BETHLEN ISTVÁN (MDF)
BETHLEN ISTVÁN (MDF)
BETHLEN ISTVÁN (MDF) Képviselőtársaim! Nagyon szépen köszönöm a szót. Tudom, hogy sokan türelmetlenek. De értsük meg, hogy olyan kérdésről beszélünk, amely a fiatal magyar jogállam alapjait érinti. Nagyon komoly érvek hangzottak el, és nagyon komolyan veszem azok érveit, akik a jogállamiság alapján azt mondják: erkölcsi meggondolásokat nem lehet bevinni olyan vitákba, amelyek az alkotmányosságról és a jogállamiságról szólnak.
Ezt – hölgyeim és uraim – tulajdonképpen el lehetne fogadni teoretikusan. De Tardos Márton, az SZDSZ frakcióvezetője nagyon helyesen utalt arra, hogy úgy gondolkodjunk, hogy mi visz előre, tehát hogy lehet az igazi magyar jogállamiságot megteremteni, és gondolkodjunk praktikusan.
Hölgyeim és Uraim! Nem bármilyen században élünk, hanem a XX. században. Abban a században, amely magáról azt gondolta, hogy annyira fölvilágosult és annyira haladó, és ebben a században gyilkoltak meg sokkal több embert, mint bármelyik más századában az emberi történelemnek. Mert vérengzések és népirtások a történelemben mindig voltak. De a XX. század az a század, amely ezeket a népirtásokat és vérengzéseket jogalapra, sőt alkotmányosságra való hivatkozással tette meg.
A nemzeti szocialisták – hölgyeim és uraim – gondolják meg, a legerősebb párt voltak, demokratikus úton kerültek hatalomra. És formális jogilag, és mi itt most a formális jogról beszélünk, a jogpozitivizmus alapján a német törvények törvényesek voltak. Ezen törvények alapján gyilkoltak meg hatmillió zsidót, ezen az alapon gyilkoltak meg százezrével és millióval más, német és nem német, keresztény és nem keresztény áldozatokat. És a nemzetközi szocializmus – hölgyeim és uraim – 70 éves uralkodása alatt milliókat gyilkolt meg. Jogállami alapon, alkotmányos alapon.
Tehát végre tudomásul kell vegyük, hogy vannak olyan jogok, amelyeket épp ezért nem lehet a mindenkori többség, a mindenkori alkotmányozó többség döntésére bízni. Nem lehet kétharmados többséggel, és nem lehet az Alkotmánybíróság megválasztásával például arról beszélni, hogy az ember veleszületett jogait, például jogot az életre, vagy jogot az emberi méltóságra, többségi döntéssel változtassunk meg.
Márpedig ez történne – hölgyeim és uraim –, ha ezeket az alapvető jogokat nem ismernénk el.
Tehát a nemzeti szocialisták millióra rugó áldozatai, a nemzetközi szocialisták millióra rugó áldozatai követelik meg tőlünk azt, hogy igenis értsük meg: vannak jogok – van, aki úgy fogalmazhatja, isteni jogok, akinek ez nem tetszik, liberális alapon nyugodtan mondhatja azt, hogy természetjog, vannak olyan jogok – amikhez nincsen joga egyetlen államnak bármilyen többséggel hozzányúlnia.
Ezeket a jogokat sértették meg Németországban, ezeket a jogokat sértették meg a nemzeti szocialisták, ezeket a jogokat sértették meg a nemzetközi szocialisták, jóllehet – még egyszer hangsúlyozom – Kelsen szellemében, a jogpozitivizmus szellemében valóban törvényesen, valóban alkotmányosan gyilkoltak meg embereket. És ez történt Magyarországon is, és ez történt Salgótarjánban és Mosonmagyaróváron, és a többit nem is akarom fölsorolni. Ezt értsük meg végre: van jogunk, a XX. században ezért mindenfajta jogi döntést igenis erkölcsileg is értékelni, nemhogy jogunk van rá, kötelességünk van rá a milliós áldozatokkal és a magyar áldozatokkal szemben.
Köszönöm. (Taps a jobb oldalon és középen.)
