KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Ez után a rendkívül fontos és érdekes politikai vita után én egy másik kérdésről, rendkívüli helyzetben lévő szféra, társadalmi szféra problémájáról szeretnék beszélni.
Rendkívüli az a helyzet, amelyben a magyar egészségügy van, és ez a súlyos helyzet ugyanolyan ellentmondásokat válthat és vált is ki a társadalomban, mint az a problémakör, amiről az imént beszéltünk. A rendkívüliségét ennek az állapotnak minden másnál jobban jelzi az, hogy ötvenezer ember jelent meg néhány nappal ezelőtt a Belvárosban a Népjóléti Minisztérium környékén, nem pusztán abból a nemes szándékból vezérelve, hogy találkozzanak a minisztérium vezetőivel és kellemesen elbeszélgessenek, hanem azért, mert úgy érezték, hogy nyomatékot kell adni követeléseiknek, amelyekről már néhány hét óta egyébként tárgyaltak a minisztériummal.
Ennek a helyzetnek a középpontjában elsősorban anyagi kérdések állnak, olyan kérdések, amelyeket ebben a Házban az utóbbi hetekben, hónapokban mind az országos költségvetés, mind a társadalombiztosítási költségvetés tárgyalása során sokszor felvetettünk. Akár a bérkérdésről, akár a dologi kiadások 5%-os növeléséről van szó, bármelyik problémának a megoldatlansága katasztrófába viheti a magyar egészségügyet. Ezt fejezte ki ennek az ötvenezer embernek a megjelenése.
A probléma természetesen ennél súlyosabb és összetettebb, hiszen van egy csomó nem anyagi jellegű kérdés is, ami igen erősen rontja ennek az ágazatnak a helyzetét. Néhányat megemlítve: csak az a bizonytalanság, amely egy-egy szakterületet, az ott dolgozók egzisztenciáját érinti a közeljövőben, néhány héten vagy néhány hónapon belül. Vagy a társadalombiztosítás reformjából eredő bizonytalanságok, hogy tudniillik biztosítási alapra kerül az egészségügyi ellátás. Nehezíti a helyzetet az alulinformáltság. Kérdéseikre az egészségügyben dolgozók igen gyakran nem kapnak választ, vagy semmitmondó válaszokat kapnak.
Nem kívánom itt felsorolni, az idő rövidsége miatt sem, a tünettanát annak a rendkívüli helyzetnek, amelyben van az egészségügy, hanem inkább azt mondanám el, hogy milyen megoldási utakat látunk, a szocialista frakció nevében mit tudunk javasolni a Kormánynak, hogy mit tegyen és mit ne tegyen az egészségüggyel a következőkben.
Mindenekelőtt javasoljuk azt, hogy ne kényszerítse bele a munkavállalókat egy végeláthatatlan tárgyalási sorozatba. Tisztelt Ház, nem véletlenül mondom, hiszen ennek jelei tapasztalhatók. Tegnap hallottuk, a tegnapi tárgyalás lezárásaként, hogy néhány hét óta folynak ezek a tárgyalások, mégis csak most érkeztek el a szakértői fázisba, és majd a szakértők tíz napon belül adnak valamilyen javaslatot. Hát én azt hiszem, hogy ennél már messzebbre kellett volna jutni, ha néhány hete folynak ezek a tárgyalások.
Nagyon fontosnak tartom azt, hogy ne a munkavállalóktól várják a megoldásokat. Néhány héttel ezelőtt a szociális bizottságban kaptunk egy rövid tájékoztatást a tárgyalások állásáról. Ennek lényege az volt, hogy megkérdezték a munkavállalókat, hogy ők milyen megoldást látnának. Nem az ő dolguk, nincs is hozzá megfelelő apparátusuk, nem őnekik kell ezeket a megoldásokat kitalálni.
Nagyon fontosnak tartanánk azt, hogy ne valamifajta negativizmussal közeledjünk ehhez a kérdéshez, hanem a megoldás szándékával. Ne azzal, hogy úgy sincs elérhető megoldás.
Szükségesnek tartjuk azt, hogy a Kormány állítsa össze már végre a saját álláspontját. Fogalmazza már meg végre és hozza nyilvánosságra: mi az, amit tud támogatni az egészségügyiek követeléséből, milyen mértékben, és ezt hozza tudomására az egészségügyi dolgozóknak.
Nem oldható meg, tisztelt Ház, a probléma a Parlament közreműködése nélkül. Arra kell ezért készülni, és ezt javasoljuk, hogy rövid időn belül újra kell kezdeni a tárgyalását a társadalombiztosítási költségvetésnek, új prioritásokat kell benne meghatározni, nem oldható meg oly módon, hogy a Kormány vagy annak képviselői – Népjóléti Minisztérium és a Társadalombiztosítási Főigazgatóság –, mert sokkal nagyobb a probléma, túlterjed a kompetenciájukon.
Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy adjon a tárgyalások menetéről a népjóléti kormányzat pontos tájékoztatást a szociális bizottságnak, vonja be ezekbe a tárgyalásokba a társadalombiztosítási felügyelő bizottságokat.
Anyagi kérdéseket érintve: igen gyorsan szükség lenne arra, hogy a kormányzat rendkívüli módon juttassa vagyonhoz – rendkívüli gyorsasággal – a társadalombiztosítást. Nem arról van szó, hogy ez megoldaná az egészségügyi béremelés kérdését, de adna egy nagyobb biztonságot a társadalombiztosítás gazdálkodásához.
Nagyon fontosnak tartanánk, vagy tartjuk azt is, hogy becsülje fel a Kormány és a társadalombiztosítás, hogy milyen mértékben hajthatók be a társadalombiztosítási tartozások, és a behajthatóság határáig adjon rá garanciát az állami költségvetés. Gondoskodjék aztán ő a maga sokkal nagyobb eszközeivel arról, hogy ezek a kintlévőségek behajthatók legyenek.
Mindezek alapján azt javasoljuk, hogy a parlamenti pártok, a Parlamentben működő pártok a kormányzattal együtt közösen keressék a megoldását annak a válságnak, amelyben ma a magyar egészségügy van.
Köszönöm a szót, Elnök Úr. (Taps.)
