FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ)
FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ)
FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ) Köszönöm szépen, Elnök Úr, és köszönöm szépen képviselőtársaimnak is. Igyekszem meghálálni a bizalmat, és röviden beszélni. Csak pár gondolatot szeretnék kiemelni.
Először is elöljáróban azt szeretném mondani, én értem és tudom azt, hogy indulatokat kavar ez a törvényjavaslat és az Alkotmánybíróság döntése a Házban. Indulatokat kavar, hiszen tudom, hogy a kormánykoalíció számára is problémát jelent az, hogy végül is egy olyan törvényjavaslat mellett álltak ki, amelyet most az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősített, és tudom azt, hogy Zétényi Zsolt sokat dolgozott ezen a javaslaton, amelyről annak idején is elmondtam a parlamenti vitában, hogy nagyon határozottan nem értek vele egyet, de tudom, hogy sokat dolgozott rajta, tudom, hogy neki is problémát jelent ez, hogy alkotmányellenesnek minősítették.
Ezért kérem önöket – mivel tudom, hogy indulatok vannak –, hogy próbáljuk a józan mérlegelésünket és a hidegvérünket megőrizni ebben az ügyben.
Úgy gondolom, hogy Zétényi Zsolt hozzászólásának az indoklására nekem nem volt elég magyarázat az, hogy az Alkotmánybíróság előtt nem mondhatta el a nézeteit és az elképzeléseit. Én nem hiszem, hogy itt a napirend előtt ezt a vitát ma el kellett volna kezdenünk, máshol lesz ennek helye, majd akkor, hogyha születnek más típusú javaslatok, amelyek ezt a problémát próbálják orvosolni. Nem hiszem, hogy itt kellene mentegetni igazából a törvényjavaslatot.
Másfelől pedig abban, amit mondott Zétényi Zsolt, újra előjött egy olyan elem, ami utána már a sajtótájékoztatókon is megjelent a kormánykoalíciónak – elsősorban az MDF-nek – az érvelésében, argumentációjában, ez pedig a jogállamiságnak és az erkölcsiségnek a szembeállítása, mondván, hogy az Alkotmánybíróság döntése jogilag kifogásolható, de erkölcsileg mindenképpen elítélendő, mert erkölcsileg nem felel meg ezeknek a normáknak, amelyeket ő is felvázolt beszédében.
Én azt hiszem, hogy ez egy elég veszélyes álláspont. Azért tartom veszélyesnek, mert hogyha ezt a logikát folytatjuk, akkor ennek az lesz a végpontja, hogy a jogállamiságnak az eszméje erkölcstelen, mert az Alkotmánybíróság a döntését pontosan azért hozta meg, mert azt mondta, hogy a jogállamiságnak a normái oly fontosak, hogy abba ez a törvényjavaslat nem fér bele. Én ezt nem tartom helyesnek, és nem tartom a mostani magyarországi viszonyokban progresszívnek és mértékadónak.
Másfelől megint előjött itt az érvelésben a háborús bűnösöknek a problémája. Annak idején a beszédemben is már többször elmondtam ezt, s ugyancsak felhívtam, illetve igyekeztem felhívni a figyelmet arra, hogy alkotmányellenes lesz ez a törvényjavaslat, hogy más kategória a háborús bűnösség kategóriája. Ez az egyetlen az, amelyet nemzetközi egyezmények elismernek, és amelyet nemzetközi egyezmények leszögeznek, hogy áttöri az elévülésnek az intézményét. Ez az egyetlen, és az említett esetek, amelyekről beszélünk, nem ide tartoznak.
Nem érdemes tehát párhuzamot vonni ezzel, mert egy jogi tévedésbe esünk, máshová tartoznak a háborús és népellenes bűncselekmények.
Harmadrészt az auschwitzi anyáknak és a salgótarjáni anyáknak a könnyei mindannyiunk számára nagyon fontosak, de ezért mondtuk el annak idején, hogy az áldozat nézőpontjából kellene talán vizsgálni ezeket az eseményeket. Az áldozat nézőpontjából és megtenni mindazt, amit megtehetünk azért, hogy egyfelől a törvényes eszközökkel üldözzük azokat a bűncselekményeket, amelyek még üldözhetők, másfelől, hogy segítsük azokat, akik áldozatai voltak ezeknek a cselekményeknek.
Úgy vélem, hogy a Parlament elindult egyébként közben egy olyan úton, amelyen próbál segítséget és kárpótlást adni azoknak az embereknek, akiket elítéltek, illetve megpróbál semmissé nyilvánítani bűncselekményeket. Ez helyes út. De az az út, amelyet a Zétényi–Takács törvényjavaslat járt volna, a leghelytelenebb út lett volna, és szembenáll az alkotmányosságnak és a jogállamiságnak az eszméjével.
Végezetül csak annyit Zétényi Zsolt felfogásához, hogy nagyon könnyű dolog a bűnösöknek a megbüntetését követelni. Ez egy általánosság, és egy olyan közhely, amellyel mindenki egyet fog érteni. A probléma ott van, hogy ezt hogyan próbáljuk egy törvényben konkrétan megvalósítani. Én azt mondom, azt az álláspontot kövessük, amely egy nagyon régi jogelv, és amely arról szól, hogy inkább hagyjunk futni egy bűnöst, mint hogy egy ártatlan embert megbüntessünk. Ez a törvényjavaslat nem lett volna erre alkalmas. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
