ÁBRAHÁM TIBOR, DR. (SZDSZ)
ÁBRAHÁM TIBOR, DR. (SZDSZ)
ÁBRAHÁM TIBOR, DR. (SZDSZ) Igen Tisztelt Miniszter Úr! Mielőtt a válaszára részletesen reagálnék, engedje meg, hogy e sajátos piaccal, tehát a vízgazdálkodással és a szennyvízelvezetéssel röviden foglalkozzam.
Azt hiszem, mindannyiunk számára belátható, hogy egy adott városban, községben két vízhálózat és szennyvízhálózat nyilván nem létezhet, így tehát konkurrencia sem, és ez a tény eleve monopolhelyzetet teremtett. Én úgy gondolom, hogy az önkormányzat is a helyi érdekek megtestesítője, és mint ilyennek, joga van – éppen az állampolgárok kiadásának csökkentése érdekében –, ha a műszaki leválasztás feltételei fennállnak – márpedig jelen esetben fennállnak –, önkormányzati tulajdonba venni a vízműrendszert.
Végülis három dolgot kell tisztázni: a tulajdonjogot, a kezelői jogot és az árhatósági jogkört. Ezek véleményem szerint szorosan összefüggenek. Nyilván az önkormányzat a tulajdonbavétel után a kezelői jogot egy adott városi szintű vállalatnak fogja átadni, de ugyanakkor az önkormányzat ezt a vállalatot, annak tevékenységét teljes mértékben ellenőrizheti, nem úgy, mint egy regionális vagy akár egy megyei szintű vállalat esetében.
A jelenlegi helyzetben éppen az a probléma, hogy az ilyen megyei szerveződésű vállalatok nemcsak a vizet és a szennyvizet, de az állampolgárok jövedelmét is kiszivattyúzzák a városból. Nem székházakat és irodaházakat kell építeni az így befolyt pénzből, hanem olyan környezetet kímélő szennyvízleválasztó rendszereket, amelyek biztosítják hosszú távon a vízkitermelést.
Tisztelt Miniszter Úr! Ebben a témában én már korábban az önök minisztériumával felvettem a kapcsolatot, és 1991. augusztus 28-án az alábbi levelet kaptam, amelyet engedjenek meg, hogy idézzek: "A minisztériumunk szándékunk szerint 1992. január 1-jén fogja a közüzemi víz-, csatornaszolgáltatás központi árhatósági jogkörét átadni az önkormányzatok számára. Ez várhatóan azt is jelenti, hogy az egyes önkormányzatok különféle díjakat és díjrendszereket fognak alkalmazni. A beszedett díjakból központi befizetéseket nem tervezünk" – így a levél.
Ugyanakkor meg szeretném jegyezni – miniszter úr is mondta –, hogy a 3780-as számú, Parlament által tárgyalt, az árak megállapításáról szóló törvény szerint a közüzemi vízműből szolgáltatott ivóvíz, illetve közüzemi csatorna használatáért fizetendő díjak a minisztérium hatáskörében maradtak. Én azt hiszem, az ellentmondás teljesen nyilvánvaló. Az biztos, hogy könnyebb kezelni központilag a vízdíjakat ilyen mamutvállalatokon keresztül és azokat törvényként kiadni, de közgazdaságilag egyáltalán nem indokolható az egységes ár, mert a Dunakanyart, például csak Pest megyében, nem lehet összehasonlítani Nagykőrössel.
Az állampolgárok a kiadásaikat ilyen értelemben sajnos kénytelenek növelni. Természetesen tisztában vagyok az 1992-es közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi rendelet B melléklete szerinti, 60 forint/köbméter összköltség feletti, illetve csak ivóvíz-szolgáltatás esetén a 40 forint/köbméter összköltség esetén a legalább 60%-os térítési lehetőséggel. Erre a költségvetés 1,5 milliárd forintot félre is tett.
De a kérdésem pontosan arra irányult, hogy amennyiben egy racionálisan működő vízművállalat városi szinten például 40 vagy 45 forint/köbméter összköltséget produkál, akkor nem is lenne szükség központi költségvetésből az elkülönített összegre, nem beszélve arról, hogy ez az összeg jóval alatta marad a jelenleg érvényes 74 forint 10 filléres árnak. (Zaj, mozgolódás.) – Mindjárt befejezem.
Összefoglalva: én úgy érzem, hogy az interpellációban idézett törvények ellentmondanak egymásnak, illetve a központi ármegállapítás alapvetően a monopóliumoknak kedvez, nem pedig az állampolgároknak. A ránk örökül hagyott struktúrát nemcsak politikai értelemben, hanem üzemi méretekben is le kellene bontani, de ennek üteme, mértéke messze nem kielégítő, emiatt az állampolgárokat jelentős többletkiadások érik, természetesen a költségvetéssel együtt. Egy bibliai hasonlattal élve: a kéz Ézsaué a hang pedig Jákobé.
Mindezek miatt az interpellációra adott választ – az állampolgárok kiszolgáltatott helyzete miatt – nem áll módomban elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
Határozathozatal
