SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A képviselő úr interpellációja olyan témát érint, amely napjainkban igencsak sokakat érint, foglalkoztat. A föltett kérdések lényegében a víz- és csatornadíjak mértékére, illetve a nagytérségi szolgáltató vállalatok kisebb egységekre történő fölbontására irányulnak. Ezért mindenekelőtt e két kérdésre válaszolnék.
Először is: az 1992. évi víz- és csatornadíjak emelésére két ok kényszerítette tárcánkat. Az egyik – és ez volt a jelentősebb kihatású –, hogy megszűnt az a három milliárd forintos költségvetési támogatás, amely 1991-ben még segítette az ország egy jelentős részén a lakossági árak mérséklését. A másik ok, hogy a vízműveket is érintette az a bér-, anyag- és energiaár-növekedés, amelyet saját áraikban – ha nem akarnak működőképtelenné válni – meg kellett, hogy jelenítsenek. Meg kell mondanom azt is, hogy az így kialakult árak országos szinten igen nagy szóródást, eltérést mutatnak és a területi adottságoktól függően 23 forinttól 107 forintig terjedhetnek. Erre való tekintettel szavazott meg a tisztelt Ház az 1992. évi költségvetésnél másfél milliárd forint közvetlen támogatást, amely azokon a helyeken kerül felhasználásra, ahol a vízdíj 40 forint/köbméter, illetve a víz- és csatornadíj együttes összege a 60 forint/köbméter értékhatárt meghaladja. Mindez a képviselő úr által is hivatkozott rendeletben megjelent, és lényegesen enyhít a vízügyi szempontból kedvezőtlen adottságú térségekben élők terhein.
A második kérdéskör kapcsán hangsúlyozni szeretném, hogy az 1991. évi XXXIII. törvény, amely az állami vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról szól, azt is tartalmazza, hogy az átadást egyes esetekben – így a vízműveknél is – az érintett önkormányzatnak, vagy ha az nagyobb területet érint, önkormányzatoknak kell kérniük. Nagykőrös város polgármestere a vízmű átvételét nem 1991. november 15-én, a határozat meghozatalakor, hanem csak 1992. január 15-én keltezett levelében kérte a vagyonátadó bizottságtól, így természetes, hogy az átadás még nem történhetett meg, hiszen az nem egy formális eljárás, és egyébként – a szakemberek tájékoztatása szerint – ennek lefolytatása több hónapot is igénybe vesz.
Tisztelt Képviselő Úr! Kérdéseinek további körére válaszolva hangsúlyozni szeretném, hogy minisztériumunk nem kívánja megtartani a víz- és csatornadíjak közel sem örömteli ármeghatározó szerepét, de mindaddig, amíg a jelenlegi rendszer fennáll, ezt a kötelességet teljesítenünk kell. Nem kívánjuk továbbá mindenáron állami tulajdonban tartani a vízműveket: szeretnénk azokat – ahol ennek feltételei megvannak – minél gyorsabban önkormányzati kezelésbe adni.
Ezzel kapcsolatban két dolgot nem szabad azonban szem elől téveszteni. Az egyik, hogy a lakosság szempontjából a leggazdaságosabb megoldásokat a nagyobb térségi rendszerek működtetése hozhatja – ahogy ezt a nyugati példák is mutatják. A másik, hogy a jelenlegi szervezetek fölbontása csak egyes helyeken eredményez majd költségcsökkentést – az esetek nagy részében költségnövekedést fog okozni. Így lesz ez jelen esetben is, mert való igaz, hogy Nagykőrös kedvezőbb helyzetbe kerülhet, de Pest megye – amelynek ön is listás képviselője – több térségében az árak emelkedni fognak. Összegezve:
1. A költségvetés másfél milliárd forinttal továbbra is támogatja az átlagosnál kedvezőtlenebb adottságú területeket, így a Pest megyei Vízművet – és ezen belül Nagykőröst is.
2. Nem akadályozzuk, hogy az önkormányzatok, illetve azok szövetsége saját kezelésbe vegyék a területükön lévő vízműveket, és természetesen saját maguk határozzák meg díjaikat és az általuk adandó támogatásokat is.
3. E jelentős, nagyszabású vagyonátadási munka az ország egész területén várhatóan még ez évben befejezést nyer.
Kérem a tisztelt képviselő urat és kérem a tisztelt Házat válaszom szíves elfogadására. (Kis taps.)
