KIRÁLY ZOLTÁN (független)
KIRÁLY ZOLTÁN (független)
KIRÁLY ZOLTÁN (független) Tisztelt Ház! Könnyű helyzetben vagyok, mert Zsigmond Attila már hivatkozott az 1988-as, hasonló témában folytatott parlamenti vitára, amely vitában magam is részt vettem és magam is fölszólaltam.
Akkor, 1988-ban, hét hónapos felkészülés után, amikor politikai-szakmai nézőpontokat tanulmányoztam, amikor vízügyi és ökológiai, környezetvédelmi szempontokat tanulmányoztam, volt időm végiggondolni a véleményemet és a döntésemet ez ügyben, és annak részben '88 júniusában, a nagymarosi munkálatok felfüggesztésére vonatkozó javaslatommal, illetve '88 októberében a "nem" szavazattal nyomatékot és hangot is adtam.
Nyilvánvalóan akkor is az motoszkált bennem, ami egy kicsit talán most is előtérbe kerülhet a vita nyomán – és került is. Egyrészt, mint egy meghaladott politikai kurzus jelképét, nem lehet és nem szabad elfogadni Bős–Nagymarost, és nem lehet elfogadni – számomra legalábbis elfogadhatatlan – vízierőműként. A véleményem, több mint három esztendő után, nem változott meg – ily módon magam is mindazokkal egyetértek, akik ennek a létesítménynek a teljes megszüntetését, és netán még, végszükség esetén, az államközi szerződés felbontására vonatkozó kemény, következetes és konzekvens tárgyalásokat szorgalmazzák és javasolják.
Nem akarok tehát itt véleményt mondani – hiszen, mondom, nem változott – hanem egy aggályomra és fájdalmamra szeretnék inkább figyelmet fordítani, arra, hogy nagyon kevesen vagyunk a teremben most – talán ha százan –, és nagyon kevesen voltunk – tán ugyanennyien – egy héttel ezelőtt, amikor ugyancsak erről a napirendi pontról tárgyalt az Országgyűlés. Nagyon kevesen hallgatták mindazokat a hozzászólókat, akik között többek között Pap János képviselő úr érzékletesen vázolta, hogy milyen nézeteltérések, véleménykülönbségek feszülnek a Kormányon belül ez ügyben – és amelyekről most, hellyel-közzel hangot és támpontokat is kaphattunk a mai vitában –, de nagyon kevesen hallották Katona Tamás államtitkár úr okos és higgadt érvelését is. Engem az zavar és az bánt, hogy egy ilyen horderejű kérdésben – amely döntés következményeként valóban politikai feszültségekkel lesz terhes netán a magyar–cseh és szlovák kapcsolatrendszer, jószomszédi viszony, amikor ennek a következményeként esetleg hosszadalmas nemzetközi procedúra és jogvita nyomán egy nemzetközi bíróság dönthet majd az ügyben, vagy amelynek következményeként netán, a második világháborút követő békeszerződések, a helsinki záróokmány ellenére esetleg megváltozhat a magyar államhatár – a képviselői felelősség, illetve a képviselői felelőtlenség úgy nyilvánul meg, hogy mindössze száz egynehányan ülnek a Parlament padsoraiban.
Csak ennyit szerettem volna elmondani. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalról.)
