mint követelésük. Fizetési gondjaik valószínűleg átmeneti jellegűek voltak. A Szerencsi Cukorgyár Rt eredményessége rosszabb, tartozása alig van, de 669 milliós követelése az év végén fizetési zavart okozott.
Interpellációs válaszomban azt szerettem volna bemutatni a képviselő uraknak, hogy az élelmiszer-feldolgozó vállalatok helyzete elég gyenge. Nem annyira büntetésre, inkább gyógyításra várnak. Egy jókor applikált tőkeinjekció előbb lábra állítja őket, mint az ostor. Persze, ahol laknak, ott sajnos halottak is vannak, és lesznek olyan üzemek, ahol a csődeljárás sem vezet eredményre, és itt sajnos felszámolásra kerül sor, és a termelők ekkor tudják csak tartozásaikat megkapni.
Kérem a képviselő urak megértését, s kérem válaszom elfogadását. Köszönöm. (Taps.)
