SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt interpelláló Képviselő Úr! Az interpelláció kapcsán csábító volna a szellemi élet egészét érintő gondokról és kormányzati teendőkről, vagy akár csak a tudomány- és oktatáspolitika stratégiai kérdéseiről részletesen szólni. Az idő szorításában ez nyilván lehetetlen.
Az első kérdésről tehát a következőket kívánom mondani: a helyzet nem tisztázatlan. A Kormány 1020/1990. számú határozata alapján a tudománypolitikai bizottság megalakult. Ez a bizottság a Kormány tudománypolitikai kabinetje, amelynek a művelődési és közoktatási miniszter, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke és a pénzügyminiszter mellett az Akadémia elnöke is tagja. Meghívottként, tanácskozási joggal és ügykörüket érintő téma megvitatásakor más miniszterek és országos hatáskörű szervek vezetői is részt vesznek a bizottság ülésein. A bizottság a Kormány tudomány- és műszaki fejlesztési politikája tekintetében javaslattevő, döntés-előkészítő és koordináló feladatokat lát el. E feladatok ellátásáért kormányszinten a tudománypolitikai bizottság jelenleg külföldön tartózkodó elnöke, tárca nélküli miniszter felelős. Ezzel nincs ellentétben, hogy a közoktatást, a felsőoktatást, a társadalom- és természettudományi kutatást, a műszaki fejlesztést, és általában a legtágabban értelmezett innovációs folyamatot magában foglaló szférában a bizottság koordináló szerepe mellett több miniszternek is van illetékessége, amint ezt a megfelelő kormányrendeletek szabályozzák.
A felsorolásból kiragadva utalok itt csupán az innovációs folyamatra. Ez a fogyasztói igények felkutatásától, sőt felkeltésétől kezdve az új termék piaci bevezetéséig az egész gazdaságot, a társadalmat érinti. Érhető, hogy ennek a hatalmas területnek az irányítását nem végezheti el egyetlen miniszter. A szerteágazó feladatok, s az egész szféra növekvő jelentősége szükségessé teszik a koordinációt, és erre hivatott a már említett bizottság.
Az elmúlt másfél évben a bizottság mindezeken a területeken jelentős érdemi tevékenységet végzett. Többek között a Háznak már benyújtott vagy a közeljövőben benyújtandó törvényjavaslatok előkészítésében. Az MTA-ról, a felsőoktatásról, a tudományos fokozatokról, az OTKA-ról készült törvénytervezetek, innovációról készülő kormánystratégia, és az OMFB-ről, illetve a műszaki fejlesztés állami finanszírozási, irányítási rendjéről szóló kormányrendelet. Ezeket a TPB érdemben, esetenként ismételten tárgyalta.
A felvetett kérdés megoldására a fejlett országokban nincs általánosan alkalmazott minta. Egyes országokban van tudomány- és technológiaügyi, vagy tudományos és oktatásügyi minisztérium, más országokban nincs ilyen szervezet. De minden fejlett ország szükségesnek ítélte legmagasabb szintű kormányszerv rendszeresítését javaslattevő és koordináló feladatok ellátására.
Az egyetemi kutatóhelyek szerepének növelésére irányuló kormányzati törekvések mellett ebbe a filozófiába illeszkedik a tudománypolitika hazai intézményrendszer tekintettel a meglévő adottságokra. Ilyen például a Magyar Tudományos Akadémia s az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság.
Képviselő úr második felvetése a szellemi élet egészét érintő kormánykoncepciót hiányolja. Ilyen hegeli teljességgel megfogalmazott átfogó koncepció megalkotása nem csupán vaskos szerénytelenség lenne a Kormány részéről, de ellentmondana a realitásoknak és a szellemi élet szabadságára irányuló jogos és szükséges törekvéseknek. Nem valamifajta állami agyonszabályozást kell keresni, hanem szabadságot. Nyilván a képviselő úr is az egyes részrendszerekre nézve mégis szükséges társadalmi, állami szabályozás elvi hátterére gondol. A hiányolt koncepció több szinten is megvan. Tényként utalok A nemzeti megújhodás programjának egészére, amely a jelzett területek mindegyikére tartalmaz konkrét jogalkotási és intézkedési terveket. Ennél részletesebben foglalkoznak a felsőoktatás, a tudományos kutatás, a műszaki fejlesztés koncepcionális kérdéseivel a tudománypolitikai irányelvek, amelyek a vonatkozó törvényeket tágabb keretbe illesztve, azokat a tudománypolitika fontos elemeiként definiálják, a belső harmóniát a törvények között biztosítják.
Mindegyik említett törvénytervezetet egy koncepció alapozott meg, amely a törvények elvi tartalmát megfogalmazta. Ezeket elemeiben és kapcsolódásaiban megtárgyalta és koordinálta a bizottság. Hasonló a helyzet a közoktatási és a szakoktatási törvény előkészítésével. Az előbbieknél lényegesen szélesebb társadalmi rétegeket érintő törvénytervezetek koncepciója társadalmi vita és erős kritika során csiszolódott, változott, amit természetesnek kell tartani, s mielőbb a Kormány elé kerül, a koordinációs feladatokkal megbízott humánpolitikai kabinet is megtárgyalja azt.
Mindezek a törvények részben egymásra épülő, részben egymást kiegészítő alrendszerekre vonatkoznak. Előbbire a közoktatást, felsőoktatást, tudományos továbbképzést, utóbbira a felsőoktatást, Akadémiát, tudományos minősítést említem. E két összefüggésrendszer, amely még egymással is kombinálódik, felveti az összehangolás szükségességét. Ez megtörténik mind a tudománypolitikai bizottságban, mind a Kormányban, és az összhang fontosságát húzza alá a Kormánynak az a javaslata, hogy ezeket a törvényeket az Országgyűlés is együtt tárgyalja.
Szívesen elidőznék a tudománypolitikai irányelvek 15 nyomtatott oldalon megfogalmazott sok konkrét elemén: az oktatás, kutatás szabadságától kezdve a szellemi élet intézményeinek autonómiáján, egyetemek és kutatóintézetek kívánatos együttműködését, nehézségeik keresett megoldásán át az állami mecenatúra pályázati rendszeréig. Erre azonban már nincs idő.
Ami a harmadik kérdést illeti, hogy a Kormány beterjeszt-e koncepciót az Országgyűlésnek a konkrét törvényjavaslatok napirendre tűzése előtt, ez általánosabb törvényalkotási döntést igényel. Számba kell venni, hogy minden jelentősebb törvényjavaslat benyújtása előtt előbb koncepciókat tárgyalunk meg, nagyon lelassul a munkánk. A konkrét esetben nincs akadálya annak, hogy a tudománypolitikai irányelveket, miként a Kormány tulajdonosi és privatizációs stratégiáját, a tisztelt képviselők rövid időn belül kézhez kapják.
Az interpellációban felvetettekre ezennel kívántam válaszolni. Bízom abban, hogy sikerült bemutatnom a tudománypolitika részterületeinek és egységének Kormányon belüli irányítását és koordinációját, kiemelnem az Országgyűlés elé kerülő vonatkozó törvények koncepcionális összefüggéseinek, konzisztenciájának fontosságát, s rámutatnom arra, hogy a tudománypolitikai irányelvek megalapozzák az érintett törvényjavaslatokat.
Kérem a tisztelt Házat, hogy válaszomat fogadja el.
