MÁDI LÁSZLÓ a FIDESZ képviselőcsoport vezérszónoka:
MÁDI LÁSZLÓ a FIDESZ képviselőcsoport vezérszónoka:
MÁDI LÁSZLÓ a FIDESZ képviselőcsoport vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miután az utóbbi hat hét parlamenti napirendjét figyelemmel kísértem, egyértelművé vált az az érzés bennem, hogy a Kormány, illetve a kormánypártok ezen törvényjavaslat kapcsán olyan érzéssel viselkednek, mint ahogy az ördög fél a tömjénfüsttől. Hiszen mindegyik héten napirendre volt véve a törvényjavaslat, és mindegyik héten az utolsó napirendi pontként, ami természetesen mindig elmaradt. Úgyhogy immár olyan hatodik hete tologatjuk a törvényjavaslatot a Házban magunk előtt, és nem fogtunk hozzá az érdemi vitához.
Ez a félelem egyébként és ez a hasonlat jórészt megalapozott. Gondolom, kiderült már a bizottsági előterjesztésekből is, s annak ellenére, hogy Horváth Béla az MDF nevében viszonylag rózsaszínű és kedvező képet festett, az egyes szakbizottságokban a vita során a kormánypárti képviselők is nagyon meggyőződhettek arról, hogy ez egy mennyire rossz konstrukció, és mennyire nem elégíti ki azokat a vágyakat és azokat az igényeket, amelyeket hozzáfűztek a kormánypártok képviselői és az érintettek is. Ezek után ez a törvényjavaslat egyértelmű arculcsapása az érintetteknek, hiszen sokkal nagyobb várakozások lettek felfűtve ebben a tárgyban, sokkal többet reméltek az érintettek, és sokszor ki sem merjük mondani, amikor kérdéseket tesznek fel, hogy 100 ezer forint értékjeggyel kapnak 600-700-800 forint kárpótlási jegyet. S nemcsak az a baj, hogy keveset kapnak eleinte, hanem két probléma van ezzel még ráadásul, hogy öt év alatt a számításaink szerint körülbelül az értékének a felét elveszti. Ugyanis a kárpótlási jegyek életjáradékként történő mozgása, értéke csak az emelések következtében, ami a nyugdíjemeléshez van hozzákötve, és annak csupán 30%-a, s mert tudjuk, hogy a nyugdíjemelések nem egyeznek meg az inflációval, hanem jóval alatta vannak, ennek következtében öt év alatt mintegy a felére csökken a kárpótlási jegy értéke. S ez egy elég drasztikus értékvesztés!
Ugyan nem pénz az életjáradék, de azért mégis ki lehet számolni ennek körülbelül az árfolyamát. Ha megnézzük azt, hogy mennyi pénz kamata évi 8000 forint – mert egy olyan 670 forintos átlagos kárpótlási jegyet véve, azt 12-vel beszorozva az körülbelül 8000 forintnak felel meg –, ennek alapján körülbelül megállapíthatjuk, hogy egy olyan 30 ezer forint pénznek felel meg. Tehát körülbelül az árfolyam is 30%-osra taksálható. És ezt alátámasztja egyébként egy újsághír is, amiből idéznék: "A kárpótlási jegyek tőzsdei bevezetése szinte biztos. Csupán az időpont kérdéses. Hiszen a papírok százmillió forintos tételekben, azaz egyes sorozatok kinyomtatását követően kerülnek majd a kereskedelembe, ahol előzetesen 30%-os árfolyammal számolnak."
Elég sokat beszéltek erről a kormányzat részéről, és 70%-os árfolyamot rebesgettek. Egyértelműen bíztak a kárpótlási jegyek értékében, amivel kapcsolatos aggályainkat már a kárpótlási vita során erőteljesen hangsúlyoztuk, és sajnálatos módon kiderült, hogy ezek az aggályok jórészt megalapozottak, és ez a kárpótlási konstrukció nem tesz lehetővé igazán érdemi kárpótlást az életjáradékos formában sem. Erről a pénzügyminiszter úr beszámolt, hogy miért nem. Ez a bizottságban is elhangzott, hogy a Pénzügyminisztérium részéről például említés történt arról, hogy felajánlották ezt a biztosítóknak, és a felét sem tudták fizetni annak a pénznek, amit itt ebben a konstrukcióban végül is a Pénzügyminisztérium garantálni tudott.
Tehát ez a két tényező, amely mind a jelenlegi értékét tekintve, mind pedig a távlati értéktartását tekintve igen komoly aggályokat ébreszt ezzel kapcsolatosan, és teljesen jogos az a felvetés is, amit Csehák Judit képviselőtársnőm említett, miszerint igen alacsony életjáradékoknál, hiszen a kárpótlási jegyek átlagos nagysága messze nem éri el a 100 ezer forintot, tehát ezen alacsony életjáradékoknál maga az adminisztrációs költség is elérheti vagy meghaladhatja azt a pénzmennyiséget, amit életjáradékként kap az érintett. Ilyen értelemben ennek a társadalmi hasznossága ingencsak kérdéses. És én ezt röviden úgy is tudnám aposztrofálni, hogy nesze semmi, fogd meg jól.
Számos egyéb probléma is felvethető a törvényjavaslat kapcsán. Sokan ennek a biztosítási oldalát próbálták hangsúlyozni, de ez nyilvánvalóan nem igazán biztosítási konstrukció. Felvetődik annak a kérdése is, hogy a férfi–nő közötti diszkrimináció esete nem forog-e fenn, annak ellenére, hogy ez biztosítási oldalról nyilvánvalóan nem áll meg. De mivel mondom, hogy a biztosítási konstrukció léte is kérdéses, így ez a probléma igencsak felvetődik.
Amennyiben ez a konstrukció fennáll, frakciónk semmi esetre sem tudja ezt a törvényjavaslatot elfogadni, annál is inkább, mert szerintem apró javításokkal ez a konstrukció igazán lényegesen nem javítható.
Most hogyha arra kérdeznek rá, hogy miért mondtam azt, hogy hamar értékét veszti ez az életjáradék, akkor abba gondoljanak bele tisztelt képviselőtársaim, hogy a tavalyi évben körülbelül 35%-os volt az infláció, 23%-os volt a nettó átlagkereset-növekedés, ami körülbelül megfelelt a nyugdíjemelkedésnek, tehát ez mindössze kétharmada a megadott inflációnak, és ennek a 30%-ával növekszik csak az életjáradék összege. Tehát a kétharmadnak a 30%-ával, ami körülbelül 20%. Tehát így jött ki ez az arány, amit el kell mondani.
Sajnálatos módon ez az infláció esetleges csökkenésével nem biztos, hogy kedvezően változik, mert itt alapvetően az arány az, ami sokat mond, hiszen mindannyian tisztában vagyunk vele, legalábbis remélem, hogy tisztában vagyunk a társadalombiztosítási alap költségvetésével, és nem reménykedhetünk abban, hogy a nyugdíjemelések követni tudják az infláció mértékét, illetve a nettó átlagkeresetek követni tudják az infláció mértékét. Úgyhogy ilyen körülmények között ezen életjáradéki törvényjavaslat számunkra elfogadhatatlan, és az érintetteknek pedig egyértelműen becsapásként értelmezendő. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
