FEKETE GYULA, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója:
FEKETE GYULA, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója:
FEKETE GYULA, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bizottságunk tizenhat indítványt tárgyalt meg a törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványok közül: egyet elfogadott, egyben nem foglalt állást, a többi módosító indítványt elvetette.
Dr. Csehák Judit és dr. Kovács Pál képviselők öt javaslatot nyújtottak be. Javaslataik közül a legnagyobb vitát az 5162-es sorszám alatt kézhez kapott együttes jelentés 2. pontja váltotta ki, miszerint 6 százalékpont vagy maximális emelés esetén 600 forint különbség legyen a nyugdíjemelés tekintetében azok között, akik csak 19 év szolgálati időt szereztek, illetve akik 40 évet vagy még ennél is többet.
Bizottságunk, amikor elutasította ezt az indítványt, figyelembe vette, hogy a szolgálati évek száma az egyes korosztályok között nem hasonlítható össze. A 60-as évek végén, 70-es években nyugdíjba mentek szolgálati éveibe nem számított bele a felsőfokú oktatási intézmények nappali tagozatán eltöltött időszak, míg a közelmúltban nyugdíjba vonultak szolgálati idejét ez az időszak megnöveli. A gyermekgondozási segélyen eltöltött idővel sem növelhették szolgálati idejüket a régebben nyugdíjazottak, míg a jelenleg nyugdíjba menők közül egyre többen növelhetik.
Figyelembe vettük azt is, hogy a nyugdíj nagyságának kialakítása során eleve számításba veszik a szolgálati évek számát; nincs indok arra, hogy ezt a nyugdíjnagyság-meghatározó tényezőt a nyugdíjak karbantartása során ismételten figyelembe vegyék.
Nem tekinthettünk el attól sem, hogy egy ilyen javaslat elfogadása elsősorban az amúgy is alacsony női nyugdíjak nyomottságát növelné, hiszen a gyermekek nevelése, továbbá a női munkalehetőségek hiánya miatt a nyugdíjas nők szolgálati éveinek száma lényegesen kevesebb. Például az 1988-1989-es években nyugdíjmegállapítást kérő nők több mint ötödének csak 10, 11 vagy 12 szolgálati éve volt, míg a férfiaknak csak másfél-két százaléka rendelkezett ilyen kevés szolgálati idővel.
Palotás János kilenc módosító indítványa összefügg képviselőtársunknak az általános vitában elmondott véleményével. Bizottságunk nem osztja azt az aggodalmát, miszerint alkotmányellenes lenne a márciusi nyugdíjemelések minimumának és maximumának a meghatározása, hiszen a társadalombiztosítással szemben támasztott alkotmányjogi követelmények lényegesen eltérnek a magánbiztosítással szemben támasztott követelményektől.
Nem fogadtuk el indítványának azt a részét sem, ami arra irányult, hogy az Országgyűlés által már megszavazott, nyugdíjemelésre fordítható összeg 90–95%-át már márciusban kiosszuk.
Bizottságunk nem fogadta el Havas Gábor, Kádár Péter és Pelcsinszki Boleszláv arra irányuló javaslatait, hogy az évközi két emelés között, tehát most, március 1-je után nyugdíjba vonulók is kapják meg a márciusi nyugdíjemelés időarányosan csökkentett hányadát. Egy ilyen nyugdíjemelési rendszer nagyon bonyolulttá tenné a nyugdíj-nyilvántartást. Önmagában már az évente kétszer történő emelés is nagymértékben csökkenti azon méltánytalanságok számát, ami az évente egyszer történő emelés természetéből fakad. Mint tudjuk, eddig jobban jártak azok, akik néhány nappal január 1-je előtt vonultak nyugdíjba: így hamarosan nyugdíjemelésben is részesülhettek; viszont sokat kellett várniuk az áremelkedést ellensúlyozó nyugdíjemelésre azoknak, akik az év első hónapjaiban kezdték meg a nyugdíjas életüket.
A módosító indítványt benyújtók bonyolult adminisztrációt megkövetelő javaslatánál még az is szerencsésebb lenne és hatásában egyenértékű, ha évente nem kétszer, hanem háromszor növelnék a nyugdíjakat – erre azonban egyre kevésbé van feszítően szükség, olyan feszítően szükség, mint az elmúlt években, mivel a nyugdíjemeléssel ellensúlyozandó infláció üteme gyorsan csökken, és az éves nyugdíjnövelési lehetőség harmadolása, negyedelése egyre jelentéktelenebb nyugdíjemelkedést eredményezne.
Bizottságunk nem értett egyet Gyurkó János indítványával, miszerint az 1987 előtt megállapított nyugdíjakat az átlagosnál nagyobb mértékben növeljük meg. Az elmúlt évtizedben számos olyan jellegű nyugdíjintézkedés történt, amelynek értelmében a régebben nyugdíjazottak rendre nagyobb nyugdíjemelésben részesültek, mint az újonnan nyugdíjba mentek. Ennek eredményeként néhány évjárat kivételével – például amikor 1975, 1976, 1981, 1982 volt a nyugdíj-megállapítás éve – a nyugdíjak átlagukban lépést tartottak a nettó átlagkeresetek növekedésével.
Elviekben egyetértettünk képviselőtársunk ama javaslatával, miszerint a nyugdíjak nagysága és a járadékköteles életkereset között legyen összefüggés, de be kellett látnunk: az elv gyakorlati megvalósításának, azaz az életkeresetek után fizetett járadékok nyilvántartásának ma nincsenek meg a feltételei. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)
