KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Urak! Az elmúlt években örömmel vehettük tudomásul, hogy a biztosítás területén is megszűnt az a monopolhelyzet, amelyet korábban az Állami Biztosító sajátított ki magának, sorra alakultak új biztosítási társaságok, és színesebbnél színesebb ajánlatokkal próbálták elnyerni a biztosításra vágyók kegyeit. Egyben azonban megmaradt a közös vonás, a biztosítási feltételekben, amelyeket "Általános biztosítási szerződési feltételek" néven tettek közzé, és amelyek meglehetősen egyhangúak.
Az egyhangúság sajnálatos módon éppen a biztosítottak terhére jelentkezik. Idézhetnék itt akár a Hungária, akár az Állami Biztosító ingó-, ingatlan-, valamint balesetbiztosítási feltételeiről, ahol ahhoz, hogy a biztosítási esemény bekövetkezte után a biztosítási díj kifizethető legyen, különböző hatósági bizonyítványok becsatolását követelik meg. Egy kiegészítő biztosítási tételből néhány sor: "Köteles csatolni a biztosított a hatósági eljárás esetén a nyomozást megszüntető vagy megtagadó jogerős határozatot vagy vádiratot, valamint azokat az okiratokat, amelyek a jogosultság, továbbá a biztosítási esemény és a biztosítási összeg megállapításához szükségesek." Kétségtelen, itt nem szerepel sem az oltási, sem az erkölcsi bizonyítvány becsatolása, de sajnos, nem zárható ki, mert nincs konkrétan fölsorolva, miről van szó. Na, most ezek a rendelkezések sajnálatos módon nem egyeznek meg sem a Polgári Törvénykönyv hatályos rendelkezéseivel, sem a büntető eljárásjog és a Büntető Törvénykönyv ide vonatkozó rendelkezéseivel sem, hisz a hatóságok azoknak adnak ki határozatot, akikre nézve ez rendelkezést tartalmaz, tehát nem kötelesek a káreseményt elszenvedett biztosítottnak ilyen okiratokat kiadni. Ennek ellenére folyik a levelezés az ügyészség, a bíróság, valamint a nyomozóhatóság és a kárt szenvedettek között. Több év is eltelik elég gyakran, míg végre megkaphatják a biztosítási szerződés alapján a kárt szenvedettek a jogosultságuknak megfelelő összeget, természetesen kamatmentesen.
Ilyen szépséghibákkal is találkozunk, mint például a "Biztosítási feltételek" 14. pontja kiterjed a betöréses lopásra, ahol helytállni köteles a biztosító olyan betörés esetén is, ahol lopott vagy álkulccsal történik a behatolás. Ha a tettes szerencsés körülmények között kézre kerül, akkor különösebb gond nincs, de ha ez nem történik meg, és a rendőrség úgy zárja le a határozatával az eljárást, hogy "feltételezhetően lopott vagy álkulcs használatára került sor", a biztosító egy nemes gesztussal megtagadja a helytállást, mondván, amíg nincs bizonyítva, hogy álkulccsal történt a behatolás, ő bizony nem fizet – jóllehet annak idején erre kötelezettséget vállalt.
Ezeket az anomáliákat szükségesnek látszik feloldani. Mindezek alapján kérdezném a tisztelt miniszter uraktól: szándékozik-e a Pénzügyminisztérium – mint a biztosítási tevékenységet felügyelő tárca – a biztosítótársaságok általános szerződési feltételeit fölülvizsgálni; valamint tervezi-e az igazságügy-miniszter úr rendeleti szabályozását a biztosítótársaságok működésének szabályozására akképpen, hogy a gyakorlat összhangba kerüljön a Polgári Törvénykönyv, a büntető eljárásról szóló törvény, valamint a Büntető Törvénykönyv hatályos rendelkezéseivel? Várom válaszukat. (Taps.)
