JESZENSZKY GÉZA, DR. külügyminiszter:
JESZENSZKY GÉZA, DR. külügyminiszter:
JESZENSZKY GÉZA, DR. külügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom azt, hogy Magyarország Jugoszlávia, az egykori Jugoszlávia népei konfliktusában menynyire érdekelt; mennyire érdekelt abban, hogy ez a konfliktus rendeződjön, békés módon, az ott élő népek és a szomszédok érdekeinek megfelelően.
A Magyar Köztársaság kezdettől fogva remélte azt, hogy ez a konfliktus megoldható az ott élő népek akarata értelmében, egymás közötti megegyezés módján. Sajnos, az események azt mutatták, hogy külső közvetítésre szükség van, enélkül a konfliktus egyre mélyebb, egyre nagyobb méreteket öltött. Ennek értelmében Magyarország kezdettől fogva szorgalmazta a nemzetközi részvételt, és idén januártól a Biztonsági Tanács tagjaként részt vettünk abban a döntésben, annak előkészítésében, hogy a béke megőrzése, megteremtése, a törékeny fegyverszünet megszilárdítása érdekében nemzetközi békefenntartó erőket küldjön ki az ENSZ Biztonsági Tanácsa Jugoszlávia a válság által legjobban érintett területeire. Ennek eredményeképpen 1992. február 21-én született meg a Biztonsági Tanács 743-as számú határozata, amely döntött ebben a kérdésben.
Ebben a határozatban szerepel több állam részvétele, köztük olyan államoké, amelyek Magyarországhoz közel vannak, amelyeknek a csapatai föltehetően a legegyszerűbb módon Magyarországon keresztül juthatnak el a válság sújtotta területekre. Ezek a válság sújtotta területek között szerepel Kelet-Szlavónia, a Magyarországtól délre eső, súlyosan érintett válságzóna.
Magyarországnak kétféle kötelezettsége van ezzel az ENSZ békefenntartó erővel kapcsolatban. Az egyik fakad az ENSZ alapokmányából, amely általánosságban is előírja az ENSZ-közreműködés támogatását, azonkívül a Biztonsági Tanács vonatkozó határozata külön fölkéri, szorgalmazza azt, hogy minden támogatást adjanak meg a tagállamok ennek a békemissziónak. A magyar Alkotmány 40/C §-a (1) bekezdése értelmében szintén előírja viszont azt, hogy "Idegen fegyveres erők az Országgyűlés előzetes hozzájárulása nélkül az ország területén nem vonulhatnak át, nem használhatók fel és nem állomásozhatnak."
A Biztonsági Tanács döntése alapján az elmúlt tíz napban merült föl, már konkrét formában Franciaország részéről az átvonulás kérdése, de mint várható, más országok esetében is sor kerül erre a lépésre. Ezért a magyar Kormánynak kötelessége volt erre fölkészülni, és az Alkotmány rendelkezésének megfelelően biztosítani azt, hogy ez az átvonulás az Országgyűlés egyetértésével történjék.
Azt hiszem, nem kell külön indokolni azt, hogy számunkra nem csupán nemzetközi kötelezettség, hanem többek között magyar kisebbségi, jugoszláviai, horvátországi, szerbiai állampolgárok érdeke is az, hogy ez a békemisszió sikeres legyen. Ennek az időtartamát nem lehet megjósolni, de az bizonyos, hogy mennél hamarabb, mennél határozottabban kerül rá sor, annál több esélye van a sikernek.
Ezért terjeszti a Kormány az Országgyűlés elé az önök előtt szereplő határozati javaslatot, kérve azt, hogy szavazzák meg. Köszönöm szépen. (Taps.)
