FEKETE GYULA, DR. (MDF)
FEKETE GYULA, DR. (MDF)
FEKETE GYULA, DR. (MDF) Nem, a módosító indítványomnak ez a lényege… Ezt akarom belevétetni a preambulumba, és erre sorakoztatom fel most az érveimet.
Ezeknek az aggodalmaknak nem adott nyilvánosságot a sajtó, a rádió és a televízió, mint ahogy nem kaphatott nyilvánosságot a többi, a Szovjetunió területén elhatározott nagyberuházás kritikája sem. Mindenki tudta, hogy Magyarország érdekei ellenére, kényszer hatására írta alá ezt a szerződést, csakúgy, mint a többit.
Nehezítette a gátépítést ellenzők helyzetét, hogy az aláírás időszakában még jórészt ismeretlenek voltak az erőműépítés ökológiai vagy édesvízkészletet veszélyeztető következményei, és elsősorban a magyarságot mint nemzetet fenyegető következmények voltak látványosak. Ilyen ellenérvekre viszont érzéketlen volt a mindenhol nacionalizmus után kutató Kádár-rendszer; az ilyen aggodalmak közvetítésére különösen alkalmatlan volt, a mainál is alkalmatlanabb a tömegtájékoztatás.
Meg kell említenünk azt is, hogy a bizonytalan megtérülés hátrányai a csehszlovák kormány számára is nyilvánvalóak voltak, csak a többi hátrány, az ország felvízi fekvése miatt kevésbé érintette őket. Emellett egy nacionalista vezetés számára csábítónak tűntek az addig egy tömbben élő magyarság széttelepítésének a lehetőségei. Felcsillant a később Erdélyben kivitelezett falurombolások csallóközi alkalmazhatóságának a lehetősége. Ne feledjük, egy olyan Gustav Husak irányította a csehszlovák pártvezetést, aki 1945 és 1949 között irányította a magyar lakosság földtől és lakástulajdontól való megfosztását és kitelepítését, vagy a Szudéta-vidéki rabszolgamunkára történő vagonírozását.
Ne feledjük, kilenc évvel a csehszlovákiai invázió után Moszkva érdeke is volt a megalázott csehszlovák nemzeti tudat megbékítése. Azzal, hogy a magyar fél kénytelen volt aláírni a számára oly hátrányos szerződést, a Szovjetunió a szlovák nacionalizmus előtt is bebizonyította, hogy mily előnyökkel járhat egy nagyhatalom jóindulatának az elnyerése. Ezzel a húzással Moszkva leválasztotta az ellenzék soraiból azokat, akik nem a polgárjogaik sérelme miatt tiltakoztak 1968 következményei ellen, hanem a nemzeti sértettség pozíciójából.
A hazai lakosság előtt persze nem voltak ismeretlenek az erőműépítés Magyarországra vonatkozó hátrányos következményei. Egy riportban már a nyolcvanas években a beruházás magyar főmérnöke panaszkodott arra, hogy milyen sokan tekintik őt hazaárulónak, a nemzet érdeke ellen cselekvők kiszolgálójának.
Hadd említsem még ezzel kapcsolatban egy 1985. évi emlékképemet. Mint ismeretes, ebben az évben indulhattak először a választáson a lakosság által indított képviselőjelöltek. Budapest II. kerületében is indulni kívánt egy környezetvédő, erőműellenes programmal. A vezetéknevére emlékszem, Tóth volt a családneve, a keresztnevére most nem emlékszem. (Derültség.) A jelölőgyűlés napján a Magyar Szocialista Munkáspárt aktivistái már két órával a gyűlés előtt teleülték az üléstermet, és a jelölést ily módon meg tudták akadályozni. Mivel magyarázták a tettüket akkor a munkatársaiknak ezek az emberek? Úgy gondolták, hogy a társadalom békéjét szolgálták és a hangulatkeltésnek próbálták útját állni. A nemzeti érdekek túlhangsúlyozásával csak magunkra haragítjuk Csehszlovákiát – mondták –, ahol úgyis azt tesznek velük, amit akarnak. Elveszíthetjük a Szovjetunió jóindulatát is, ha efféle hőzöngők bejuthatnának a Parlamentbe.
És olyan kényszerítő körülmények között kellett aláírni az országnak a szerződést – mondták ezek a párttagok –, amit a diplomáciai életben járatlan outsiderek fel sem tudnak fogni. És a már aláírt szerződés érvényességének a megkérdőjelezésével még nagyobb veszélybe sodornák az országot.
Hadd utaljak az 5292-es számú, öt párt képviselői által benyújtott módosító javaslat 5. pontjára is, amelyben a javaslattevők vélelmezik, hogy egészen 1989-ig kimutathatóan a magyar állam újból és újból kényszer hatására cselekedett ebben a kérdésben.
Kérem a képviselőtársaimat, ha az én szövegezésemet valamilyen okból nem tudnák támogatni, támogassák ennek az ötpárti javaslatnak az erre vonatkozó passzusait. (Közbeszólás: Hány papír van még?)
Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a kényszernek a kimondása a preambulumban nem jelentené azt, hogy Magyarország felmentést kérne korábban vállalt összes nemzetközi kötelességének teljesítése alól, ahogy ezt hallhattuk a bizottsági vitákban. Azt sem jelentené, amit a bizottsági előadótól hallhattunk, hogy az ökológiai érvek helyett egy új indokot keresünk a szerződés felmondására, nem ahelyett, hanem amellé kívánok még egy érvet felsorakoztatni. Köszönöm a szíves türelmüket és figyelmüket. (Taps a jobboldalon.)
