DÉNES JÁNOS (független)
DÉNES JÁNOS (független)
DÉNES JÁNOS (független) Képviselő Hölgyek! Képviselő Urak! Köszönöm a szót. Engedjék meg, hogy ismertessem önökkel a Kommunizmus Politikai Foglyainak és Üldözötteinek Nemzetközi Szövetsége I. kongresszusának határozatát: "Mi, Kelet-Európa országainak volt politikai foglyai és üldözöttei, akik túléltük a kommunista önkényuralmat, nem teszünk különbséget nácizmus és kommunizmus között. (Nagy taps.) Felkérjük a világ kormányait, miként elítéltük a nácizmust, ítéljék el a kommunizmust is!"
A… (A felszólaló közelében ülő egyik képviselő megjegyzést tesz.) Mondom a B-t is, uram, köszönöm a kedves segítségét. (Derültség.)
Miközben ez a kongresszus lezajlott, folyt a parlamenti vita és megteremtődött annak a lehetősége, hogy az Alkotmánybíróság ilyen döntéshelyzetbe jusson. Érdekes módon azonban az élet meghökkentő dolgokat produkál. (Zaj.) Tegnap a köztársasági elnök úr beszámolt az Alkotmánybíróság döntéséről, este a TV 2-esen az ország népe, amely a 2-est nézte, láthatta, hogy Wittner Mária által hitelesen, csont-vér valósággal közvetítette az elmúlt 45 év szörnyűségét.
A magam részéről tapasztaltam számtalan kivégzett sorstársam, hazafitársam, társadalmi társam, honpolgártársam révén a justizmordot, a jog halálát! Még a magam esetében is ugyanaz a gyilkos bíró ítélte el Wittner Máriáékat! Tekintettel arra, hogy elégtelenek a bűnüldözés, a társadalomellenesség, a nemzetellenesség rendőrségi körülményei is, hiszen a bűncselekményeknek is csak egy kis hányada sem kerül nyilvánosságra! A bűncselekményeknek csak egy kis hányada érhető tetten, és a bíróság ugyancsak gyatra eszközeivel, a jog gyatra eszközeivel csak több-kevesebb hibaszázalékkal büntethet. Ebből következik, hogy az Alkotmánybíróság intézményesen nem mondhatja ki a jog halálát, mert nem kevesebb történt az Alkotmánybíróság döntésével, mint kimondotta a jog halálát, kimondotta azt, hogy a főbenjáró, emberiségellenes, hazaellenes bűnök üldöztethetők legyenek. (Sic!)
A Parlament és a törvényjavaslat beterjesztője megfogalmazásában valami egész világra szóló, példátlan mérséklettel és humanizmussal kereste meg a jogi megfogalmazását ennek a kérdésnek. Kérem, szembe kell nézzen a társadalom vele, szembe kell nézzen vele ez a Parlament, és szembe kell nézzen vele az egész évezredes magyar jogépítmény, hogy ezt a kérdést megfelelő módon, európai szinten lezárja, és különösképpen tekintettel történelmünk különféle fordulóira és arra az abszolút társadalmi igényre, hogy egyszer s mindenkorra ennek pontot akar tenni a végére.
Hazug az a megközelítés, hogy 900 ezer párttagot akarunk felelősségre vonni. Csak a legfőbb csirkefogókat, csak a legfőbb bűnösöket, a gyilkosokat akarjuk felelősségre vonni! Ha ezzel nem néz szembe a magyar jogszolgáltatás, akkor nem lehet jogállamról beszélni. Engedjék meg, hogy miközben teljes elismeréssel hajtok fejet a köztársasági elnök úr előtt – bizonyára ő is tudja, hogy tagja volt vagy tagja is a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak. Ilyen bizottságoknak se szeri, se száma. Az elmúlt időszakban különféle vizsgálatoknak – oral historytól kezdve a POFOSZ történelmi kutatásáig, tudományos, áltudományos… se vége, se hoszsza. Kérem, ezt az utat nem igényli a társadalom. Tudjuk, kik a gyilkosaink – tudjuk, kit kell felelősségre vonni – a jogalkotás és a jogszolgáltatás dolga ebben megfelelő mértékben és közös megnyugvással döntést hozni. (Taps.)
