HAVAS GÁBOR (SZDSZ)
HAVAS GÁBOR (SZDSZ)
HAVAS GÁBOR (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Az idei címzett és céltámogatások odaítélése kapcsán egy speciális összefüggésről szeretnék beszélni, de azt hiszem, hogy ez a speciális összefüggés rávilágít sok mindenre az egész céltámogatási rendszer anomáliáival kapcsolatban.
Bizonyára képviselőtársaim előtt is jól ismert, hogy mi volt az elmúlt évtizedekben a magyar kistelepülések, aprófalvak sorsa. Képviselőtársaim is jól tudják, hogy milyen, még az átlagosnál is nagyobb csapást jelentett ezeknek a településeknek az erőszakos téeszesítés, hogy hogyan sorolták őket C, majd szerepkör nélküli kategóriába, hogy hogyan jár ez azzal a következménnyel, hogy megfosztották őket minden intézményüktől, hogy elzárták őket az infrastrukturális fejlesztés minden lehetőségétől, és hogy valósággal gyarmati sorba taszították őket. Az is nyilván közismert, hogy ennek következtében hogyan kényszerültek elvándorlásra ezekről a településekről az értelmiségiek, illetve azok a korábban köztiszteletnek örvendő gazdák vagy ahogy a Dunántúlon hívták őket: pógárok, akik korábban mértékadó személyiségei voltak a helyi közösségnek, és végül hogy hogyan kényszerültek ott maradni azok, akik nem tudták előteremteni az elköltözéshez szükséges igen jelentős tőkét, tehát a szegények, illetve azok az idősebbek, akik már képtelenek voltak változtatni.
Az is nyilván közismert, hogy a nyolcvanas években ezeknek a településeknek a nagy részén már olyan rossz minőségű volt az ivóvíz, emberi fogyasztásra oly mértékig alkalmatlan, hogy műanyag zacskókban vitték ezeknek a falvaknak a boltjaiba a vizet, hogy legalább a csecsemők és a kisgyerekek ne szenvedjenek súlyos egészségkárosodást.
Az önkormányzati törvény megalkotása ezeknek a községeknek egy óriási lehetőséget jelentett arra, hogy végre kezükbe vegyék a sorsuk irányítását, és talpra állhassanak. Azonban ez az egy feltétel önmagában nem volt elegendő, hiszen a vázolt okok következtében olyan mérhetetlenül hátrányos helyzetből indultak, hogy további komoly segítségre volt szükségük ahhoz, hogy az önkormányzati törvény adta lehetőséggel élni tudjanak. A vázolt okok miatt nagyon nehezen álltak fel ezekben a községekben az önkormányzatok, még nehezebben alakultak meg a jegyzőségek, és sokszor bizony nem sikerült megfelelő tudású szakembereket szerezni; kompetenciahiány, a közigazgatási tapasztalat hiánya hátráltatta a működést a választásokat követően.
Igaz, hogy ennek a most tárgyalt céltámogatási rendszernek nem kifejezetten feladata ezeknek a hátrányoknak a megszüntetése. Tavaly a céltámogatási vitában Morvay államtitkár úr meg is fogalmazta, hogy a területi aránytalanságok kiegyenlítését más programok hivatottak elősegíteni, de azt gondolom, hogy azért arra nem volna feltétlenül szükség, hogy ez a céltámogatási rendszer egyes önkormányzatokat kifejezetten a csőd szélére sodorjon, és hátrányaikat még tovább növelje ahelyett, hogy azok csökkentésében játszana szerepet.
Ugye, mint utaltam rá, az ivóvízellátás, illetve az ivóvíz-gazdálkodás kulcsproblémája ezeknek a településeknek. Ezek után megvizsgáltam, hogy a mostani előterjesztésben például a vízgazdálkodás, egyedi ivóvízellátás kategóriájában a visszautasított pályázatokat benyújtó önkormányzatok összetétele milyen. Összesen 106 önkormányzat szerepel ezen a listán. A 106 önkormányzatból 77 volt társközségi státuszú település, 80-nak a lélekszáma nem haladja meg az 1000 főt.
További részletezés alapján megállapítható, hogy a 106 községből 60 Borsod megyei település, tehát olyan településekről van szó, amelyeket egyszerre sújt a válságövezeti helyzet és a települési kategóriából eredő hátrány. További 14 Somogy megyei apró település, még véletlenül sem a Balaton parti sávból, hanem belső Somogyból. További 11 Baranya megyei település, érdekes módon megint csak az elmúlt évtizedekben leginkább sújtott hegyháti körzetből, 7 település pedig Szabolcs-Szatmár megyei.
Az hiszem, ezek az arányok, amelyeket itt most felsoroltam, nem írhatók a véletlen számlájára.
Abban, hogy ezek a pályázatok elutasításban részesültek, nyilván szerepet játszik a tapasztalatlanság, az a fajta kompetenciahiány, amelyre utaltam, de szerepet játszik a céltámogatások pályázatával kapcsolatos előkészítésnek mindaz az anomáliája, amelyre Wekler Ferenc képviselőtársam az imént utalt. Szerepet játszik az, hogy néhány nap alatt, kapkodva kell benyújtani a pályázatokat, hogy például tavaly január 29-én jelent meg az a belügyminisztériumi közlemény, amelyet figyelembe véve kellett február 22-ig benyújtani a pályázatokat. És természetesen szerepet játszik valamilyen mértékben – néhány pályázat esetében nyilván – az önkormányzatok önáltatása is, hiszen ezeknek a településeknek egyszerűen nincs annyi anyagi forrása, hogy bizonyos támogatásfajtáknál az előírásoknak megfeleljenek, tehát például, hogy 50%-os saját hozzájárulást biztosítsanak, hiszen bizonyos esetekben ez azt jelentené, hogy a teljes évi költségvetésüknek, amely 5-6-7 millió forint, legalább a felét, de néha többet kellene erre a célra fordítani, tehát aközött választhatnak csak, hogy teljesen eladósodnak, vagy pedig nem részesülnek ebben az infrastrukturális fejlesztésben. Ez esetben viszont egyáltalán nem teljesülhet az az önkormányzati törvényben rögzített terv, mely szerint 1994-ig minden magyar települést el kell egészséges ivóvízzel látni.
Hogy mit jelenthet ez egyes önkormányzatok számára, az adott kategóriában lévő önkormányzatok számára, arra hadd mondjak el egy konkrét példát azért, mert úgy gondolom, hogy a céltámogatások jelenlegi benyújtási és elbírálási rendszere azokat a szempontokat, amelyek ebben a példában megvilágosodnak majd, egyáltalán nem tudja figyelembe venni, és így – mondom – katasztrófális helyzetbe sodorhat településeket.
A példámban szereplő község egy 300 lelkes észak-borsodi falu, amely a 60-as évek közepétől egészen az önkormányzati választásokig társköz-ségi státuszban volt. Az önkormányzat a legnagyobb nehézségek árán jött csak létre. A tavalyi évben – nem sokkal a megalakulás után – vízhálózat-bővítésre adtak be pályázatot. Megjegyzem, hogy – itt nem részletezendő okokból – akkor még ennek a községnek jegyzősége sem volt, ügyeit szívességből a korábbi tanácsi székhely jegyzősége intézte, amelytől a korábbi rossz tapasztalatok alapján mindenáron el akartak szakadni. A polgármesternek pedig – a frissen választott polgármesternek – az ég világon semmilyen közigazgatási tapasztalata nem volt.
Így történhetett meg, hogy egyetlen picike kis bürokratikus feltételnek a pályázat nem tudott megfelelni: nem tudták mellékelni az úgynevezett létesítési vízjogi engedélyt, csak az elvi vízjogi engedélyt. Ugyanakkor a pályázatban jelezték, hogy a kérelmet már benyújtották a megyei vízügyi igazgatósághoz, és hogy mihelyt megkapják az engedélyt, azt azonnal csatolni fogják. Ennek ellenére ebbe az egyetlen kis hibába – hogy úgy mondjam – kapaszkodva pályázatukat a Belügyminisztérium az elutasításra javasoltak közé sorolta, és ezt a Parlament megerősítette.
Én akkor beadtam egy módosító javaslatot, amelyet azonban az akkori kialakított rendszer alapján egyáltalán, érdemben nem is bíráltak, így nem kerülhetett mérlegelésre az, hogy vajon ebben az esetben – a rendkívüli körülményeket figyelembe véve – el lehet-e tekinteni attól a kis hibától, ami történt. Hozzáteszem, hogy amikor én a módosítást beadtam, már mellékelni tudtam a létesítési vízjogi engedélyt.
A polgármester nyilván, ha tudta volna, hogy milyen súlyos következményekkel jár ez a hiányosság, talán kipréselte volna időben a megyei igazgatóságból az engedélyt, de nem tudta, sőt annyira bízott a céltámogatás megkapásában, hogy 900 ezer forintos OTP-hitelt vett fel. Pályázatát – mint mondtam – elutasították, majd az ÁSZ a nyáron – a Parlament felhatalmazása alapján – megvizsgálta ennek a pályázatnak az ügyét, és többek között megállapította, hogy a céltámogatás igénylése a vonatkozó közlemény szerinti formai követelményeknek is megfelelt a pályázat elbírálásának időszakában.
Ennek ellenére azt a pályázatot a közé a 144 pályázat közé sorolták, amelyekről megállapították, hogy a költségvetési törvény előírásainak megfelelt, de a BM közleményében megszabott, szigorított feltételeknek nem – ennél fogva idén sem részesülhet, pótlólag sem a céltámogatásból.
Időközben maga a létesítmény elkészült, a műszaki átadása megtörtént, tehát idén új pályázatot az önkormányzat már nem adhatott be. Ezzel szemben az év végén ki kellett fizetnie a 900 ezer forint kamatokkal növelt összegét, összesen 1 millió 170 ezer forintot. Ennek következtében az idei költségvetést csak úgy tudták elkészíteni, hogy ott 780 ezer forint forráshiány mutatkozik, de ennek ellenére nem tudja azokat a feltételeket sem produkálni, amelyek az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű települések pályázatára följogosítaná őket.
A vázolt okok miatt nem tudta teljesíteni azt a követelményt sem ez az önkormányzat, hogy a Népjóléti Minisztériumtól felvett 370 ezer forintos központi nevelési segély kerethez a maga azonos nagyságú részét hozzátegye. Így most az a veszély is fenyeget, hogy ezt a 370 ezer forintot is vissza kell fizetni. Tehát a céltámogatás elmaradásával akkora veszteség érte ezt a települést, mintha mondjuk a központi költségvetés hiánya – egy bürokratikus intézkedés következtében – az egyik napról a másikra 150 milliárd forinttal növekedne, és mindez a hátrány egy olyan községet ért, ahol a 30 nyugdíjas korú lakó egy főre vetített átlagnyugdíja még az 5 ezer forintot sem éri el, hiszen sok asszony csak tsz-járadékot vagy házastársi pótlékot kap; ahol a 174 aktív korú közül összesen 11-nek volt decemberben munkaviszonya, további 35-en kaptak munkanélküli segélyt, és a többi 128 aktív korú az ég világon semmilyen ellátásban nem részesült; és ahol azóta tovább romlott a helyzet, hiszen néhányan kifutottak a munkanélküli járadékból, és újabb 3 ember vesztette el a munkaviszonyát.
Tisztelt Ház! Itt már a céltámogatások kapcsán rengeteg indulat szabadult el. Volt itt minden: kétszer benyújtott, azonos szövegű törvényjavaslat, presszió a kormánypártok képviselőire, hogy a Kormány akarata szerint szavazzanak, a szomszéd gombjának nyomkodása és a gombnyomkodás kapcsán különböző, egészen messzire vezető összeesküvési elméleteknek az előterjesztése. Csak valahogy arra nem jutott idő, hogy ezeket az általam vázolt problémákat elemezzük, és ennek megfelelően próbáljuk tökéletesíteni ezt a céltámogatási rendszert.
Tisztelt Ház! Az 1980-as években a különböző ellenzéki csoportok egyaránt szellemi atyjuknak tekintették Bibó Istvánt. Bibó Istvánnak pedig kedvenc mondása volt az a – sajnos, már nem emlékszem, hogy Bethlen Gábortól vagy Báthori Istvántól származó – idézet, hogy: "az politikához, az ideológiához nem tudunk, az dolgot magát nézzük".
Tisztelt Ház! Én azt hiszem, hogy el kéne döntenünk, hogy "az dolgot magát nézzük", és amenynyire egy ilyen céltámogatási rendszeren belül lehetséges, például enyhíteni akarunk valamit az általam elemzett települések nagyon súlyos hátrányain, vagy a bürokratikus jogszabályok mögé bújva azon vagyunk, hogy minél több önkormányzat pályázatát tagadhatjuk meg. Ha az előzőt választjuk, akkor egy olyan céltámogatási rendszert kell kialakítani, amely az általam vázolt szempontokat bekalkulálja. Választhatjuk persze az utóbbit is, de azt hiszem, hogy ebben az esetben nem lehet nyugodt a lelkiismeretünk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
