HORVÁTH JÓZSEF, DR. (MDF)
HORVÁTH JÓZSEF, DR. (MDF)
HORVÁTH JÓZSEF, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Amikor készültem e törvény vezérszónoki feladatára, a magam számára egy jó meg egy rossz hírt kellett megfogalmaznom. Rossz hír, hogy a miniszteri expozé után kell szólnom, mert ez egy elég hálátlan feladat. Jó hír, hogy reményeim szerint a postatörvény nem az a törvény, amelyik mély politikai vitákhoz vezet, és bízva az előterjesztőben is, biztos vagyok benne, hogy az esetleges viták is ésszerű kompromisszumokkal megoldást fognak találni.
Az önök számára is van egy jó meg egy rossz hírem. A rossz, hogy valószínűleg ismétléseket is felfedeznek a mondandómban, hisz ugyanarról a törvényről valamelyest azonos szemlélettel fogok beszélni. A jó, hogy ennek függvényében megpróbálok rövid lenni.
Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt időszakban több felmérés, elemzés és nemzetközi összehasonlítás készült hazánk infrastrukturális állapotáról, a fejlesztések szükségességéről és lehetőségeiről. A múltbéli fejlesztési lemaradásokkal, ezek következményeivel kapcsolatos megállapítások a postaforgalomra fokozottan érvényesek. Ezt mindenki tudja, de még inkább tapasztalja. Épp ezért a postatörvény szükségességéről és a mihamarabbi elfogadásáról azt hiszem, senkit nem kell meggyőznöm.
A postáról és a távközlésről szóló 1964. évi II. törvény felülvizsgálata és a tárgykör újraszabályozása több éve napirenden van. A szociális piacgazdaság kiépítésének feltétele, hogy funkcionálisan különüljön el az állam szabályozó és vállalkozói feladata, és ez jelenjen meg megfelelő szervezeti elkülönülésben is.
Magyarországon ennek érdekében a szükséges lépések megtörténtek. Elvált egymástól a postai és távközlési tevékenység, és a hatósági feladatokat ellátó Magyar Postától ezek a minisztériumhoz, illetve az e célra létrehozott Postai és Távközlési Felügyelethez kerültek. Az új postatörvény kell, hogy megteremtse azokat a jogszabályi feltételeket, amelyek között a postai szolgáltatások a szükséges mértékben, versenyhelyzetben korszerűen fejlődhetnek a nemzetgazdaság és a fogyasztók javára.
Ezek a nagyarányú változások szükségessé teszik az állam szerepének újragondolását a postai szolgáltatásokban. Az állam elsősorban úgy garantálhatja a szolgáltatások adott, illetve javuló színvonalú teljesítését, hogy megfelelő jogi, közgazdasági és vállalkozói környezetet teremt a postai szolgáltatás széles körű igénybevételéhez. A postai szolgáltatási hálózat egyben egy világhálózat része is, amelyben nemzetközi egyezményekkel garantálják a világ valamennyi országában az azonos szolgáltatások lehetőségét.
A fejlett európai országok környezetében Magyarországon is szükségszerű cél az ország postai szolgáltatási képességének javítása olyan színvonalra, amely Közös Piacban tagságunkat feltételezve az évtized második felében felveheti a versenyt az európai szolgáltatókkal. Ezt a célt jól szolgálják azok az alapelvek, amelyeket az Egyetemes Postaegyesület 1989. évi washingtoni kongresszusán a tagországok, így közötte Magyarország is elfogadott. Az akcióprogramban megfogalmazottak szerint felkérték a kormányokat, hogy olyan irányban korszerűsítsék az irányítási rendszert, amely hozzásegít az önálló postai gazdálkodási feltételek kialakulásához. Ösztönözni kell az országok postáit a piac alaposabb föltárására, megismerésére, és ennek talaján ösztönözni megfelelő üzleti stratégia kialakítására, és elősegíteni az igények, elsősorban a szolgáltatások minőségének javítását, a lehető legkisebb anyagi ráfordítások mellett.
Tisztelt Országgyűlés! A törvénytervezet a lakossági szolgáltatások választékának bővítésére irányuló általános társadalmi igény mellett figyelembe vette a vállalkozói oldalon egyre jobban élénkülő érdeklődést és szolgáltatási készséget is. Ezeket az érdekeket csak a szolgáltatások folyamatosságát, biztonságát, a versenyegyenlőséget garantáló törvényi szabályozással lehet összehangolni és megteremteni.
A postai tevékenységek törvényi szabályozásánál elkerülhetetlen a tevékenységek egy részének kizárólagos állami, kincstári monopóliumban tartása. Ide tartozik a bélyegkiadás, valamint a nemzetközi levélküldemény-forgalom ellátása. Ezeket a tevékenységeket még koncesszió útján sem gyakorolhatja más. Ezt a törvény pontosan megfogalmazza.
Ugyancsak indokolt, hogy jellegüknél fogva a levélküldeményekkel, valamint a pénzküldeményekkel kapcsolatos szolgáltatások is elsődlegesen állami feladatot képezzenek.
A törvény foglalkozik a koncesszió lehetőségével. A magyar viszonyok között a koncessziós törvény nyomán célszerű a versenyeztetés esélyeként, annak értelmes alkalmazását feltételezve – általában: ellátást bővítő, színvonalat javító vagy árat csökkentő eredmények érdekében – az állam a vállalat mellett koncessziós pályázat kiírásának lehetőségét is megteremteni és alkalmazni. A törvény ezt is pontosan szabályozza.
Tisztelt Országgyűlés! A törvénynek biztosítania kell, hogy az infrastruktúra fontos részét képező postai szolgáltatásokhoz Magyarország területén mindenki hozzájuthasson. Ennek érdekében határozza meg a törvényjavaslat az alapszolgáltatásokat, s az alapszolgáltatások kötelező körét, illetve ezekből azt a mértéket, amelyet alapellátásként az állam garantál.
A hatályos postatörvény nem határozza meg a szolgáltatások kötelező minimumát. A piacosodó gazdaságban az állami preferenciák csökkenésével, a Magyar Postavállalat különválásával és önálló gazdálkodása körében nem bízható pusztán a vállalat belátására, illetve a mindenkori gazdasági adottságokra az alapellátás.
A törvényjavaslat egyik célja kell, hogy legyen az alapszolgáltatások, és ezen belül az alapellátás fokozott garanciáinak megteremtése. Másik célja az indokolatlan monopóliumok megszüntetése és a valódi piaci viszonyok érvényre juttatása. Ennek megfelelően a törvény nem vonja hatáskörébe a hírlapterjesztést, ezzel ez a monopólium mind az előfizetéses, mind az árusítás útján történő terjesztésre vonatkozóan megszűnik. Ez összhangban van a kiadói szabadsággal, amelyet a hatályos sajtótörvény is deklarál, de méginkább fontos az, hogy a hírlapterjesztés szabályozását az új sajtótörvény tartalmazza majd.
A csomagszolgáltatás, a jelenlegi szabályozással azonos módon, nem tartozik a monopóliumok körébe. Nem csoda, hiszen ezen a területen már ma is több szolgáltató működik, és a nemzetközi tendenciáknak megfelelően Magyarországon sem indokolt kizárólagos postai tevékenységként kezelni.
Természetesen mind a hírlapterjesztést, mind a csomagszolgáltatási tevékenységet a ma is működő állami posta továbbra is ellátja, illetve elláthatja piaci verseny alapján.
A postai szolgáltatások teljeskörűségét szolgálja a tervezet azon rendelkezése, hogy az alapszolgáltatást ellátók, arra vállalkozók valamennyi más postai szolgáltatást is kötelesek egyidejűleg igény és lehetőség szerint ellátni.
Tisztelt Országgyűlés! Megítélésem szerint a most elmondottak a törvény leglényegesebb elemei. Minden további szabály ezeket az elveket szolgálja. A törvény erénye, hogy a postákkal szemben támasztott monopolisztikus igények és a versenyhelyzet kialakításának igénye közötti vékony pallót megtalálta.
A törvény pontos elhatárolást alkalmaz a kizárólagos állami tevékenységek, a koncesszióba adható állami tevékenységek és a versenyszférába tartozó tevékenységek tekintetében.
A másik, ugyanilyen fontos, sőt az állampolgárok számára fontosabb alapelv az ellátási kötelezettség kimondása.
Ezek azok a pontok, ahol semmiképp nem lehet engedni a pillanatnyi könnyebb megoldások csábításának, így a monopólium szélesebb körű fenntartása, illetőleg az alapellátás gazdasági indítékú csökkentése esetleges felmerülő igényének. A postai szerződések feltételei, a kártérítés szabályai és a postai hatósági eljárásra vonatkozó szabályokat annyiban kívánom érinteni – miután miniszter úr kimerítően érintette –, hogy megítélésem szerint a magyar jogrendszerhez igazodóan a hatályos jogszabályoknak megfelelő a törvénytervezet.
Az alapszolgáltatások körében a lakossági igények, az önkormányzati településfejlesztési programok összehangolása és a későbbi fejlesztések egyszerűbbé tétele érdekében a törvényjavaslat előírja, hogy a postai szolgáltatásokhoz szükséges létesítmények, berendezések elhelyezési lehetőségeit a településfejlesztési programok elkészítésénél figyelembe kell venni. Én magam ezzel teljes mértékben egyetértek, viszont arra kérem a képviselőtársaimat, hogy ezt a kérdést alaposan vitassuk meg, hisz az önkormányzatokat érinti, és kötelező jellegű feladatot ír elő.
Tisztelt Ház! Röviden ennyiben kívántam összefoglalni a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának véleményét a postatörvényről.
Engedjenek meg egy személyes gondolatot. Az egyetemen volt egy kedves tornatanárunk – itt a teremben egyébként többünknek –, aki foci közben nem azt értékelte elsősorban, hogy ki vagy melyik csapat rúgja a gólokat, hanem mindig azzal biztatott vagy dorgált bennünket, hogy jó volt-e a koncepció, amit alkalmaztunk vagy nem volt jó.
Én is úgy gondolom, elsősorban azt kell eldöntenünk, a postának, a postatevékenységnek az újragondolása, annak koncepciója jó-e vagy sem. A részletszabályokon lehet menet közben is változtatni, de mit sem fognak érni ezek a változtatások, ha az alapgondolatot rosszul fogalmazzuk meg.
Megítélésem szerint ennek a törvénytervezetnek a koncepciója jó, sikerült megfogalmazni a posta új szerepét, és sikerült megfelelnie a szigorú nemzetközi, egyesült európai normáknak is. Természetesen mi is fedeztünk fel a tervezetben pontosítandó és javítandó megoldásokat. Ezeket az általános és a részletes vitában el fogjuk mondani.
Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! A törvénytervezetet vitassuk meg, egymás érveit tiszteletben tartva találjuk meg a szükséges kompromisszumokat. Én elfogadásra és támogatásra javaslom a tervezetet, kérem önöket is, támogassák, és minél hamarabb fogadjuk el a postatörvényt.
Köszönöm türelmes figyelmüket. (Taps.)
