GYÖRGYI KÁLMÁN, DR. legfőbb ügyész:
GYÖRGYI KÁLMÁN, DR. legfőbb ügyész:
GYÖRGYI KÁLMÁN, DR. legfőbb ügyész: Elnök Úr! Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az országban végbemenő gazdasági, jogi folyamatok, társaságok megalakulása, állami vállalatok gazdasági társaságokká átalakulása, az állami tulajdon magántulajdonba adása részben az Állami Vagyonügynökség, részben a cégbíróságok fölügyelete alatt megy végbe. Sem a gazdasági folyamatok, sem a Vagyonügynökség működése fölött az ügyészség felügyeletet nem gyakorol, az ÁVÜ tevékenységét pedig az Állami Számvevőszék ellenőrzi. A legfőbb ügyész cégbírósági végzések ellen élhet törvényességi óvással, és ezt törvénysértés esetén a tapasztalatok szerint teszi is.
A képviselő úr bíráló tartalmú kérdéseiben általában együtt szerepel a rendőrség és az ügyészség mint nyomozó hatóság, ezért erről hadd szóljak néhány szót.
A magyar jog szerint az átalános hatáskörű nyomozó hatóság a rendőrség. Ez azt jelenti, hogy ha külön jogszabály nem bízza a nyomozást más hatóságra, akkor a rendőrségnek kell nyomoznia. Azt, hogy mikor nyomoz az ügyészség, egy külön törvény mondja meg. Ez szám szerint nem éri el az évente regisztrált bűncselekmények egy százalékát. Az itt szóba hozott bűncselekménynél – gazdasági és vagyon elleni bűncselekményeknél – a rendőrség nyomoz, az ügyészség dolga pedig az, hogy felügyelje a nyomozás törvényességét. A nyomozás befejezésével a rendőrség az iratokat elküldi az ügyészségnek, amely, ha ennek a jogi föltételei megvannak, vádat emel. Ez úgy történik, hogy a vádiratot vagy a vádindítványt a bírósághoz megküldik. Az ügyészség tehát túlnyomórészt egy jogi hatóság. Nem foglalkoztat informátorokat, nincsenek titkos ügynökei, nincsenek detektívjei. Az illetékes városi vezető ügyész nem főnöke a városi rendőrkapitánynak, a megyei főügyész sem a megyei rendőrfőkapitánynak.
A rendőri szervezet vezetője az országos rendőrfőkapitány, akit a belügyminiszter úr nevez ki, és a rendőrség munkájáért a kormányzati felelősséget a belügyminiszter úr viseli. Ebben legfeljebb annyi az érdekesség, hogy a belügyminiszter úr akként felel a rendőrség munkájáért, hogy a magyar jog szerint konkrét ügyben a rendőrséget nem utasíthatja.
Az interpellációban említett visszaélésekkel kapcsolatban tehát a rendőrségnek kell nyomoznia. Ha ilyen ügyben az ügyészséghez érkezik följelentés, akkor azt a büntetőeljárási törvény szerint az ügyésznek át kell tennie az illetékes rendőrhatósághoz. A törvény arra is lehetőséget ad, hogy maga rendelje el a nyomozást, vagy a nyomozás teljesítésére a rendőrséget utasítsa.
Elvileg a nyomozást magához is vonhatja, ezt a törvény lehetővé teszi, de ezzel az ügyészség ritkán él, azért, mert ehhez a rendőrség jobban ért, vagy hogy szebben fogalmazzak, ehhez a rendőrség a jobban fölkészült hatóság.
Mindezt azért mondtam el, hogy látható legyen: a rendőrség ügyében nem a legfőbb ügyészhez kell interpellálni.
Az interpellációban a képviselő úr említést tesz egy, a Hajdú-Bihar megyei képviselők által aláírt beadványról. Ezt 11 képviselő úr írta alá. Tavaly ebben a teremben vettem át Szabó Lukács úrtól, és még aznap kézbesítettem is a Markó utcába. A képviselő úr azt veti szememre, hogy a megyei főügyészség mind a mai napig nem indított vizsgálatot az inkriminált ügyben. Hadd mondjam, hogy a megyei főügyészség még a képviselői beadvány előtt ugyanebben a tárgyban tényföltáró vizsgálatot rendelt el, mert a vállalattól érkezett már korábban egy ilyen beadvány. Ennek az eredménye alapján, és a képviselő úrtól átvett beadvány alapján a büntetőeljárásról szóló tövény 125. §-ának (2) bekezdése alapján az ügyet az Országos Rendőrfőkapitányság vizsgálati osztályának adtuk át. Mivel ők a rendelkezésre álló anyag alapján nem tudtak dönteni a nyomozás elrendelésének a kérdésében, ezért a följelentés kiegészítését rendelték el. Ezzel tavaly december 27-ére végeztek. Az összegyűlt információk alapján hűtlen kezelés alapos gyanúja miatt az ORFK vizsgálati főosztálya vizsgálatot rendelt el. Ez idő szerint a libák értékesítésével kapcsolatban jelenleg 5 megyei rendőrfőkapitányság és 1 városi rendőrkapitányság rendelt el nyomozást. Ezek az eljárások folynak, de hadd mondjam, hogy mindezt rendre, időben megírtam Szabó Lukács képviselő úrnak.
S végül hadd reflektáljak általánosságban feltett néhány kérdésre. Megfelel-e a rendőrség és az ügyészség annak az elvárásnak, hogy a visszaéléseket gyorsan és alaposan derítsék fel? Az ügyészségre nézve azt mondhatom, hogy erejéhez mérten az ügyészség jól ellátja a nyomozások törvényességének fölügyeletét. Ugyanazzal a létszámmal több mint háromszorosára megnövekedett bűnözést kell ennek a kijelentésnek az értékelésénél szem előtt tartani. De ezen túlmenően tőle telhetően is segíti a rendőrség nyomozati munkáját. S ha erre törvényes alap van, akkor vádat emel, s a vádat a bíróság előtt képviseli. Tavaly 78 344 ügyben. S a bíróság előtt az ügyész azon van, hogy aki bűncselekményt követett el, azt a tett súlyának megfelelően elítéljék.
Képviselő úr azt kérdezi, hogy milyen szempontok alapján jár el a nyomozó hatóság, s előfordulhat vajon, hogy politikai okokat, indítékokat is figyelembe vesz. Az ügyészség dolga az, hogy fölügyelje a rendőri nyomozás törvényességét, és e fölügyeleti munkájának a szempontjait a büntető törvénykönyv határozza meg. Ez mondja meg, mi a bűncselekmény. Az eljárást pedig a büntetőeljárási törvény szabályozza, az ügyészség munkájában más szempont nincs. Az ügyészség dolga arra is ügyelni, hogy akármilyen pártállás vagy politikai fölfogás a büntetőeljárásban sem előnyt, sem hátrányt ne jelentsen.
A képviselő úr azt mondja, hogy a látszat sajnos az, hogy egy tyúkot ellopni bűn, százat súlyos bűn, de százezret akár dicséretes cselekedet is lehet. Ennek a kijelentésnek a végére kaptam azt a kérdést, hogy hogyan foglalt állást ezzel kapcsolatban az ügyészség. Akkor erre válaszolok: az ügyészség úgy foglalt állást, hogy sem egy tyúkot nem szabad ellopni, sem százat, sem százezret, és egyik sem tekinthető dicséretes cselekedetnek. (Derültség, taps.) Köszönöm, hogy a válaszomat meghallgatták, és kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a válaszomat fogadja el. (Nagy taps.)
