PALOTÁS JÁNOS (MDF)
PALOTÁS JÁNOS (MDF)
PALOTÁS JÁNOS (MDF) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Az elmúlt heti általános vitában elhangzott részletes hozzászólásomban, azt hiszem, valamennyi módosító indítványomat alapvetően bemutattam a tisztelt Háznak, és figyelmébe ajánlottam. Mégis, talán bonyolult volt, talán sok volt, talán nehéz volt rá figyelni – ezért sikerült számos képviselőtársamnak félreérteni, és utána ezt a médiákban is sikerült visszahallanom, ami, úgy gondolom, nem keltett jó benyomást a társadalomban, és főleg nem azt a célt szolgálta, amelyet előterjesztéseim megfogalmaztak. Ezért most, a részletes vitában kénytelen vagyok nagyon tömör – vagy lényegesen tömörebb –, de a lényeget kiemelő mondatokat előrebocsátani.
A módosító indítványom a következőkról szól elveiben – és akkor ez így lesz érthető. Az indítvány lényege szerint alkotmányellenes, szakmailag nem megalapozott, és az Országgyűlés által az elmúlt év végén nagy többséggel elfogadott országgyűlési határozatunknak sem felel meg az előterjesztés azon javaslata, mely szerint a 15 384 forint feletti nyugdíjaknál már nem érvényesül az általános százalékos emelés, hanem egy fix összegű emelésre kerül sor, ami fokozatosan csökkenti ezt a százalékos mértéket. Hangsúlyozni szeretném tehát – Fekete Gyula képviselőtársamnak külön fölhívom erre a figyelmét –, hogy előterjesztésem kizárólag a felső korlátot tartotta alkotmányellenesnek. Ha végigolvasta volna alaposan az előterjesztést a bizottság, ott még külön ki is térek rá, hogy az alsó korlát alkalmazását az Alkotmány nem tiltja, csak annak a forrását nem lehet más nyugdíjasoktól elvéve megteremteni. Ezt Hasznos Miklós képviselőtársamnak is sikerült a múlt héten úgy előadnia, mintha az alsó nyugdíjak minimális mértékét szeretném megszüntetni, és ezáltal hátrányos helyzetbe hozni a legkisebb nyugdíjjal rendelkezőket. Az ő véleményét hallottam vissza másnap az én számba adva a rádióban is. Szeretném elmondani, hogy ez az ő szándéka lehet – az enyém soha nem volt, az Alkotmány és az előterjesztéseim erről egyértelműen rendelkeznek: kizárólag a felső korlátok bevezetésére vonatkozik az indítványomban jelzett alkotmányellenesség.
De vonatkozik rá az is, amit az előterjesztő sajátos módon hozott a tisztelt Ház elé: korábban el sem tudtam képzelni, hogy ha hozunk az elmúlt év végén egy országgyűlési határozatot, megteheti az előterjesztő, hogy ezt figyelmen kívül hagyja, és azt a mondatot, miszerint a nettó átlagkereseteknek megfelelően kell emelni a nyugdíjakat, úgy értelmezi, hogy már amelyiket ő akarja, azt emeli a nettó átlagkereseteknek megfelelően.
Én úgy gondolom, hogy a határozatunk kötelezte volna az előterjesztőt is, de ha már ez nem zavarta, legalább az Alkotmány zavarhatná nemcsak a jelenre, hanem a jövőre nézve is.
A másik kifogásom úgy hangzott, hogy a tisztelt Ház döntése és az alkotmányosság is megköveteli, hogy legalább a nettó átlagkeresetek változásával azonos mértékben kerüljenek emelésre a nyugdíjak. A nettó átlagkeresetek változását az előterjesztő az ez évben nemzetgazdasági szinten várható 19,5%-ban nevesítette. A beterjesztése azonban csak 13%-os. Éves szintre vetítve összességében és együttesen mindössze 13%-os emelést tartalmaz.
Ha az előbbi módosító javaslatokat elfogadva, az itteni elhangzottakból vélelmezhetően nem március 1-jétől, hanem január 1-jétől kerül sor az első emelésre visszamenőleg, akkor is ennek az együttes hatása csak 15,16%, azaz az általa ígért, a határozati javaslatunkban kötelezően előírt, az Alkotmányból következő 19,5%-hoz képest 4%-os elmaradás, ez kérem 33%-a annak, amit emelni fogunk. Tehát még egyharmaddal több járna valamennyi érintett magyar állampolgárnak, nyugdíjasnak.
Én úgy gondolom tehát, az előterjesztésem saját döntésünkkel, a Ház döntésével összhangban van, és egyben az Alkotmánnyal is összhangban van. Ez hiányzik. Tehát az előterjesztés lényege, hogy az ígértet sem tartotta be az előterjesztés, több mint egyharmadával – vagy visszafelé számolva 25%-ával – kevesebb emelést indítványoz.
A javaslatom, a módosító indítványom persze azt is megfogalmazza, hogy nem helyes sem az országgyűlési határozati javaslat, sem az Alkotmány oly módon való értelmezése, hogy a tárgyévben vélelmezhető nettó átlagkeresetekkel kell emelni a nyugdíjakat, hanem az előző év teljes értékvesztését kell pótolni. Ez a szám azonban nem 19,5% volt, hanem a tényszámok alapján 24,5%. Ha ehhez hasonlítom hozzá az előterjesztést, akkor közel 10%-os az elmaradása a kötelezettségekhez képest.
Tehát ez a módosító indítványaim másik részének a lényege és megfogalmazása.
A módosító indítványom azt is tartalmazza, és az indítvány egésze egy alkotmánybírósági különvéleményre épít. Tehát ebből kell megközelíteni.
Szeretném a tisztelt Ház figyelmét most kiemelten felhívni arra, hogy valóban nem egy alkotmánybírósági határozatról van szó, mert a határozat esetén semmis lenne az előterjesztés jogilag, hanem arról, hogy az Alkotmánybíróság keresetek alapján először napirendre tűzte a nyugellátások alkotmányos gyakorlatát vagy alkotmányellenes gyakorlatát, majd határozatában úgy döntött, hogy felfüggeszti e téma tárgyalását 1992. június 30-áig. Azaz nem döntött úgy többségi véleménnyel – tisztelt képviselőtársaim figyelmébe ajánlva, Fekete Gyula képviselőtársamnak múltkori reflexiója alapján külön figyelmébe ajánlva –, hogy alkotmányos a jelenlegi gyakorlat, hanem a határozathozatalt felfüggesztette. Ezért mindössze egyetlen alkotmánybírói állásfoglalás ismert, amit e határozathoz csatolva a Házban is alkalmazott kisebbségi véleménynek megfelelően külön véleményben és a Magyar Közlönyben közzétételre került alkotmánybírói – négy alkotmánybíróról van szó a 10 tagú testületből – különvélemény azt mondta, hogy igenis, meg kell vizsgálni a jelenlegi gyakorlatot, be kell mutatni, hogy az alkotmányos, vagy alkotmányellenes-e, nem volt helyes a felfüggesztés. Ezen alkotmánybírói különvéleményt csatoltam módosító indítványaimhoz, és kizárólag ezen indítványok alapján indokoltam indítványaimat. Ezen alkotmánybírói különvélemény kimondja valamennyi módosító indítványom megalapozottságát, és az előterjesztésben kifogásolt részek alkotmányellenességét.
Ezért kértem elnök urat nagy tisztelettel, és köszönöm, hogy helyt adott kérésemnek, hogy az eredeti elképzelésektől eltérően ne csak a szociális bizottság és a költségvetési bizottság, hanem a témában az én indítványomban szinte kizárólagosan érintett alkotmányügyi és törvény-előkészítő bizottság is hozza meg álláspontját. Tudniillik megítélésem szerint elvileg, szakmailag tán értelmezhető a szociális bizottság és a költségvetési bizottság elutasító magatartása, hiszen ők egy elfogadott társadalombiztosítási költségvetésből kell, hogy kiinduljanak. Igaz, az én jogérzésemmel nem az fért volna össze, hogy egyharmaduk sem támogatja az indítványt, hanem az a válasz felelt volna meg az én jogérzékemnek, hogy – mivel alkotmányossági panaszt tartalmaz és indoklást, ezért – nem foglalkoznak az üggyel, hanem ezt átadják az e területen szakbizottságnak szakvéleményével. Hát, nem ezt tették. Azt gondolom, hogy lelkük rajta.
Én azonban várom az alkotmányügyi bizottság véleményét, méghozzá a beadott módosító indítványom alapján a következőkre mindenképpen: egy alkotmányügyi vizsgálat, alkotmánybírósági felfüggesztése feljogosítja-e a Parlamentet arra, hogy gazdasági nehézségekre hivatkozva az Alkotmánnyal több pontjában is – ismerten, felismerten – ellentétes jogszabályt alkosson? Csak most az egyszer – hiszen ez most a mai napon is felvetődött a Házban – idézem a különvélemény ide vonatkozó részét: "nem egyeztethető össze a szociális biztonsággal olyan politika, ezért alkotmányellenes minden jogszabály és költségvetés, amely a vállalandó terhekből többet hárít a nyugdíjasokra és családosokra, mint a dolgozókra, ezáltal az előbbiek szociális helyzetét a létminimum felé tolja". Tehát az alkotmánybírók kimondták, hogy nem érdekes, hogy mit tartalmaz a társadalombiztosítási költségvetés, mert az is alkotmányellenes, ha jelen esetben gátat jelentene.
A második kérdésem az alkotmányügyi bizottsághoz, hogy alkotmányosak-e a 4878-as számú kormányelőterjesztés azon részei, melyek a 15 384 forint feletti nyugdíjakra az általános százalékos mértéknél kisebb, fix összegű emelésben részesítik, ezáltal a nyugdíjjogosultság megszerzésekor elért életszínvonalhoz viszonyítva arányeltolódást okoz. Erre is hivatkozik az előterjesztésem, az idézett rész ebből is megvan az alkotmánybírósági határozatban. De mégis meg kell mondanom: szeretném elmondani, hogy magam, rengeteg helyen járva az országot, többször találkoztam szembe azzal az indokkal, hogy ha mondjuk 30%-kal emeljük a 10 ezer forintos nyugdíjat és a 20 ezer forintos nyugdíjat, akkor az olló nyílik, mert a 10 ezerből 13 ezer lesz, a 20 ezerből 26 ezer lesz. Nekem minden alkalommal sikerült ezeken a fórumokon a legegyszerűbb emberekkel is megértetni, hogy az olló nem nyílik. Ha 10 ezer forintért egy hűtőszekrényt, 20 ezerért meg kettő hűtőszekrényt lehet kapni, s a hűtőszekrény ára 30%-kal fölemelkedik, akkor a továbbiakban akkor marad meg az azonos arány, ha a 10 ezret 13 ezerre emelik, ezért jár továbbra is egy hűtőszekrény, és a 20 ezer 26-ra kell, hogy emelkedjen, hogy két hűtőszekrényt megvehessünk, mert ha az csak 3 ezerrel emelkedik, mint az előterjesztés, akkor máris bekövetkezett az arányeltolódás, és nem vásárolhat a továbbiakban a nyugdíjba vonuláskor megfelelő arányban, nyugdíjának megfelelően a nyugdíjba vonult. 30% fölötti infláció esetén 4 év elég ahhoz, hogy ezeket a nyugdíjakat összemossuk, és utána egyfolytában azon kelljen majd dolgozni, hogy hogyan válasszuk szét, tehát egymáshoz értéktelenítsük.
Így következett be az a mai állapot, hogy a nyugdíjasok 90%-át sikerült a társadalombiztosításnak az elmúlt 10 évben folyamatosan alkalmazott gyakorlatának következményeképpen a létminimum alá nyomnia, miközben a társadalmi átlag azért ennél jobb.
Az utolsó kérdésem az alkotmányügyi bizottsághoz pedig az, hogy alkotmányosságunk előírásainak az előző évi értékvesztés szerinti nettó átlagkereset növekedését, azaz 24,5%-ot kell alkalmazni, vagy pedig az ez évben tervezett, valószínűsített 19,5%-ot, tehát, hogy melyik felel meg az Alkotmányunknak?
Szeretném ismét hangsúlyozni, hogy egyiket sem terjesztette be az előterjesztő, mert az ő javaslata 13%-ot tartalmazott, és a támogatott módosító indítvány esetén is csak 15,16%-ra fog emelkedni.
Szeretném elmondani, hogy természetesen az alkotmányellenességgel megvádolt indítványt nem azért terjesztettem be, mert magam mindenképpen egy szakmai kérdésben, a nyugdíjak értékállósága rendezésében alkotmányjogi vitát szeretnék kezdeményezni folyamatosan. Én az elmúlt években vagy 5 alkalommal – a Ház napirendjén szerepelve a társadalombiztosítás és a nyugdíjrendszer – azonos módon, szakmailag indokoltam meg, hogy ezek az előterjesztések a módosító indítványaim által elvárt változások nemcsak alkotmányossági minimumot jelentenek, hanem a szakmai elvárásnak is kizárólag ez az egy eljárás felel meg mint minimum.
Ezt először az 1989-ben közzétett, társadalombiztosítási koncepcióval foglalkozó anyagomban fejtettem ki, tehát igen régen.
A tisztelt Ház előtt a szakmai viták rendre, azt az elvet elfogadva, hogy hát ha csak ennyi telik tőlünk, hát akkor ennyit fogunk adni a nyugdíjasoknak, és azok köszönjék ezt meg, leszavazták. Megjegyzem, hogy csak ott, csak a tisztelt Ház előtt szavazták le.
Most azonban alkotmányos oldalról kell megindokolni a tisztelt Háznak, hogy egy demokratikus Parlament hozhat-e önmaga által tudottan több pontjában alkotmányellenes törvényt azon egyszerű elv alapján, hogy az általa maximálisan kimunkált, és egyébként szakmailag nem túl megalapozott társadalombiztosítási költségvetés esetleg nem nyújt fedezetet az alkotmányos minimumnak. Én úgy gondolom, ilyet nem hozhat. De ezt a döntést a tisztelt Háznak kell majd felvállalnia, nyilván azt követően is, hogyha mégis meghozza a döntést, várnia kell, és nyilvánvalóan találkozni is fog az Alkotmánybíróság utólagos vélemnyével. Gondolom, akkor majd saját lelkiismeretünkkel el kell számolni.
Szeretném zárómondatban elmondani, hogy igenis létezett volna, és ma is létezik fedezete az előterjesztésnek – bár mondom, ez nem kérdés az alkotmányosságnál –, ha a költségvetésbe beállításra kerültek volna azok a tételek, amelyek a költségvetést terhelik, és nem a társadalombiztosítási alapokat. Ott is előterjesztettem, ott sem támogatta a miniszter úr, majd leszavazta a tisztelt Ház.
Én következetesen szeretném a Ház munkájában végigvinni, hogy jó megoldások mellett szavazzunk. Köszönöm. (Szórványos taps.)
