KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Talán nem tekintik romantikusnak, ha azt mondom, hogy tisztelt nyugdíjasok, mert föltételezem, hogy az őket érintő témánál ők is jelen vannak.
Tudom, mert naponta tapasztalom, hogy sok-sok nyugdíjas megérti a nyugdíjemelési intézkedések lényegét, és örömmel veszi, hogy ezzel visszatérőleg foglalkozik a tisztelt Ház.
Képviselőtársaim bizonyára tudják, hogy a hagyományos társadalmakban nem ismeretlen az az eljárás, hogy ínséges időkben az öregeket veszni hagyják. Nem is kell Japánig mennünk példákért, elég, ha Sánta Ferenc elbeszélésére utalok – Sokan voltunk a címe –, melyben elmondja, hogy az éhező székely család önkéntes halálba küldi a nagyapát. Ha erre a megrázó történetre gondolunk, izvinyítye ja nye znakom. Ha erre a megrázó történetre gondolunk, világossá válik, hogy Országgyűlésünk, amely tavaly a keresők béremelkedésének szintjénél nagyobb nyugdíjemelést adott, éppen ellenkezőleg gondolkodik. Mert mit fejeznek ki az intézkedéseink? Egész egyszerűen azt a tényt, hogy a nyugdíjak az évek során értéküket vesztették. A legfontosabb feladata tehát a nyugdíjak értékének emelése, méghozzá általánosan.
Akkor viszont nézzük meg, hogy mivel kapcsolatos ez az elértéktelenedés. Egyértelműen kimutatható, hogy a megállapításkori nyugdíj összegével és a nyugdíjban eltöltött évek számával. Első kérdés ezek szerint az, hogy hogyan állapítják meg a nyugdíjakat? Tudjuk jól, hogy a nyugdíj megállapításának szabályai nem követték a biztosítási elvet, hiszen az utolsó három év keresete nem tükrözte az életkeresetet. Ezért kezdtük el a beszámítható évek fokozatos növelését, és nem azért, amit egy rosszindulatú megjegyzés említett, hogy az induló nyugdíjak ne legyenek magasak. Ez a feltételezés egyszerűen nem igaz, mert ha így gondoltuk volna, nem emeljük 42%-kal a legtávolabbi év, az 1988-as év keresetének beszámítását.
Hogyan lehet igazságot tenni? Biztos az, hogy aki nagynyugdíjas, az többet tett a hazáért, mint aki kicsi juttatásból él? Az elmúlt nemzedéknyi időben összekuszálták ezeket a viszonyokat is. Mert tisztelet azoknak, akik munkájukkal maradandó értéket alkottak bármely területen, de nemcsak ők kapnak nagy nyugdíjat. Kisnyugdíjasaink pedig nemcsak azok, akik kis értékű munkával járultak hozzá a közöshöz, hanem csak példaszerűen említve, azok is, akik éveken át csupán gyermekeket neveltek, vagy akiknek szakmai előmenetelét meggátolta a kommunista hatalom ellenvéleményt nem tűrő türelmetlensége. Ezért is igazságos, és nem pusztán felebaráti érzésből, hogy ugyan minden nyugdíjhoz adjunk emelést, de legyen alsó és felső határa a nyugdíjemelésnek.
Az utóbbi időben terjed az a szokás, hogy kicsi és nagy helyett finomkodva magas és alacsony nyugdíjakról beszélünk. Javaslom, hogy mondjuk ki, ahogy finomkodás nélkül kis bérre panaszkodunk, és talán nem véletlen, hogy ilyen nevű választókerületben olyan nagy a választási közömbösség, hogy vannak kis és nagy nyugdíjak. S ezek egyaránt keletkezhetnek rövid és hosszabb szolgálati idő után is, mindaddig, amíg a nyugdíj a nyugdíjazás előtti évek keresetétől függ.
Ha a nyugdíj kiszámításának szabályai nem veszik figyelembe a nyugdíjszerző éveket, vagy a rokkantság tényét, akkor a megállapítási szabályokon kell változtatni, és nem utólagos fazonigazításokkal tovább koszolni a helyzetet.
Voltak persze olyan javaslatok is, amelyek egyszerűen arra buzdítottak, hogy adjunk többet. Ilyen az a vélemény, hogy a bekövetkezett drágulás mértékéhez igazítjuk az emelést. Vagy az, hogy töröljük el a nyugdíjemelés összegének felső határát. Hogy ez esetleg olyan feszültséghez vezet, ami esetleg a mai név szerinti szavazásnál is fölmerülő probléma lehet kedves képviselőtársaimnak, hogy egyesek esetleg 3–4 ezer forint nyugdíjemelést kapnak, míg mások csak 800 forintot, ez kétségtelenül jelenlevő probléma. De az is, hogy amikor a költségvetésből kívánnak bevonni pénzt a kisnyugdíjak további emelésére, hiszen mindenki könnyen rájöhet, hogy ezt csupán járulék- vagy adóemeléssel lehetne elérni, s az éppen a keresőket terhelné. Ugyanakkor elhangzott az is, hogy ne hozzuk hátrányos helyzetbe a dolgozókat és családjaikat.
Meggondolt javaslatok az ilyenek?
Más kérdés, hogy az így megállapított nyugdíjak belső arányait tovább rontották az inflációs évek, amikor százalékos és arányos nyugdíjemelés helyett a kicsit próbálták kifoltozni, s így azután a közepes és nagyobb nyugdíjak is elérhették a padló szintet. Az adott összegen belül lehet másként elosztani. Például a szolgálati idő hossza alapján. Van is erre javaslat. Azonban a szolgálati idő megállapításának szabályai is többször változtak. Igaz, tavaly tekintetbe vettük ezt a szempontot is az év eleji nyugdíjemeléskor. De egy egyszerre kiosztott nagyobb összegből könynyebbnek látszott a különbségtétel.
És még akkor is jelentéktelennek érezték az érintettek az e szempontú különbségtételt. Tiszta sor, hogy az értékvesztés annál nagyobb volt, minél régebben állapították meg a nyugdíjat. Ezért szánjuk ezt az általános emelés utáni lépésben az arányigazítás fő elvének. Vállaljuk tehát, hogy az arányt javító nyugdíjemelésre az Országgyűlés évközepi határidőt szabjon meg a Kormánynak.
A Kormány erdetileg beterjesztett 4878-as számú határozati javaslata 1992. március 1-je előtti időponttól megállapított ellátások emelését tartalmazza.
Mivel azonban támogatni kívánom a márciusi nyugdíjemelés visszamenőleges kiterjesztését és januári és februári hónapra, vitathatóvá vált, mi törétnik azok nyugdíjával, akik idén március 1-je előtt mentek nyugdíjba.
Több módosító javaslat összeigazításával úgy fogom ajánlani a tisztelt Háznak az állásfoglalást, hogy egyrészt akiknek márciusban emelik, emelnek nyugdíjat, azok januárra és februárra is megkapják az emelést és ugyanakkor akik ez év január-februárban mentek nyugdíjba, az időarányos emelést azok is megkapják. Ugyanakkor az ellátások legkisebb öszszegei január 1-től kerüljenek emelésre.
Egyébként az a javaslatunk, hogy évente kétszer emeljünk, és ez a javaslat jelzi, hogy változtatni akarunk a tavalyi emelés merevségén. Mert tavaly januárban kiadtuk az egész összeget lényegében, és az emelés ugyanakkor nem a nyugdíj megállapításakor jár, hanem utána következő rendszeres évközi menetben. Így lesz világos, hogy a nyugdíj-megállapítás és a nyugdíjemelés nem azonos dolog.
Az, hogy az emelést márciustól vagy januártól osztjuk, én úgy érzem, hogy hamis vita volt a Házban már egy előző név szerinti szavazásnál. Nyugdíjas családtagjaink tudják, hogyha a márciusra tervezett emelést januárig visszamenve fizetjük ki – és ez ellen nincs kifogásunk, mert átérezzük indokoltságát –, ugyanakkor ez csökkenti természetesen a nyugdíjak arányosítására szánt összeget, és kisebb lesz a nyugdíjemelés jövő évre áthúzódó hatása. Mert a most megállapított emelés természetesen a jövő évben is jár, sőt az őszi emelés is a tavaszira arányosan rakódik rá, és tulajdonképpen minél később kapnak többet nyugdíjasaink, annál nagyobb összeggel kezdődik a jövő év.
Én csak a hátterét akartam fölvázolni a döntésnek. Egyébként támogatom a januári visszamenőlegességet, félreértés ne essék. De ezt tudni kell.
Végül szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét a mielőbbi döntéshozatal fontosságára, és közös felelősségünk, hogy évente mikor szavazunk ebben a kérdésben.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzék el nekem, hogy nem használom ki az utolsó szó jogát és nem elemzem a Házban elhangzott és általam alaptalannak érzett vádakat. Én azt tartom, hogy a sárdobálás befröcsköli a dobálót is. Ehelyett annyit kívánok leszögezni, hogy az összefoglalómban érintett súlyos kérdések kapcsolatosak nemkülönben súlyos gazdasági helyzetünkkel, az örökölt romhalmazzal. Érthető a türelmetlenség az átfogó méretű, ugyanakkor demokratiku san zajló átmenet iránt. Azonban igazán felelősen csak az adóssággal terhelt, erősen megcsappant belső erőforrásainkra számíthatunk, különösen a közjólét megteremtésének tekintetében. Szomorú, de így van. Bizony – kedves képviselőtársaim – most, hogy megkísérelünk kikecmeregni az előző rendszer egyiptomi fogságából, sivatagi vándorlásnak nézünk elébe. Szűkösen lesz kenyerünk és vizünk. De amink van és lesz, azt meg akarjuk osztani öregeinkkel. Köszönöm. (Taps.)
Határozathozatal
