HAJDÚ ISTVÁNNÉ, DR. (FKgP)
HAJDÚ ISTVÁNNÉ, DR. (FKgP)
HAJDÚ ISTVÁNNÉ, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A törvénytervezet megítélésünk szerint mind szerkezetében, mind tartalmában lényeges előrelépést jelent az 1964. évi II. törvényhez képest. Korábbi hírközlési és ezen belül postai rendszerünket a monopóliumok túlsúlya, a szolgáltatási–szerződéskötési kötelezettségek és a közvetlen államirányítási rendszer jellemezték. A társadalmi és gazdasági rendszerünkben bekövetkezett és ismert változások mind a termelés, mind pedig a szolgáltatások területén új szabályozást igényelnek. Ezért vált szükségessé, többek között, a mostani, új postatörvény megalkotása is.
A törvényjavaslat célkitűzésével a Független Kisgazdapárt messzemenően egyetért. E szerint az új szabályozás célja a postai szolgáltatások vállalkozásszerű ellátásának segítése, és a szolgáltatások színvonalának javítása. Ha ugyanis az Európai Közösséghez akarunk csatlakozni, akkor postai szolgáltatásunk színvonalát is és a tevékenység egészének korszerűsítését is ennek megfelelően kell továbbfejlesztenünk. Olyan piackutatási tevékenységet kell folytatnunk, amely feltárja az ügyfelek által igényelt szolgáltatások választékát és összetételét, tehát fejlesztési koncepciónkat egyrészt a piaci, a keresleti igényeknek megfelelően, másrészt az Egyetemes Postaegyesület Alapokmányát aláíró országok koncepciójával összhangban kell végrehajtani.
Helyeseljük továbbá a törvényjavaslat azon törekvését, hogy a szabályozásba új elemeket kíván bevinni. Ezek közül a következőket – mint lényegeseket – emelném ki.
A javaslat, az 1964-es postatörvénnyel szemben, a posta működését szűkebben fogalmaza meg: nem szerepelteti a távközlést, a rádió- és televízióműsor-szórást és a hírlapterjesztést – ezekről külön törvényekben fogunk rendelkezni. Ezzel szemben új postai szolgáltatásként megjelent a távmásolat. Mindez megfelel a nemzetközi tendenciáknak: például Angliában a század elején már leválasztották a postáról a távközlést, és a nyugat-európai fejlett országokban már széles körben elterjedt a távmásolat – ezért nekünk is fel kell készülnünk e hálózatba történő szerves kapcsolódásra.
Új eleme a törvénytervezetnek, hogy a korábbi merev, szervezetcentrikus szabályozás helyett tevékenységcentrikus szabályozásra tér át, amely megfelel a versenysemlegességet biztosító piacépítés, az irányítás és ellenőrzés korszerűsítésének.
Egyetértünk továbbá a törvénytervezet azon törekvésével, hogy jelentősen korlátozza az állami monopóliumot, megjegyezve, hogy természetesen bizonyos tevékenységek – például a bélyegkiadás, nemzetközi levélküldemény-forgalom, pénzküldemények – állami monopóliumban tartása feltétlenül szükséges. Az indokolatlan monopolhelyzet megszüntetése viszont a valódi piaci viszonyok érvényre juttatásának az előfeltétele.
A törvénynek biztosítania kell továbbá, hogy az infrastruktúra fontos részét képező postai szolgáltatásokhoz mindenki, az egész ország területén hozzájuthasson – ahogy azt Horváth képviselőtársam is megjegyezte az előbb. Ennek érdekében új fogalomként vezeti be a törvényjavaslat az "alapellátást"-t. Meghatározza az alapszolgáltatások körét, és ezekből azt a mértéket, amelyet alapellátásként az állam garantál. Az állam ellátási kötelezettségének és felelősségének fenntartása, különösen az elmaradott térségi területeken, nagyon fontos.
Végül, a törvényjavaslat új elemeként jelentkezik a koncessziós rendszer bevezetésének a lehetősége. Szerintünk a koncessziós lehetőségekhez, illetve a koncesszió ilyen szabályozási módjához rövid távon a posta területén túlzott várakozásokat talán nem célszerű fűzni. Valljuk ezt akkor is, ha gondolom, sőt, biztos vagyok benne, hogy ez a továbbiakban is esetleg vitáknak fog helyet adni.
Ezen általános megjegyzések után a továbbiakban három kérdéskörre összpontosítjuk hozzászólásunkat.
Először: a törvényi szabályozás egyik alapkérdése a koncesszió, illetve a hatósági engedély birtokában végezhető szolgáltatások megosztására térnék ki részletesebben, és ezekhez fűzünk kritikai megjegyzéseket.
A törvény preambuluma, mint már szó volt róla, leszögezi, hogy a postai szolgáltatások vállalkozásszerű ellátásnak segítését és a szolgáltatások színvonalának emelését szolgálja a szabályozás. Ezt a célt úgy igyekszik elérni a törvénytervezet, hogy a postai csomag és távmásolat felvételét, továbbítását, kézbesítését liberalizálja, e szolgáltatások ellátásához csak hatósági engedély szükséges, míg a levélpostai küldeményekhez, valamint a postautalványhoz tartozó szolgáltatásokat – amiket a törvény alapszolgáltatásnak tekint – csak az e célra alapított állami többségi tulajdonú gazdálkodó szervezet, és a koncessziót elnyerő társaság végezhet. Mindez óriási előrelépésnek tűnik a totális monopóliummal szemben. Koncessziót viszont – és ez nagyon lényeges – csak az összes alaptevékenységre kiterjedően lehet kapni. Területileg pedig az egyes városok, a kifejezetten jól fizető helyek eleve kizáratnak ebből a körből.
Ez az elv a közszolgáltatás ellátásának kötelezettségével együtt védhető, viszont megkérdőjelezhető a jelzett területen a koncesszió értelme. Az ezen az alapon történő koncessziókiosztás következtében az eddigi totális monopólium helyett több helyi monopólium keletkezik, alacsonyabb árakra, a minőségi munka és a szolgáltatások javítására, új szolgáltatások bevezetésére semmi sem fogja ösztönözni a vállalkozókat.
A postai szolgáltatások területén nem indokolható a koncesszió – legalábbis jelenleg – a nagy mértékű beruházások, fejlesztések szükségességével sem, mint az a távközlés területén érvényes, ahol, igenis, a koncessziónak nagyon nagy lehetősége és szerepe van.
Tudomásunk szerint a belföldi levélposta tekintetében a világon mindenütt a nemzeti postavállalat az egyedüli közszolgáltató, szó sincs koncessziós vállalkozásról. Más kérdés, mit értünk levélposta-szolgáltatáson, mert ez a szolgáltatáscsoport a legkülönbözőképpen bővíthető és szűkíthető tartalmában. És itt érkeztünk el második gondolatkörünkhöz, amelyre részletesebben kitérek, nevezetesen az alapszolgáltatások és az értéknövelt szolgáltatások kérdéséhez.
A törvény ugyanis nem kezeli az értéknövelt szolgáltatások kategóriáját, holott a mellékletben a fogalom magyarázata részletesen megtalálható. Márpedig az értéknövelt szolgáltatásokat a világon mindenütt liberalizálják, tehát megnyitják a piac előtt. A törvénytervezet szerint viszont erről szó sincs, mivel mindenféle levélpostai küldemény felvételét, továbbítását, kézbesítését alapszolgáltatásnak tekinti, függetlenül attól, hogy a felvétel, a továbbítás és a kézbesítés milyen feltétellel és milyen határidővel történik.
Azt javasoljuk tehát, hogy az alapszolgáltatásként értelmezett levélpostai szolgáltatásokat szűkebben definiáljuk, például: "általános vállalási feltételek szerint felvett, továbított és kézbesített közönséges levél." Az általános vállalkozási feltételeket pedig a törvény végrehajtási rendelete majd rögzíti.
A javasolt szűkebb értelmezés lehetővé tenné, hogy olyan vállalkozók is felszínre léphessenek, akik mozgékonyságuknál fogva vállalnák a helyi levélküldemények aznapi, illetve a helyközi levélküldemények másnapi kézbesítését.
Ez különösen a légi közlekedés újraindulásával, mármint a belföldi légi közlekedés újraindulásával egyáltalán nem lehetetlen és még a telefax elterjedése mellett is lenne rá reális igény. A levélpostai küldeményekkel különleges szolgáltatásokat is lehetne vállalni, például levélpostai küldeményhez kapcsolódó virágküldő szolgáltatást, ami tovább szélesítené a palettát.
Az értéknövelt szolgáltatások ellátását postahatósági engedélyhez lehetne kötni és minden vállalkozót beengedni a piacra, akinek valami jó ötlete van a szolgáltatás minőségének fejlesztésére.
Természetesen a Magyar Posta is vállalkozhatna a teljes szolgáltatási palettán és az ország egész területén. Csak ilyen körülmények között indulhatna meg az egészséges verseny a postaszolgáltatások területén, és ez a megoldás felelne meg a preambulumban megfogalmazott szándéknak is.
Végül még egy hiányosságra szeretnék utalni. A törvénytervezet miért csak koncessziót említ és miért nem lát lehetőséget a korábban bevált postamesteri rendszer párhuzamos alkalmazására is? Ennek nálunk, Budapesten és vidéken is régi hagyományai vannak, s úgy tudom, hogy zökkenőmentesen működött ez a rendszer a háború előtt.
Bár az 5. § (2) bekezdése tartalmaz valami hasonlót koncessziós településellátásra, ez mégsem ugyanaz – a kistelepülés kis postahivatalát így nem lehet nagyobb részben működtetni. A postamesteri rendszer ugyanakkor rugalmasan kezelte annak idején különösen a kisebb településeket, ahol a teljes állami jelenlét csak ráfizetéses lett volna.
Összefoglava: a törvényjavaslat a hatályos törvényhez képest jelentős előrelépést mutat és módosító javaslatokkal elfogadásra ajánljuk. Köszönöm szépen. (Taps.)
