SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Minden illúzió elkerülése érdekében szeretnék annak a gyanúmnak hangot adni, a kérdésekből gondolom ezt, hogy nem kívánja elfogadni majd a válaszomat Pál László szocialista párti képviselő úr.
Pál úr interpellációjában szerintem könnyedén elvonatkoztat attól a ténytől, hogy a felszámolás sokkal korábban bekövetkezett okok egyenes következménye.
Az előzményekről egyébként Pál úrnak biztosan vannak ismeretei, hiszen azelőtt államtitkárként személyesen is foglalkozott a Videoton problémájával, és tudja nyilván azt is, hogy a Videoton problémaköre arra a piaci helyzetre vezethető vissza, hogy döntően egy agresszív hadiidipari kapacitás kiépítése, több mint 70%-ban a volt szocialista piacokra irányuló hadiipari kapacitások kiépítése volt az oka annak a piacvesztésnek, ami aztán a Videoton felszámolási eljárását elindította. Így a tartozások keletkezése, illetve a keletkezések oka természetesen – szerintem ellentétben az interpellációban megfogalmazottakkal – nem az utóbbi időre, nem az utóbbi másfél évre, hanem éppen a másfél évet megelőző időkre vezethető vissza.
Ebből a szempontból, és hogyha ez valóságos, akkor inkább azt a kérdést kellene feltenni, hogy ki a felelős azért a hibás gazdasági elképzelésért, ami egy bizonytalan és távlat nélküli szovjet piacra fejlesztette évtizedeken keresztül ezt a céget. Ki a felelős azért – teszem fel a költői kérdést –, hogy az 1980-as évek közepén nem történt meg egy határozott iránymutatás, egy határozott beavatkozás, ha úgy tetszik, ennek a cégnek az ügyeibe, amikor pedig világosan látható volt, hogy a szovjet piacok biztosan távlat nélküliek, és ezekre nem lehet cégstratégiákat gyártani. (Taps a jobb oldalon.)
Természetesen csak azért mondtam el, mert egyszerűen hibásnak tartom azt a kérdésfeltevést, ami az elmúlt másfél évtized, vagy elmúlt évtized Videoton-cselekményei kapcsán az utóbbi másfél év felelőseként próbálja föltenni mindazt a hibát, ami itt elkövetődött.
És ezek után azt gondolom, hogy válaszolhatok a konkrét kérdésekre. Először is: én azt gondolom, hogy nem tehető fel komolyan az a kérdés, hogy ma politikai döntés született Bod Péter Ákos minisztersége alatt a Videotonnál. Az volt politikai kérdés, kérem, hogy Kázmér János az MSZMP KB tagja volt, aki korábban ott volt a Videoton vezetőjeként. (Taps a jobb oldalon.) Az őt megelőző ember szintén szoros kapcsolatokban állt, ha jól tudom, rokoni kapcsolatokban is az MSZMP KB-vezetőkkel. Ezek valóban politikai döntések voltak, nyilvánvaló. És kérdésfeltevést én nem tartom másnak, mint egy előítéletnek, egy régi logika visszaköszönésének. (Taps a jobb oldalon.)
Másodszor: a külföldi tanácsadók kérdésköréről… Szóval a külföldi tanácsadók ebben az esetben két dolgot tanácsoltak: az egyik az, hogy szanálni kellene, a másik az, hogy privatizálni kellene. Mindenki egyetértett ezzel. A szanálásra azok a források, amelyek a klasszikus szocialista szanálásokat jelentették, egyszerűen nem voltak források. És szerintem ez ügyben a gazdaságvezetés az elmúlt másfél évben viszonylag helyesen járt el, hogy nem tartotta fenn azt a mély forrásátcsoportosítási folyamatot, ami megőrizte volna egyébként változatlanul a cégszerkezeteket, piac nélküli cégszerkezeteket. A privatizációra pedig ugyan ötletek voltak, de olyat, ami életképes privatizációs elképzelés lett volna, a szakértők sem tudtak hozni, és az is tény, hogy bár több kísérlet történt privatizációs eljárásra és több privatizációs elképzelés futott a döntéshozásban, az üzlet sajnos ilyen, nem jött egyszerűen össze! És emögött egy teljes piacvesztés után egyszerűen nincs más, mint egy felszámolási eljárás, és ez a felszámolási eljárás a következő ügy.
Én azt gondolom, hogy itt a felszámolási eljárás persze rendkívüli tanulságokkal jár, és persze, hogy ezt meg kell vizsgálni, és persze egyébként gazdaságtörténeti érdekesség lesz, hogy a szocialista iparosítás egyik zászlós hajója hogyan romlott el és hogyan süllyedt el, és a zászlós hajó helyén egyáltalán új felépülhet-e – de azt gondolom, itt elkapkodásról, pláne olyan elemekről, amikről képviselő úr beszélt, szó nincs. A felszámolási eljárás körébe tartozó vagyonértékesítés pályázati úton történt. A potenciális és korábbi üzletfelek, partnerek valamennyi eleme megkeresésre került, ide értve természetesen a szovjet partnereket is. Bírósági döntés indította el egyébként a felszámolási eljárást. A bíróság a szanáló szervezetet jelölte ki arra, hogy ezt lefolytassa. Az eladás pályázat és versenytárgyalás alapján történt; az ár versenytárgyaláson alakult ki; a versenytárgyaláson közjegyző volt jelen – én egyébként a versenytárgyalás dokumentumait egy egész más ügy kapcsán kénytelen voltam személyesen is megnézni, és semmi olyan jelet nem tapasztaltam, ami burkoltan eme kérdésekben a felszámolási eljárásra bármilyen negatív elemet hozott volna. Az ár nagyságáról anynyit, hogy egy piacát vesztett cég vagyona, mivel nincsen mögötte termelése, nincsen jövedelem, természetesen leértékelődik. Itt nem az eladás értékelte le adott esetben a Videoton vagyonát, hanem az a másfél évtized, amikor egy rossz piaci fejlesztés nem tud hasznosulni a piacon. Így nem az ár és nem a konkrét eljárás értékelte le a Videotont és sajnos az egész magyar ipart, hanem egy elhibázott korábbi iparpolitika.
S végül a negyedik kérdéskörre, hogy a Kormány támogatná-e… Hát itt nem ez a kérdés, azt gondolom, mert a képviselő úr nyilván tudja, hogy a magyar Parlamentnek szuverén joga, hogy valamilyen kérdésben vizsgálatot rendel el vagy nem rendel el. Egyet képviselőként szeretnék leszögezni: ha ebben az ügyben vizsgálat indul – amit a tanulságok miatt egyébként én személy szerint azt gondolom, hogy éppenséggel miért ne lehetne –, mint képviselő ragaszkodnék ahhoz, hogy a megelőző időszak történeteit is tárja fel ez a vizsgálat. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
