KÁTAY ZOLTÁN, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója:
KÁTAY ZOLTÁN, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója:
KÁTAY ZOLTÁN, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ma egy hete kezdtük el tárgyalni a Kormány által, a tisztelt elnök úr által már hivatkozott módon a 4878-as szám alatt előterjesztett országgyűlési határozattervezetet, amely a nyugellátások, baleseti nyugellátások és egyéb ellátások ezévi emeléséről szól. Akkor általánosságban szólt a bizottság előadója. Most talán annak érdekében is, hogy beszélgetésünk konstruktív, még – ahogy ezt akkor voltak, akik kívánták - a televízió adása idejében hangozzon el, a bizottság előadója szűkebbre fogja mondandóját, tárgyszerűen, tényszerűen igyekszik beszámolni a bizottság munkájáról.
Mindez az ülés, mint tudják önök, február 24-én volt. Másnap, azaz február 25-én szavaztuk meg azt, hogy általános vitára alkalmasnak tartjuk a törvényt, és másnap a bizottságunk már leült, és a beérkezett 17, illetőleg saját módosító indítványával együtt 18 módosító indítványt megvitatta. Figyelemmel arra, hogy a 18 módosító indítványból 2 visszavonásra került, így sem arról, sem valamennyi módosító indítványról hadd ne beszéljek. Beszéljek azonban arról a szellemről, amelyben a bizottság az előterjesztést tárgyalta. Arról a szellemről, amely meg-egyezik az itt az elmúlt héten megítélésünk szerint az egyik képviselőtársunk által nem pontosan idézett és nem alkotmánybírósági határozattal, hanem négy alkotmánybíró különvéleményével, amelyet hadd ne az előttem lévő írásos szöveg, hanem annak szelleme alapján idézzek, úgy, ahogy Katona képviselőtársam itt, mellettem az előbb megfogalmazta, amely szerint ő már otthon az édesapjától is úgy tanulta, hogy a nyugdíjas nem eltartottja, hanem hitelezője a társadalomnak.
E gondolat jegyében tárgyaltuk tehát a módosító indítványokat, amely 18 módosító indítványból 9 módosító indítványt Palotás képviselő úr nyújtott be. Tekintettel arra, hogy Palotás képviselő úrnak két dolgot is sikerült elérnie, ennek következtében hadd ne részletezzem módosító indítványait. Egyfelől az általános vitában önöknek részletesen elmondta valamennyi módosító indítványát, ez volt az első eredménye; a második az, hogy az előterjesztőn kívül sem a költségvetési bizottságban a legjobb tudtommal, sem a szociális bizottságban nem kapta meg egyetlen egy módosító indítványa sem a szükséges szavazatok egyharmadát. Ami nem hiszem, hogy azért történt, mert Palotás úr nem jelent meg ezeken az üléseken, hanem azért, mert fölösleges az az aggálya, amellyel ő elénk lép, túlzott az az igénye, amelyet járulékkal nem fedezett mértékben megpróbál előterjeszteni. Előadása, módosító indítványai igen szimpatikusak a számunkra, igen tiszteljük szándékát, igen reméljük, hogy a tervezettel szemben 1992-ben mondjuk a vállalkozói szféra magasabb személyi bérrel veszi fel a dolgozóit, és a tervezettnél magasabb társadalombiztosítási járulék áll a rendelkezésünkre, de miután mi nem a remények, nem a hitek, hanem a tények talaján állunk, ennek következtében egyelőre ezzel az 50,7 milliárd elosztásával vagyunk kénytelenek beérni.
Szeretném – anélkül, ahogy ezt a bevezetőmben mondottam, hogy valamennyi módosító indítványra kitérjek – kiemelni azt a két módosító indítványt, amelyet a bizottságunk támogatott. Az egyik módosító indítvány az, amelyet Csehák Judit képviselőasszony és Kovács Pál képviselő úr terjesztettek be, és pontosítottak a bizottság ülésén; azt célozza meg, ugyanazt, amit elmondtunk korábban a társadalombiztosítási törvény, illetőleg a költségvetési bizottság vitája kapcsán, amit elmondott itt a plenáris ülésen Surján miniszter úr, amit az egyesek által kifogásolt, az általános vitában a bizottság nevében tett hozzászólásomban elmondtam én magam, nevezetesen, hogy az ez évi nyugdíjemelés első és egy ízben ne csupán március 1-jétől legyen, hanem annak január 1-jére legyen visszamenő hatálya. Az már egy egészen már kérdés, de hát csatlakozó módosító indítványok még jöhetnek, hogy van nálam szakértői anyag, amely joggal veti föl a kérdést, hogy hogy fognak ehhez állni azok, akik most március 2-án hallanak erről, és legjobb esetben március 3-án értesülnek arról, hogy így döntött a Parlament. Vajon ezekre nem hat-e negatívan ez a kérdés, de ez még olyan kérdés, amelyet nem vitattunk.
A másik módosító indítvány, melyre kitérni szeretnék, s amely egyébként magába öleli és feldolgozza más képviselőtársak, például Havas Gábor és – bocsánat, hogy így fogalmazok – társai vagy akár Palotás képviselő úr egy kevésbé szakszerűen megfogalmazott – legalábbis álláspontunk szerint kevésbé szakszerűen megfogalmazott – indítványát, az az, amelyet önök az általunk, illetőleg a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság által 5162-es szám alatt kiosztott együttes jelentés 14. oldalán olvashatnak, és amely azt célozza, hogy az általunk meghirdetett március 1-jei, illetőleg most már januárra ez esetben visszamenő hatályú és szeptemberi nyugdíjemelésen kívül, amely arányaiban változatlanul álláspontunk szerint a 13% és a 6,5% arányában tud eloszlani, a Kormány május 15-éig terjessze az Országgyűlés elé a most már konkrét időponttal megfogalmazott 1992. június 15-ei korrekciós javaslatát.
Tisztelt Képviselőtársak! Miről is van itt szó, csak egy mondat erejéig, nehogy valakinek a figyelmét elkerülje, hogy mit akar a szociális bizottság, egyébként legjobb tudomásom szerint az előterjesztővel, a Kormánnyal is egyetértésben.
Azt kívánja, hogy idén ne két, hanem három alkalommal kerüljön sor arra, hogy a nyugdíjasok nyugdíjemelést kapnak. Az első alkalommal most még visszamenő hatállyal, de egyébként a jövőben a korábban általunk 99%-kal meghozott tavaly szeptemberi országgyűlési határozat szerint egyrészben, másrészben szeptembertől. Van azonban egy harmadik rész is, amely nem csupán százalékos mértékben határozza meg az emelést, nem csupán megadja azt a most már én azt hiszem, mindenki által ismert alsó és fölső határt, melyet hadd ne ismételjek el újra, hanem lehetőséget teremt arra, hogy a január 1-gyel történő visszahatás szerint az 51 milliárd – ha kerekítem – mintegy bő 20%-át a korrekcióra vegyük figyelembe. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy a szociális gondoskodás keretében nekünk figyelembe kell venni azt, hogy kinek hogy romlott a nyugdíjának az értéke, ki mennyi szolgálati idő után szerezte meg azt a lehetőséget, hogy nyugdíjba vonuljon.
Tisztelt Országgyűlés! A szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottság tagjai a mai napon itt egy meghívót kaptak a bizottság elnökétől, amely arról szól, hogy a mai plenáris után – tehát 7 óra után – mintegy 10 perccel találkozzunk és beszéljük meg a csatlakozó módosító indítványokat.
Meggyőződésem, hogy azon Alkotmány szellemében, amely itt már sokat idéztetett, azon alkotmánybírósági különvélemény figyelembevételével, amely itt már azt hiszem, félremagyaráztatott, a realitásokat figyelembe véve ma mi tudunk reális, higgadt, nem az újságnak szóló, hanem egymást meggyőző hozzászólásokkal beszélni. Tudjuk, ha még szükséges, olyan csatlakozó módosító indítványokkal tovább javítani az anyagot, amely a lehető legjobb megoldást tartalmazza valamennyiünk számára.
Ennek szellemében kérem önöket munkára, ennek szellemében köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
