TABAJDI CSABA (MSZP)
TABAJDI CSABA (MSZP)
TABAJDI CSABA (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletének biztosítása, törvényi szabályozása alapvető fontosságú, elsődlegesen belpolitikai jelentőségű kérdés. Nemzetközi megítélésünk, mozgásterünk, valamint közép-európai, sőt összeurópai kezdeményezési törekvéseink a nemzeti kisebbségi kérdés jogi kezelésére egyaránt feltételezi a hazai kisebbségpolitika megnyugtató helyzetét s benne a parlamenti képviselet szavatolását.
A kisebbségek parlamenti képviseletének fontosságáról.
Először. Nem teljesedhet ki a magyarországi demokrácia, ha sajátos helyzetű, több százezres lélekszámú kisebbségi népcsoportok hatékony országgyűlési képviselet nélkül maradnak.
Másodszor. Nem üdvös a kisebbségi népcsoportokra rákényszeríteni azt, hogy sajátos lemondással, időnkénti meghasonlásokkal csupán pártok keretében juthassanak be a magyar Országgyűlésbe, kitéve ezzel népcsoportjukat a pártviaskodásoknak.
Bármennyire hasznos is jelen helyzetünkben, hogy néhány párt színeiben kisebbségi képviselőtársaink felléphetnek népcsoportjuk, illetve más kisebbségi népcsoportok érdekében, de hosszabb távon semmiképp nem lenne célszerű a népcsoportelvűség szempontjait alárendelni a kizárólagos pártelvűségnek.
A magyarországi kisebbségi népcsoportoknak, mint közösségeknek törvényileg biztosítani kell ezért a parlamenti képviselet lehetőségét, amiként ezt elvileg a magyar Alkotmány 68. §-ának (3) bekezdése is rögzíti. Idézem: "A Magyar Köztársaság törvényei az ország területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét biztosítják."
Harmadszor. A fenti tényből következik, hogy a magyar Országgyűlésnek a hatályos Alkotmány elvi rendelkezéseit törvényben kell kibontania. Mostani lépésünk tehát nem valamiféle pótlólagos jog, valamiféle adomány, hanem pusztán a hatályos Alkotmány egyik rendelkezésének valóra váltása.
Negyedszer. Vélni és hinni merem, hogy számos képviselőtársamat elgondolkodtatja és nyugtalanítja az a tény is, hogy a magyar Országgyűlésben a szerb, a szlovén, a román népcsoportnak még pártok keretében sincs egyetlen képviselője sem, s akkor még nem is szóltam az egy-két ezer főt számláló bolgárokról, örményekről, lengyelekről és másokról.
Ötödször. Magyarországi politikai személyiségek – kormánypártiak és ellenzékiek – nemzetközi fórumokon egyaránt állhatatosan szorgalmazzák annak a rendkívül előrevivő nemzetközi jogi normának és követelménynek az elfogadtatását, hogy a XX. század végi Európában a nemzeti és etnikai kisebbségek tényleges és nem formális jogegyenlősége legyen a valódi demokrácia, a valódi jogállamiság feltétele és egyben fokmérője. Ha a nemzetek közösségére érvényes normaként, nemzeti érdekeink helyes felismeréseként mi, magyarok ezt szorgalmazzuk, akkor e követelményt mindenekelőtt hazai gyakorlatunkra is érvényesítenünk kell. Nemzetközi fellépésünknek így lehet csupán hitele és ereje.
Hatodszor. Gyakori, többségi logikára és pártlogikára egyszerre jellemző ellenvetés, hogy a parlamenti erőviszonyokból fakadóan egyáltalán van-e értelme néhány kisebbségi képviselő tevékenységének, hiszen a többség ezt elvileg úgyis leszavazhatja. A parlamenti aritmetika szabályai szerint ez így is lehet. Botorság lenne azonban a parlamenti és a politikai aritmetikát eleve azonosítani, s az Országgyűlésben való jelenlétet kizárólag szavazási esélyekre szűkíteni. Ezen alkalommal is szeretném felhívni az önök figyelmét arra, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési képviseletének biztosítása nem pusztán jog, nem pusztán érdekérvényesítés, hanem az érintettek számára ennél lényegesen több. A kisebbségi helyzetből eleve származó hátrányos helyzet kompenzálása, a kisebbrendűségi érzés jótékony ellensúlyozása, az önbecsülés, az önértékelés eszköze, amely a kisebbségi fennmaradás, a kisebbségi megmaradás létfeltétele.
Indítványunk jellegéről röviden.
A nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletét indítványunk egyrészt a hatályos Alkotmány módosítása nélkül, másrészt a jelenlegi egykamarás Parlament fennmaradását feltételezve, harmadrészt az érvényben levő választójogi törvény koncepciója alapján, annak lehető legkevesebb módosításával kívánja biztosítani.
Javaslatunk logikája alapján az 1994-es általános országgyűlési választások keretében választanák meg a kisebbségi népcsoportok parlamenti képviselőit a közvetlen, a titkos, az általános és az egyenlő választójogi elvek figyelembevételével.
Tekintettel a magyarországi népcsoportok szórtságára, alacsony lélekszámára, a kisebbségi képviselők megválasztása sajátos előírásokat, pozitív diszkriminációt igényel. A pozitív megkülönböztetést elsősorban a jelöltállítás és az eredményesség szabályozásánál érvényesítettük.
Törvényjavaslatunk elképzelése szerint az általános választásokon országos listát állíthatnak azok a nemzeti és etnikai kisebbségek, amelyek legalább négy egyéni jelöltet tudnak indítani. A pozitív diszkrimináció jegyében az országos listát állító kisebbségek számára biztosított lenne egy képviselői hely a törvényhozásban, illetve eredményességüktől függően további képviselői helyek elnyerését is lehetővé teszi indítványunk.
Indítványunk időzítéséről.
A politikai küzdelem logikájából fakadóan a választójogi törvény módosítása a választások előtti időszakra összpontosul, ezért nem lenne célszerű a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletét arra az időre halasztani, két okból sem. Egyrészt a kisebbségek képviselete áldozatul eshet a kiéleződő pártküzdelmeknek, illetve annak károsan alárendelődhet. Másrészt jó lenne még 1992 végéig a kisebbségi képviseletet azért is törvényben rendezni, hogy az adott népcsoportoknak kellő idő álljon rendelkezésre a jelöltállítás, a legkisebb lélekszámú népcsoportok esetén közös listaállítás előkészítésére, a felkészülésre.
Remélhetőleg ebben az évben végre a magyar Országgyűlés megtárgyalja az évek óta húzódó, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvénytervezetet.
Tekintettel arra, hogy eddig valamennyi törvénytervezet csupán arról rendelkezett, hogy biztosítani kell a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletét, de konkrét megoldást egyik sem tartalmazott, a magunk részéről Jakab Róbertné képviselőtársammal a parlamenti képviselőcsoportnak az MSZP hazai nemzeti és etnikai kisebbségekkel foglalkozó tagozatának közreműködésével és támogatásával több mint egy éve elindítottunk egy kutatómunkát a parlamenti képviselet törvényes szabályozására. Ez a munka jelen indítványunkban nyert összegzést. Számos kisebbségi szakértővel, több szervezet képviselőivel, sőt, a kisebbségi kerekasztal vezetőivel és szakértőivel vitattuk meg a törvénytervezetet, illetve észrevételeik alapján azt több ízben át is dolgoztuk.
Mindenképpen bátorított bennünket az a tény, hogy a kisebbségi kerekasztal és más szervezetek, független szakértők a javaslat koncepcióját nem kérdőjelezték meg, azt megfelelő alapnak tekintették a további munkához. A mostani időzítés magyarázata konkrétan pedig az, hogy a választójogi törvény módosítását célzó javaslatunkat a tisztelt Ház tűzze napirendjére azzal a céllal, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvénytervezet vitájával egyidejűleg, párhuzamosan az Országgyűlés a parlamenti kisebbségek parlamenti képviseletének ügyét, közötte jelen indítványunkat is, megvitathassa.
Nyilvánvaló célunk az, hogy elindítsuk végre a közös gondolkozást, s remélhetőleg a törvényi szabályozást e rendkívül bonyolult, bizonyára még sok vitát kiváltó kérdésben. Javasolt megoldásaink megvitatása, elfogadása, módosítása közelebb vezethet a megoldáshoz. E közös gondolkodás, vitázás reményében kérem a tisztelt Házat, hogy támogassa indítványunk napirendre tűzését és az előbb említett időzítéssel annak sürgős tárgyalásba vételét. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
Határozathozatal
