PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Én azt hiszem, hogy ezt a választ nem egy MSZP-s képviselő, hanem ebben a Parlamentben egyetlenegy képviselő sem fogadná el… (Derültség a kormánypártok soraiban.) Sok mindenre való tekintettel… Lehet, hogy elfogadhatják majd, abban a három-négy percben, ami rendelkezésemre áll, megpróbálom őket meggyőzni. (Közbeszólások a jobb oldalról: Kettő!) Jó, gazdálkodjunk egyformán az idővel…
Az elmúlt másfél évtizedes fejlesztések eredményének a vizsgálatával én is egyetértek. Tehát hogyha ez a vizsgálati feltétel a Kormány részéről, messzemenőleg egyetértek; része a történelemnek, előzménye volt a Videoton felszámolódásának, öszszeomlásának – de nem feltétlenül lehet így összekötni a kettőt. Emlékeztetném a tisztelt Parlamentet arra, hogy ebben az ügyben három ízben, körülbelül fél évenként én interpelláltam – volt, amikor képviselőtársaimmal közösen –, és jeleztem, hogy hibás döntések készülnek, amelyek nem mentik föl az elmúlt másfél év hibái alól azokat, akik azokat elkövették. A korábbiakért mások vállalják a felelősséget, a mostani másfélért pedig azok, akik azt elkövették!
Hogy nem voltak-e a kinevezések politikai jellegűek… Hát, azért ne haragudjon, miniszter úr, más a helyzet egy Kázmér János vezérigazgatóval, akit megválasztanak a KB tagjává, mint azzal a miniszteri biztossal – vagy nem tudom pontosan, vállalati biztos névre hallgatott –, akit a székesfehérvári MDF elnökségéből odaraknak a Videoton vezérigazgatói székébe, anélkül, hogy valaha is a gyárat komolyan tanulmányozta volna! Hát ez nem politikai döntés?! (Taps a bal oldalon. Közbeszólások balról: Így van!) Ráadásul az alkalmatlanságát… Ön azt mondja, hogy a külföldi javaslatok olyanok voltak, amilyenek… Hát hadd idézzek ezekből a külföldi szakértői vizsgálatokból… Kimondja a szakértői vizsgálat, hogy nem lehet egyben privatizálni ezt a céget. Ezt mindegyik szakértői javaslat kimondta, a miniszter urak rendelkezésére állt. És ezek után kiírták egyben a privatizációs elképzeléseket! Nem lehetett egyben privatizáció, ez egy abszolút téves stratégia volt!
A külföldi vizsgálat kimutatta – mellékesen –, hogy alkalmatlan a vállalat akkori vezetése, tehát 1991 eleji vezetése alkalmatlan arra, hogy végig lehessen velük csinálni egy privatizációt. Akkor erre miért nem figyeltek oda? Ezt miért nem idézi a tisztelt miniszter úr?
A harmadik elem: a felszámolással kapcsolatban… Hát hogy el volt ez kapkodva vagy nem volt elkapkodva – két elemet kiemelnék belőle. 1991. november 30-án megjelenik a bírósági határozat arról, hogy a Videoton egyik gyárának felszámolását elrendelik. És néhány nap múlva – közben két nem munkanap is lezajlott –, négy nap múlva… sőt aznap zárult le a határideje egy pályázatnak, amikor ez megjelent a közlönyben, négy nap múlva eladják ezt a gyáregységet! Tessék nekem megmondani, hogy nagyon komolyan végig volt csinálva ez a szanálás?! Én erről meg vagyok győződve, hogy ez abszolút felszínes, felületes munka volt.
Nem beszélve arról, utalgat vissza, hogy mi volt akkor a politikával… Én a vevőt nem szeretném támadni, a vevő a saját érdekeinek megfelelően jár el. A vevő megpróbálja minimális árakon megvásárolni azt, amit lehet, ez természetes. De azért itt a vevő és a vevők köre szintén megkérdőjelezendő. Én nem tudom, hogy az itt ülő képviselő urak, gondolom, ismerik a vevők legismertebb képviselőjét, hogy vállalják-e a közösséget, hogy ez teljesen tiszta ügy így, ahogy az egész lezajlott.
És egy legutolsó motívumot: a vállalat csődbemeneteléhez azért hozzájárultak olyan elemek is szerintem, amelyek külön, talán nemcsak parlamenti és nemcsak ilyen nagyon demokratikus vizsgálatot igényelnének, nemcsak ilyen típusú tanulság vonható le belőle. Az a helyzet, hogy nyilatkozatok vannak az újságokban, komoly videotonos képviselők szájából, amelyek szerint letiltottak exportszerződés-megkötéseket – nem szovjet relációban… nyugatra! Letiltotta a vállalatvezetés! Tessék mondani, nem érzik azt, hogy esetleg ebben valami csalárd csődbevitel is van a háttérben?! (Zaj.)
Tehát én azért nagyon megfontolnám, hogy ezzel így kompletten közösséget kellene vállalni.
És egy utolsó motívum: a kérdésemben megemlítettem, hogy a felszámolási eljáráson keresztül megvalósuló privatizációs folyamatok szaporodásának vagyunk a tanúi. Amikor én ezt leírtam, akkor hallottam már egynéhány dolgot, de nem tudtam például arról, hogy mondjuk, a Pestvidéki Gépgyár ugyanerre a sorsra fog jutni.
Szóval, miniszter úr, én úgy érzem, hogy ez a precedens jelleg, a dolog súlya feltétlenül követeli azt, hogy komolyan foglalkozzunk vele. Egy 40 milliárd forintnyi veszteség mindenkit ér, a társadalmat, az államot, az állam különböző szervezeteit; az akkora, hogy összemérhető a költségvetési vitánkkal! Ugye, ott az 1000 milliárdból 40–50 milliárdot vitatott a Parlament. Ez a veszteség, ami ebben az ügyben érintette az országot, ezzel összemérhető!
Kérem, hogy ennek figyelembevételével szíveskedjenek tisztelt képviselőtársaim elfogadni vagy el nem fogadni a választ. Én természetesen nem fogadom el. (Taps a bal oldalon.)
Határozathozatal
